Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)
Dokumentumok (1-94. sz.)
Maradok Felségednek alázatos szolgája Károlyi Sándor. P.S. Levelem végezése uttán veszem az acclusákat, melybül Felséged már bizonyos lehet mind az erdélyi, mind az Tiszán túl való németnek nem csak jövetelében, hanem constitutiojában is. Azért tessék Felségednek resolválni, ha Erdélyre fordulryunk e? vagy csak nézük egymást és várjuk nyakunkra. Kárándj már is elkezdé az sápítást. Ugy látom, az solyomköi comendans(t) megelőzte az ellenség, de az tudom, emberkedni fog míg lehet, meg kell vallani, fő az fejem az had cselédgyében és provisiojában, mivel vagy abban munkálódom, vagy próbálok, az kettő együt el nem készül. Az cseléd mia az próba is elmúlik, együtt. Ezen emberem is corifirmállya az Bácskasági marhának török által való elhajtását, sött az comendans kérdezte, hogy Debrecenhez nem érkezett e? vagy 10.000 török, mert általjött, de mely fele fordult, nem tudhattjuk, talán az vette meg Aradot. * * * 1. Kiadva: AR III. 557-558. és AR XII. 561. 2. A levelek nincsenek csatolva. 3. Ez a mondat oldalra írva. 30. Nyírbakta, 1711. január 7. Károlyi Sándor levele Rákóczihoz: tájékoztatja a hírekről és a hadszervezési intézkedéseiről (Eredeti. MOL RSzL G. 15. 1.1. Caps. H. Fasc. 239. Végig sajátkezű írássaL) Bakta 7. Januarii estve 1711. Felséges Fejedelem. Az hírek continuáltatnak, mint Felségednek megírtam, Comaromi uram az erdélyi ellenséget is Ballahoz 1 érkezetnek lenni, (így!) s noha nem hihetem, mind az által mindegy, mert praevideáltam. Az hadak közzé szintén indulok vala, de Jósika Dániel őkegyelme érkezvén, s egyszersmind Felséged 4. költ kegyelmes levele is, de mivel az desentornak hazugsága constrál előttem, hogy nem csak az Fels regimentye, hanem töb is. Azért nem mulathattam el az itten való dolgokat, kik jövendőre valók, emez penig szerencsének, vagy ellenkezőnek valósága. Azért inkáb Jósika uramot viszaordereztem és mindeneket dospositioim szerént effectuálni expediáltam, mert ha confundálom resolutiomot, dispositioimot, egész hadam cselédgye mia confundáltatik s addig ha szaggatnám is, próbáját nem reménlhetnérn, hanem inkáb eloszlását s üdő nap ellőtt való confusioját. Felségedhez repülnék, nem csak mennék, de nem adgya módgya, hanem megyek közikbe s az mire Isten segít, követem, ha penig fenhagy ő Szent Felsége ideig rajtunk, ugyan csak kiverem azon capritiot az fejekbiü, hogy nem hadgyuk el etc. Charier regimentyét ne szorítsa Felséged be, mert nincs ideje, ha csak szőkéstül nem féltő, az Krajnán talál mindent, hét esztendeje hadat nem tartót, ha szegény Thökölyi idejében mást tarthatot, miért nem eszt, elélhettem én Abrugy Bányán, ottan is kitelik úgy. Legnagyobb bajom, hogy Jósika azzal rémít, hogy bányáktul fogva mindenüt az hajdu^sic!/ de Munkácsot, Ecsedet futozva hallya, Bagosi Mihály mire mehet, nem tudom, lovassal hajtatom sub praetextu Szatmárra és Gyarmatra, mindezen labyrintussok között megyek véllek. Az egy-egy tallért még pro 8bri magoknak sem vehetek az hadak meg, anyival inkáb cassában nem remélhető hajtássá. Zoltán is, idem qui supra, mint sokszor megírtam, fülét sem emeli az oblatumra, lesz is vendége, csak Felséged resolváJyon praemittált levelemre Erdély felül. Maradok Felségednek alázatos szolgája Károlyi Sándor * * * 1. Kraszna megyében; később Szilágyballa, Szilágy m. 2. Kiadva:ARXII.559. 3. A nehezen olvasható név utalás Zoltán Farkas Szabolcs vármegyei alispánra, egyben megyei hadbiztosra.
