Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)
Dokumentumok (1-94. sz.)
említett Ráday Uram által vitt resolutiokat megértendi, annyival is inkáb közinkben való jövetelit fogja közelíteni. Minekokáért noha O Fölsége maga convocatoriájában pro 27 ma hujus terrninálta Husztra való gyűlést és jöveteleit, de min t hogy az adversa pars semmi lett képpen továb azon terminusnál nem halasztya folyamattyát dolgainknak, hanem azonnal fegyverhez nyúlni igyekezik, arra nézve addig aminek Nemzetünk s Hazánk javára s kívánt csendességének elérésére meg kell lenni, nem haladhat: azokért kívántam a Tekéntetes Nemes Vármegyének böcsüllettel insinuáfnom, egyszersmind requirálnom is, hogy mivel az egész Confoederatus Statusnak az dolgok közelítésére nézve, diem 25 tam mensis modo labentis, Szakmarhoz jövetelre rendeltem, hogy oda gyülekezvén, Felséges Fejedelmünk érkezésével communi omnium voto et consensu, Hazánk dolgaiban concludálhassunk. Az Tekéntetes Nemes Vármegye is személly szerént, minden nemes ember, ha lehetséges leszen, akkorra oda compareálni ne terheltessék, holott ob brevitatem temporis személly szerént nem compareálhatna, plenipotentiárius deputatussa által, praemittált msinuatoriainkban deciaráit Nemes Vármegye tagjainak lystájával együtt, cum distincta specificatione, ki legyen possessionatus s ki nem, jelennyen meg. Kit a Tekéntetes Nemes Vármegyének kívántam tempestive tuttára adnom. In reliquo maradok Tekéntetes Nemes Vármegyének jóakaró kész s köteles szolgája Károly Sándor Károly die 20. Április 1711. P.S. Signanter Vice Ispán Ráti Gergely és Horváth György Uraimék ő Kegyelmek személyek szerént compareállyanak. A lap alján: Tekéntetes Nemes Ung Vármegyének. 77. Munkács, 1711. április 22. Sennyey István levele Károlyi Sándorhoz: részletesen kifejti véleményét a felkelés helyzetével és a békekötéssel kapcsolatosan (Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Series V. 3. es. Csak az aláírás sajátkezű. ) Mint Kedves Öcsém Uramnak ajánlom Kegyelmednek igaz attyafiságos szolgálatomat. Rádai Pál uram őkegyelme által értvén, miben legyenek dolgaink, minemű veszedelemben forogván szegény Nemzetünk dolga, annak orvoslásáról hogy ne gondolkodgyam s abban ne fáradozzam, se Magyar vérem, se Hazámhoz való szeretetem, se ehez az ügyhöz hüttel való kötelességem nem engedheti, azért ez eránt való csekély opiniomot Kegyelmednek ki nem jelentenem nem lehet. Mostani hadakozásunknak céllya nem egyéb lévén annál, hanem hogy eltapodtató! szabadcságunk mind helyre álléttassék, s mind megtartassék, ha azt az Felséges Római Császár megadgya, s meg is tartani obligállya magát, továb ha hadakoznánk, vagy a hadakozást contiunálni igyekeznénk, se hadakozásunknak, se penig Hazánk pusztulásának, úgy a sok keresztyén vér kiontásának se Isten, se világ előt igaz okait nem adhatván, úgy tetcik mind ez világ fejedelmitűi ítéletet, s mind Istentűi ő Fölségétül haragot méltán várhatnánk fejünkre. Mivel penig, amint hallom, szabadcságunknak megadása, azoknak meg is tartása s egyéb hellyes kívánságunk is Méltóságos Pálifi János ő Excellentiája, úgymint ő Fölsége Plenipotentiariussa által nagyub részént megígértettek, elhiszem ugyan, hogy Felséges Fejedelmünk ezen pacificationak rendesen leendő conclusiojára és végben vitelére az már praefigált huszti terminusra minden tehetőségével ki igyekezik jőni, végét is akarván vetni már ezen hadakozásunknak. Ha mindazonáltal oly bizonyos akadály miat ezen utolsó és peremptorius terminusra ki nem jöhetne, törik sokan igen elméjetek velem edgyütt azon, hogy in eo casu mit kellessék cselekedni, hozzáfogjunk-é a békesség tractájához Vezérünk nélkül, avagy csak továb is az hadakozásra resolvállyuk magunkat, és noha ezen tractához való fogáshoz sok difficultások occurrálnak, sok tusakodásim után is mindazonáltal megnyugtattam azon elmémet, hogy nem csak lehet, de ugyan szükséges is hozzáfognunk, mert: Primo. Ámbár a Felséges Fejedelmünk jelen nem lehetne is bizonyos mipedimentumok miat, de az ollyan impedimentuinért szabadcságunk helyre állétását ezen mostani alkalmatossággal, melyre töb üdő adást alig remélhetünk, nem illik elmulatnunk. 2. Nem is vétünk vélle se ő Felségének, se confoederationalis obligátiónk ellen, mert mind ő Felsége sokszori resolutiója, mind hites obligatiója nekünk is confoederationalis obligátiónk, szabadcságunk helyre állétásának exoperatiójára nem csak ád szabadeágot, hanem ugyan kötelez is bennünket.
