Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

Az mirül írsz, törődöl, aval ne gondoly, nem válasz semmi kárt, az mit Isten nekünk szánt, nem adgya másnak. Pálfi Uram Károlyban mulatóz, holnap oda rándulok. Költségem ottan elég, ámbár az Ország nem contribuai is s mindenem Munkácson, de senkinek rövidsége, mert szíveket kívánt jóval betöltötte. Az tolvaj on ne búsúly, mert csak Báttyám Uram nekem írja meg, kik nem oda valók, nem csak ottan, de az egész Országban is, hiszem Istenemet, megzabolázom én aszt. Az külső zürzavarkodásra ne hajts, hanem kérdezd inkáb törökként, mit csinál Isten menyben, s felely reá, az ő bolondságát neveti, akár felfordítsák az sendelies fazakat, nem lesz abbul túró. Ma bocsátám Rádait Fejedelemhez, általa írtam is, szánja meg Isten megáltalkodásában és adgya Isten, hogy bé ne telryék rajta: Átkozot, az ki emberben bízik. Holnap az statusság is fog írni, híja be pro œnfirmatione. Holnap uttán fog az had exauthoráltatni, kinek kicsintül fogva nagyig fegyverek mindenek nállok hagyattatik, az tisztek penig az Felséges Császáriul, ha kik jobágyi kötelességben voltak is, Bercsényi confederationális conclusuma szerént attul libertaltattanak, az többit meghallgatták, mivel mind Munkátzrul, Ungvárul elegen voltának itten, kik már el is repültenek. Hanem Istennek ajánlak s Aszony Anyámat köszöntvén maradok igaz házastársod K.S. Édesem Az Fejedelem nekem sémit sem írt, hanem átkozódik s nem tudgya miért, kiért jobban szánom, mint imputálom s nem lev^n egyéb dolgok, bolond maiűfesztumokat koholtatot Bercsényi, az kit szélyel küldőt pecsét alat, mind nállam vagyon, ha meg nem tér, úgy vigyázón magára, még engem széllyel kurucoltat, velle együt ég meg, mint hazát elhagyó pribék. * * * 1. Sennyey István, Munkács parancsnoka. 2. Bereg m. 3. Sic! Helyesen: zsendice, a sajtkészítés után visszamaradt savó, amelynek felforralása után a belőle kiváló albuminból sajtot (zsendice- v ordasajt) készítenek. 82. Szatmár, 1711. április 28. Károlyi Sándor levele Szentiványi Jánosnak: tájékoztatja a béke megkötéséről, s kéri, hogy mindenféle ellenségeskedéstől tartózkodjanak (Eredeti. MOL RSzL G. 15. I. 1. Caps. H. Fasc. 240. Végig sajátkezű írással Külsó címzés, külön borítékon: Tekéntetes Nemzetes Vitézlő Szent Iványi János Brigadéros jó Akarómnak ő Kegyelmének. Munkács.) Szatmár 28. Április 1711. Szolgálok Kegyelmednek. Nem mint mi, hanem mint Isten akarta, conclamatum est. Pax hominibus bonae voluntatis et non filys mendacy, az ki ártatlan Fejedelmünk neve alat hietetien manifestumával nyolc esztendeig való hitetlenségét s mostani pribekségét akarja vala elsimítani. írtam, hogy el ne roncsátok az Fejedelmet, magatokat is, legyetek az tenninusig jól, nullum enim est periculum, azon leszek... az excursiók ne legyen, mert nem mint kurucoknak lesz dolguk. Beatus homo, qui sédet in sua domo etc. Tisztek feleségeit külsőket bocsássátok ki inkáb, mint kedvetlenséget okozón. Itten úgy látom egy labanc sem lesz, mert Isten arra nem szorította. Az dolgokat meghalván, itélye meg, ámbár lutheránus is Kegyelmed, nem átkozhat mint az kozák Mazepa, job volna feleségemet is csak bocsátanátok ki, mint sem azt is suspicioba vegyétek, mint magamot, ki miá nem csak magatokat, hanem Nemzetünket is majd elvesztétek. Istené az dücsőség quod conclusit, qvod operatum est, in cum et sub eo. Ezel maradok Kegyelmednek jóakarója szolg(ája) Károlyi Sándor. 1. Egy lap a levélből valószínűleg hiányzik.