Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Időrendi és történeti áttekintés (The history of Transdanubia during the late bronze age.) Bilingual-bilingvis.

A második fázisban kibontakozó ferdén árkolt kerámia a halmok alá temetkező harcos társadalom fazekasiparának jellemző sajátjává vált. A Burgenlandban, a Fertő tó körzetében nemrégiben feltárt tumulusos temetkezések egyben azt az útvonalat is jelzik, amelyet követve e jellegzetes kerámia otthonossá vált Észak-Ausztria korai UK kultúrájában, a baierdorfi leletcsoportban. A Lednice csoport hasonló jellegű edényeit a délnyugat-szlovákiai £aka kör közvetítette Dél-Morvaországba. Mindkét területen idegen e kerámiatípus, és élesen elválik a Velatice korszak sima, leginkább vízszintes síkozással díszített edényeitől. Ugy tűnik, hogy a kurdi típusú kincsleletek föld alá kerülése sajátos történeti események hatására következett be, s ez a folyamat nem állt elszigetelten a Dunántúlon. A kelet-magyarországi tályai típusú kincsek, a Dráva és Száva közén és a szomszédos Szerémségben összegyűjtött raktárleletek, az észak-ausztriai Drassburg-Wöllesdorf típusú, a nyugat-szlovákiai Martincek kör kincsei ugyanezt a horizontot képviselik, s egyben arra is utalnak, hogy a teljes Kárpát-medencére kiterjedő háborús eseménysorozat állhat a raktárleletek elrejtésének hátterében.

515 Ezen események jellegét, időtartamát ma még aligha határozhatjuk meg kielégítő módon, legfeljebb gyaníthatjuk, hogy a fiatalabb urnamezős korszak kialakulása lehetett összefüggésben ezekkel. A Dunántúl viszonylatában egyelőre a váli kultúra kialakulását és vándorlását tekintjük olyan kiváltó oknak, amely elfogadhatóan magyarázhatja a régibb umamezős korszak hanyatlását. Bár a váli kultúra lelőhelyei a térség keleti felében csoportosulnak, kisugárzási körük ennél jóval szélesebb lehetett. A kultúra népének expanziója elsősorban déli irányba követhető nyomon, s valószínűleg nevéhez fűződik a Dálya-Kiskőszeg csoport kialakítása is. A Szerémségben az expanzió véget vetett a Beregis típusú lelőhelyek életének, s a telepeken jelentkező váli típusú kerámia nyilván összefügg a Dálya-Kiskőszeg csoport kibontakozásával. Ezek az események azonban már túlhaladják a korai UK kereteit, s a kultúra jelentősebb térfoglalására csak a későbbiekben, az UK fiatalabb szakaszában került sor. Ma még nem világos a régibb UK végső fázisának története a Duna—Tisza közén, a csorvai csoport elterjedési területén. Feltételezzük, hogy a csorvai anyagot helyenként a gávai kultúra leletei váltják fel, de ennek körülményei még tisztázásra várnak. A korai umamezős kor Közép-Európa őstörténetének első igazán nagy korszaka volt. Ekkor vettek először tevékenyen részt a „történelem" alakításában e régió népei is. A korszak kezdete egybeesik a mediterrán civilizációk hanyatlásával, a meglehetősen szkeptikusan fogadott égei vándorlás első hullámával.

516 Arra vonatkozóan, hogy e vándorlásban dunántúli eredetű elemek is részt vettek volna, nehéz egyértelműen nyilatkozni. Érvek és ellenérvek egész sora említhető a kérdéssel kapcsolatban. Az előbbiek között elsősorban az észak-görögországi telepek anyagában fellelhető Duna vidéki eredetűnek vélt kerámiát idézik leggyakrabban, amelynek legjobb párhuzamait egyes kutatók a éaka kultúra leleteiben látják.

517 Ez az elmélet azt sugallja, hogy a Duna vidéki elemek eljutottak a mükénéi birodalom perifériájába. Sajnos e feltételezés eléggé bizonytalan talajon áll; egyrészt a vardaroftsai, vardinoi, saratsei stb. települések szóban forgó kerámiája minőségben elmarad a finoman kidolgozott, vékony falú, fényezett Duna vidéki korai UK árutól, másrészt a mediterrán területeken közép-európai eredetűnek vélt bronzok többsége kronológiai helyzete miatt nem bír bizonyító értékkel.

518 Bár a Vardar völgyén keresztül behatoló hódítók létezéséhez ma már nem férhet kétség, ezek eredete ma még közel sem meghatározott. Valószínű, hogy valahol az Epirusban vagy másutt a Balkánon kell keresnünk ezek kiinduló helyét.

519 Mindenesetre a Duna vidékkel fenntartott közvetett kapcsolatok lehetőségét nem szabad elvetnünk, miután bizonyítható, hogy a Dunántúl korai urnamezős kultúrájának kisugárzása a Balkánon több helyütt is érezhető, mindenekelőtt Bosznia északi részében.

520 Aligha érinti Nyugat-Magyarország későbronzkori történetét az ún. kézzel formált, durva bütykös árú Trójában való jelentkezése.

521 A homéroszi város pusztulását követő VII/bl-2 rétegekben ez együtt fordul elő a pecsételtzsinórdíszítéses kerámiával, amely kétségtelenül az Alduna vidék Coslogeni-Babadag-Psenicevo kultúrával tart szoros rokonságot, s így alig lehet köze vidékünk későbronzkorához.

522 A régibb urnamezős kultúra végső etapja már egybeesik Görögországban a dór vándorlás mozgalmas eseményekkel teli időszakával, a submükénei temetkezések új korszakával, Itáliában a protovillanova kibontakozásával; olyan korszak ez, mely teljesen új irányt szabott Európa gazdasági—társadalmi fejlődésének. Az i.e. második évezred utolsó két századában történt meg először, hogy a fejlődés színvonala többé-kevésbé kiegyenlítődött a Mediterráneum és Európa mérsékeltebb zónái között, s hogy ez nem csupán puszta feltevés, azt többek között Nyugat-Magyarország e korszakból származó régészeti leletei világosan igazolják. A ferdén árkolt edények kultúrája népének expanziója tulajdonképpen a II. fázis idején már elérte tetőpontját, nagyjából a HA1 periódus kezdeti stádiumában. Elterjedése Közép-Európa nyugati régiójában ekkor a legszélesebb, de a kultúra kisugárzása ennél jóval távolabbra is nyomon követhető. Észak-Ausztria jóval túl a Bécsi-medencén, Dél-Morvaország jelentős része, természetesen a Dunántúl, a szorosan kapcsolódó Délnyugat-Szlovákia, valamint a Duna-Tisza közének déli szakasza a Baierdorf-Lednice-Őaka-Mosonyszolnok-Csórva néven ismert kerámiaművesség és a Riegsee hagyományokat folytató Wöllersdorf-Drslavice, valamint a kurdi fémművesség érdekszférájába tartozott, nem beszélve a Drávától délre eső területekről. A HA1 folyamán ez az érdekterület egyre szűkebb határok közé szorult. Dél-Morvaországból a kultúra népét az erőteljes halomsíros hagyományokkal bíró Velatice műveltség teljesen kiszorította, illetőleg magába olvasztotta, s tulajdonképpen ugyanez a sors várt Észak-Ausztria és Burgenland lakóira is. Valamivel később új kultúra jelent meg