Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

van, hozzám expediálta, ki által scripto tenus miket denunciált, punctatim Felségednek alázatossan transmittálom, nem különben újobban érkezet kétt rendbeli leveleit is, melyekbül általértheti s láthattja Felséged, hogy semmi csalárdság, hanem egész sinceritás vagyon az dologban és valamint Felségednek az credentia mellett declaráltam s expediáltam az instruction az szerént confírmállya mostan is, hogy nemcsak instantiára ad facultást, hanem mindeneknek gratiát, amnystiát és jószágoknak restitutióját resolvállya. Mellyel Felségednek egész dilucidatiojára

2 való petituma solváltatván, nem kellet volna illy diffidentiával talám hozzám is lenni, hanem csekély ítéletem szerént ad exoperandam vagy ki, vagy közeleb kell vala Felségednek jőni, kiért eleget is instálok, nem külömben Kassa iránt is.

3 De legkisseb sinceritást sem lehete Felségedtől obtineálnom, sőtt még levelére való választ is Pálfi uramnak hoznom. Kire nézve Felséges Uram, én az dilucidatoria replicát el sem küldöttem, hanem Rádai vagy Gerhard uramot várom s általok küldöm, s ha nem érkeznek, Felséged kegyelmes parancsolattya szerént valamelyik adjutantom által transmittálom. Azalat hogy extensiot nyerhessek (kiben Comáromi is egészlen kétséges), ugyan őkegyelmét csendes izenettel és meritalis argumentumokkal expediáltam, s továb is az extensio megnyeréssében minden kigondolható utakat módokat elkövetek, de mivel enyi leveleire és resolutióira s az mi megáltalkodásunkra nézve magam is kétséges vagyok benne. Előre kívántam Felséged eleibe mindezeket alázatosan terjesztenem és egyszersrmnd arrul is informálnom, hogy az ki hadakkal még eddig Felséged instructióját közlöttem, mind azt resolvállyák, ők idegeny országra nem mennek, külső szolgálatra magokat nem kötelezhetik, mert az Confederatióhoz hitessek. Azon monarchának

4 penig elég könnyű hada lévén, reájok semmi szüksége, hanem mivel az Confederatio ben vagyon az hazában, úgy az erősségei is fen vadnak, amellet maradnak, ha hadakozni való ok adatik, hadakoznak, ha békességre útt nyittatik, aval együtt békélnek, s ha kik confederatussok külső országokra kimentenek is, jőjenek visza s együtt hadakozanak s együtt békéllyenek. Actu indulok Szaunára, az többinek is resolutioját vévén, Felségednek scripto kész leszek reprasentálnom. Kire nézve alázatossan, de kegyelmességében helyheztetet bizodalommal kérem, s az élő Istenre s hivatalyi kötelességére kénszerítem Felségedet egy Bercsényiért Felséged ne vesse meg az Confederation az az nemzetét, mely hazájában vagyon. Ne ragaszkodgyék külső monarcháknak álumbra formában levő reménségéhez és nyolc esztendőktül fogva biztató politicájához, s azért illy contemptuose ne vesse meg az császár grátiáját, hadgyon békét az solemnitásoknak, pompának, diffidentiának és abbul származót félelemnek, s jőjön be az Confederatio közé, ne mondhassa azt, in extremis hogy elhadta az vezére őtet, reducállya Felséged az Confederatiotul eltávozot és kiment confederatussokat is, kik csak magok csendességéért és nem Confederatio emolumentumáért mentenek ki, s ha békélnünk kell is, békéllyünk együtt, s abban ha szenvednünk kell is, szenvedgyünk együtt, ha hadakoznunk kell is, hadakozzunk együtt, míg el nem veszünk. Mert ha az extensiot nem tanálom obtineálhatni, hanem szánom Felségedet, hogy mások miá fog szenvedni és gyalázatos hírt nyerni, hogy elhadta nemzetét. (Kit Isten még gondolni is távoztasson el.) Én hitem, kötelességem szerént mindeneket csekély tehetségembül elkövettem, továb sem szűnöm meg és particularis békességre nem lépek, de ha az Manifestum

5 kibocsátatik, Felséged közeleb vagy be nem jön, hányat homlok nem engemdem nemzetemet veszedelemre menni, hanem velle együt maradván, in extremitate ha universalis békességre találok fakadni. Isten s az világ s egész kereszténység ellőtt protestálok, én oka ne legyek. Senki pártosnek, hitetlennek ne tartson, mert az mit cselekszem, egész nemzetemmel nemzetem utolsó veszedelmének eltávoztatásáért kéntelenségbül cselekszem. Mely is (ha már Felséged az külső negotiatiókat maga válaira vette), Méltóságos Fő Generális és Locumtenentiahs Uramnak

6 incumbálna Felséged absentiájában s nem nekem, és az töb senator uraknak az szécsényi articulus szerént, de hol vadnak mindazok. Felséged maga ítéllye meg, többen vagyunk 25 ezernél ben, senatorok ketten s egy cancellarius,

7 az is már generalis. Ezeket írattya illy keservesen velem Felségedhez való igaz szeretetem és nemzetemhez kötetet szívem s lelkem, kiért ha ítéletet vagy haragot érdemlek, ítéllyen meg az Isten s Felséged hosszas nagypénteki passiómrul alázatossan követem, vegye kegyességei tüllem s csendesítvén elméjét, nézzen végig az nyolc esztendőn, vött-e? valaha rosz tanácsot tüllem, menyinek megvetésében keseredet meg édes nemzetem sok harcainak káros voltaiban. Kikel továb terhelni nem kívánom, hanem pro 6ta hujus parancsolván ezen levelemnek Felségedhez való penetratióját, pro 10. ejusdem elvárom kegyes resolutioját és közinkbe való jövetelét. Azalat is jovolván Felségednek, ne gondollyon az Confederatióval (ki úgy sem gondol Kassával), cedállya Felséged praevie, azzal megláttya Felséged, minemű útat fog nyitni töb dologra is. Azomban eo ipso formám tractatus repraesentabit. Én igazán írom, az mint értem, továb ha nem érkezem, meg ne ítéltessem. Szent üneplésseket kívánván Felségednek, maradok mint nagy jó Kegyelmes Uramnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Az tertium punctumban való errort tagadgyák, s mind az gratiát, mind az jószágok restitutióját benne mondgyák lenni, kire szükséges, hogy Felséged az originallis instructiót külügye kezemhez visza, had remonstrálhassam. * * * 1 Pulay, 323-325.