Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az urnamezős kultúra fiatalabb szakasza — IV. fázis

DÉL-DUNÁNTÚLI URNAMEZÔS KULTÚRA DÁLYA (DAU) - KISKŐSZEG (BATINA) CSOPORT Már a harmadik fázisban megfigyelhettük a fiatalabb UK e jellegzetes leletcsoportjának kibontakozását, amelynek alapjait nem kétséges, hogy a Lengyel-Pécsvárad csoportban kell keresnünk. A leginkább kantharosz típusú edényekkel jellemezhető leletcsoport másik lényeges összetevője a váli kultúra volt, s e kettő kohéziójának terméke lett végül is a dél-dunántúli umamezős kultúra. Ez utóbbi elterjedési területe valamivel kisebb volt a negyedik fázisban annál, melyet az UK régibb szakaszának leletei alapján megfigyelhettünk. Lelőhelyei elsősorban a Mecsek térségében összpontosulnak. Tolna megyét, közelebbről a Kapós és a Koppány folyók völgyét ebben az időszakban már a váli kultúra uralta, ahonnét az őslakók a Pécs környéki földvárakba húzódtak vissza a kurdi kincsek elrejtése utáni időkben. A Makár- és a Jakabhegy térségéből származó egykorú leletek egyben arra is utalnak, hogy e két népcsoport vagy kultúra keveredéséből származik a fiatalabb UK dél-dunántúli leletcsoportja. A kultúra telepeiről szinte semmit sem tudunk, legfeljebb az előbb említett két magaslati telephelyről és környékéről származó szórványkerámia utal létezésükre.

392 Temetőből származó szórványkerámiát ismerünk többek között Cserkútról, Csertő-Szőlőhegyről, egy viszonylag korai síregyüttest Kétújfalu-Szentmihályfáról, Mozsgóról, a már említett Pécs-MakárhegyrŐl, Pécs-Meszestelepekről, Pécsről, Szentlőrincről.

393 A temetkezési rítus minden bizonnyal umás volt, amint ezt a csoport a közelmúltban feltárt jelentős umatemetője, Kölked-Feketekapu is bizonyítja.

394 Kétségtelenül idesorolhatjuk a délkeleti határvidékünk térségében elhelyezkedő dályai-kiskőszegi típusú lelőhelyek körét. Az említett lelőhelyekről elnevezett csoport legfeljebb lokális sajátosságában mutat némi eltérést a dél-dunántúli umamezős környezetben. Tárgytípusait ugyancsak temetőkből ismerjük elsősorban, s ezek, amint említettük, a szomszédos jugoszláv határvidéken csoportosulnak (Kiskőszeg: 56—57.t., 58.t., 1—2, 59—62.t., Vörösmart: 58-t. 3-4).

39S A Dálya-Kiskőszeg csoport kialakulásának folyamata nem tér el jelentősen attól a képtől, melyet a szomszédos magyar területek anyagában megfigyelhettünk. A Duna mentén dél felé hatoló váli csoportok betelepedése a helyi lakosság soraiba idézte elő végső soron az új kultúra kialakulását. FAZEKASSÁG (13.,t.) A csoport hiteles telepét nem ismerjük, így kerámiáját csak sírokból származó mellékletanyag segítségével tudjuk bemutatni. A Pécs-makárhegyi temető szórvány leletanyagának típusai jól dokumentálják a leletcsoport leggyakoribb edényféleségeit. Mindenekelőtt a már említett, alacsony építésű, nyomott, kúposodó hasú, két füllel ellátott, kantharoszt említhetjük, mint a csoport vezértípusát. Díszített és díszítetlen változatában egyaránt előfordul. A díszítés többnyire félköríves besímításokból, esetleg árkolásból áll. Nem véletlen, hogy e típus közvetlen előzményét a LengyelPécsvárad csoport anyagában látjuk viszont. Valószínű, hogy a negyedik fázis idején már ez volt a legkedveltebb urnaforma, amelyet néhány más, részben a korábbiak során már használatos edénytípus kísér. Mindenekelőtt a behúzott szájperemű és félgömb idomú tálak gyakoriak. Széles szájú bögrék, enyhén a perem fölé emelkedő füllel, árkolt hasú csuprok stb. tartoznak még ide az említett lelőhely anyagából. Igen kedvelt, inkább már a periódus vége felé a mélyen ülő hasú, ívelten behúzott peremű tál, amely edényféleség elsősorban a Dunántúl déli felében követhető nyomon. Fő típusait tekintve gyakorlatilag alig különbözik a fentiektől a Dálya-Kiskőszeg csoport edényanyaga. A három leggyakoribb alapforma a már említett kantharos-uma, a behúzott peremű tál vízszintesen síkozott és turbántekercses változata, valamint a széles szájú, öblös, füles csupor, rendszerint függőlegesen árkolt hassal. Elterjedt típus volt még az erősen kúposodó nyakú, nyomott gömbhasú, árkolt díszű urna, rendszerint egyetlen, vállon ülő füllel. Miután a csoport erőteljes retardációjával kell számolnunk, mind a dályai, mind a kiskőszegi sírokban lelt edények jelentős része már a korai vaskorra emlékeztető jellegzetességeket is elárul, de mindezek a következő, ötödik fázis anyagához vezetnek. A FIATALABB URNAMEZŐS KULTÚRA FÉMMŰVESSÉGE A korszak fémművességére mindenekelőtt a kurditól idegen, új típusok gyártása a jellemző. A sághegyi és a velemi szórványbronzok segítségével szinte a korszak teljes bronztipológiáját meghatározhatjuk, s az ebből adódó kronológiai következtetéseket teljes mértékben igazolják a korszak kincsleletei. Bár ezt utóbbiak száma lényegesen kisebb, mint a kurdiaké, határozott csoportot formálnak, s fontos történeti korszakot zárnak le, ill. egy újat vezetnek be. Korábban arról esett szó, hogy a W. von Brunn által Rohod-Szentes néven jelölt kincsleletek dunántúli reprezentánsai elsősorban a nagy bronzipari központok körzetében, Sághegy és Velem területén helyezkednek el.

396 Mozsolics A.