Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

most is ez szerént indítathatnék, de Urbik által hihető nem az Felséges Császáriul, (kinek propensiojában in particulari min

t maga személyében, Felséges Urunknak semmi kétsége nincsen), hanem az Ministeriumtul maga proprium interessét is hihető considerálván, oly választ vett, hogy az Felséges Fejedelem kérjen maga s az Confederatio neve állat egy grationalist, és valamit az posonyi diaetában fognak concludálni s végezni, azokra kötelezze magát. Itélfye meg ő Excellentiája, hogy lehetet ő Felségének nomine Confederationis magának azt elkövetni és arra magát obligálni, nem is tudván, kik legyenek azon diaetában, maga ő Excellentiája is recognoscálhattja az palatínus gyengeségét etc. Ha penig továb is csak aval fenyegetödszik, hogy által jön s így s amúgy persequál, dissipai bennünket, Kegyelmed nevemmel megmondhattja, hogy jól pervideáltam szándékát, de nem sokat tartok attul, mert jól tudom, egész armadáját által nem hozza, az ki általjön, hiszem Istenemet, ha eddig gyakran megalázót is bennünket, in extremitate ki-ki kitevén magáért, megvigasztal, az mint hogy az Felséges Fejedelem is általjővén az hadak közzé, ő Excellentiája elhitetheti magával, valamikor még az hadak között megjelent, nem kerülte az ellenséget és az harcot, s ámbár eddig Isten nem mindenkor secundálta is, de megadhattya s ő Excellentiája considerálfya bölcsön, ha veszteni talál, magának minemű kisebséget nyeri (sic!), s az penig magok közöt valók által is megeshetik, mint Hajszler és Veteranyi generálissok között,

2 s úgy Salankamentnél is, kire vadnak sok példák, s ha hogy penig megverne is, és dissipálna bennünket, abbul se az háborúnak végét nem veti, se penig állandó statusba az Felséges Császár dolgait nem állíttya, hanem maga nemzetének veszedelmét okozza s nyomorúságának vontatását causállya, mert aval, ingyen se gondollya, hogy az fegyvert letegyük, hazánkbul kibujdossunk, hanem inkáb hitesse el magával, végvárainkra oszolván, ottan is bevárni készek vagyunk. Kire nézve inkáb javallom, ő Excellentiája nemzetéhez való szeretetét ellőtte viselvén, ezen comandóját mindnyájunknak szomorúságára ne szerencséltesse, hanem manutentióját bölcsön considerálya, mert mindezekben nagyob considerátiój a lehet az comandóságnak hirtelen való változandóságátul az dolgoknak is gyakrabban mindenkor változása. NB. Hogy ha azt találná objiciálni, mi okon nem válaszoltam levelére enyi ideig és az alsónémedi ember

4 által, rátióját adhattya Kegyelmed, hogy most is az vitézlő rend készen jött által, s nem kívántam levelemet s hitelemet periclitáltatnom. Másik az, vártam olly alkalmatosságot, mely által genuine aperiálhassam magamot. Továb ha kérdést támasztana: Baranyai itten érte-e? ezen levelemet, Kegyelmed megmondhattja: igen is, itten, melyre is többet pro nunc nem lehetet resolválnom, de ha az dolog eredetet vészen, meg fogja ő Excellentiája tapasztalni, csak ő Excellentiája méltóságának manutentiójáért s nemzetem boldogulásáért valamit jónak s helyesnek ítélhetünk, közelítni kívánom az dolgot. * * * 1 Johann Christoph Urbich, orosz követ, aki közvetítési kísérletet tett az udvar és a felkelők között. 2 Célzás Friedrich Veterani császári tábornagy elestére 1695-ben, akinek csatavesztését a közhit szerint a Donatus Heisler tábornokkal való ellentéte okozta. 3 Szalánkemén, a császári hadsereg győzelme a törökök felett 1691. augusztus 19-én. 4 Kecskeméti Lovas Mihály alsónémedi prédikátor, szerepére lásd az 5. sz. iratot. 23. Kassa, 1710. december 26. Eszterházy Dániel kassai parancsnok Rákóczinak: tájékoztatja a Kassa környéki és alatti katonai eseményekről (Eredeti. MOL RSzL G. 15.1.1. Caps. G. Fasc. 203.) Cassán 26. Xbris 1710. Felséges Fejedelem, kiváltképpen való Nagy Kegyelmes Uram. Jóllehet ez előtt negyed nappal elküldött levelemben alázatossan az itt való dolgoknak megírásával udvaroltam vala Felségednek, amellyek mindazáltal az alatt már interveniáltanak, szükségesképpen kívántam engedelmessen detegálnom Felségednek: hogy tudniillik: Tegnapelőtt Lefelhocz Göncre, Viardt penig Enyickére érkezvén, tegnapi napon onnad Viardt 800 németbül és vagy 200 labancbul álló portával délre ide a cassai törvényfához érkezek, ahonnan labancaival imitt amott a város környékét megnyargaltatván; annak utánna a citadellán kívül derekas puskázást kezdettenek a mieinkel, holott katonáink magokat dícsíretessen viselték mindvégig, kit látván az ellenség, azután négy erőss esquadron németet commendérozott le, kik lovasinkra avancserozván; azon úttal rajta menvén a labancság és egy trupp német az ország malmán, fölégették a födelét, más egyéb kárt benne semmit nem tehettenek. Ezután az ellenség viszsza ment, a tüzet megoltattam; igen nagy szívem keservére vagyon mostan fölöttébb kénzó chyragrám s podagrám, melly miatt ki nem mehettem a bástyákra magam, de ha ugyan nagyobb lármáskodások esnek, nagy veszedelmemmel is kihordoztatom magamat.