Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az UK III (átmeneti) fázisa

is. Valójában nem sok kincsleletből ismerünk ilyeneket, általában egy-egy darabbal képviselve. A kereszttag nélküli variánst az Esztergom-Kistói dűlő, a keszőhidegkúti (?) kincsből, míg a kereszttagosat Pécs-Jakabhegyről, Szárazdról és Szentgáloskérről ismerjük. Ez utóbbi kincsben széles, díszített példány van.

352 Külön figyelmet érdemel a pötrétei kincs, amely zömmel női viselethez tartozó tárgyakat, ékszereket tartalmaz. A leletben több példány is van e csüngőkből, ezek mindkét változatából. A kincs egyben választ ad ezek viseletének módjára is. A leletben levő, kígyós szárú tűből kialakított mellboglárról láncok lógnak le, s ezek végére erősítettek egy-egy ilyen csüngődíszt. A viselet fenti módozatára számos hasonló példát idézhetünk.

353 A régibb umasíros korszaknak számos egyéb, kedvelt csüngőtípusa volt, s ezek közül érdemelnek említést az áttört változatok. Ovális lemezből kialakított, áttört csüngő töredékét említhetjük a Bonyhád vidéki leletből.

354 A harmadik lengyeltóti kincsben jellegzetes, karikákból kialakított csüngők vannak, melyekhez hasonló darabokat a Sághegy-Velemszentvid fémművesség anyagából ismerünk.

355 Valószínűleg csüngőként viselték a kicsiny, tölcséres, gyakran kettős madárfejben végződő bronztárgyakat (Kurd, Lengyeltóti III, Simonfa, Ujszőny).

356 Természetesen a felsoroltaknál jóval több változatot ismerünk a különféle csüngőkből. Valamivel részletesebben kell szólnunk a kincsleletekben található különféle tűkről. Ezekből tulajdonképpen nincs túlságosan sok, legfeljebb egy-két ép vagy töredékes darabot idézhetünk leleteinkből. Leggyakoribb talán a nyomott, keresztben gerezdéit gömbfejű típus, az ún. mákfejű tű, (Hőgyész, Nagyvejke, Nemesgulács-Köbölkút, Pécs-Jakabhegy, Pölöske, Villány). Néhány sima gömb fejű, szeg- és kúposfejű típus a korábbi fázisokból fennmaradt darabok (Biatorbágy-Herceghalom, Birján, Bonyhád vidéke, Esztergom-Kistói dűlő, Pécs-Jakabhegy, Sióagárd).

357 Ugyanez vonatkozik egy szegfejű, díszített, átfúrt szárú, csabrendeki típusú tűre Zalavár-Repülőtérről.

358 Egy erősen profilait fejű és nyakú típus már fejlettebb változat (Keszőhidegkút, Kurd, Nemesgulács-Köbölkút, Regöly).

3Sy Egyedülálló példány a pamuki kincs nagyméretű, gerezdéit, vázafejű tűje, mely a kelet-alpi körben megszokott típus, valamint néhány díszített, bütykös szárú, edényfejű tű Sióagárdról.

360 Valószínűleg női viselethez tartoztak a viszonylag nagyobb méretű, néha díszített lemezkorongok. Több korongról feltételezik, hogy pajzsdudor volt, főleg a hegyesedő vagy tüskés példányok. A viselethez tartozó darabok előzményei a Csabrendek-Cserszegtomaj csoport díszített korongjai. A már idézett pötrétei kincs korongjai világosan meghatározzák, hogy milyen típusok sorolhatók ebbe a kategóriába.

361 Ilyeneket ismerünk pl. Regöly-Keszi állásról, Szentgáloskérről, Nagy vejkéről.

362 A kisebb, hátul füles példányok a preszkita korszak lószerszámzatához tartozó gombokra emlékeztetnek. Előfordul kincseinkben néhány jellegzetes pillangószámy alakú korongdísz, egyes elképzelések szerint kettős bárd alakú faléra: Nagyvejke, Palotabozsók, Kisapáti, Keszőhidegkút.

363 Az idézett példányok részben ép darabok, részben fél töredékek. A lándzsacsüngőkhöz hasonlóan talán ezek is a hitvilágra utaló emlékek. Nem szóltunk még néhány, leleteinkben nem túl gyakori bronzról, a kétélű borotváról, a spirálgyűrűről, szemüveg csüngőről stb. Nem tértünk ki a viselethez tartozó pontbütyöksorral díszített öviemezekre, Ül. ezek töredékeire, a jellegzetes, nyugati, kerek övkapcsoktól eltérő, szegletes hazai típusokra. Szólnunk keUett volna a különféle formába öntött bronz nyersanyagról, amely vagy durván, elnagyolt balta utánzatokban (Lengyeltóti III, Beremend BCM) vagy öntőrög formákban (cipő, lepény) jelentkezik. Külön figyelmet érdemel az ún. „Keftiu ingot", más szóval ökörbőr utánzat, amely szintén nem ismeretlen nyersanyagforma kincseinkben (Beremend-BCM, Birján). 64 Nem tartoznak a bronzművesség keretei közé, mégis szólnunk illik - ha röviden is - a borostyán gyöngyökről, melyek mintegy kiegészítik a felsorolt ékszerek sorozatát. A különböző nagyságúra csiszolt, átfúrt, hengeres vagy kettős kúpos gyöngyök a kurdi, pötrétei és a Regöly-Keszi áüáson lelt kincsekben meglehetősen nagy számban fordulnak elő.

365 A dunántúli urnamezős kultúra első szakaszának, a régibb UK végére keltezhető bronzművessége a bronzöntés és ötvösség technikájának minden eddigit felülmúló színvonalát engedi feltételezni. Tulajdonképpen szólnunk keU magáról a bronzöntés és megmunkálás technológiájáról is, erre azonban lényegesen több lehetőséget nyújt a következő, fiatalabb UK Sághegy-velemszentvidi bronzipara. A kurdi horizont esetében néhány öntőminta nyújt áttekintést az jgyes települési központokban, sőt egyszerű településeken végzett, tehát eléggé decentralizált iparról. A második fázis ismertetése során már szó esett a korszak telepein lelt öntőminta leletekről, melyek már a kurdi fémművesség kibontakozásának dokumentumai. Ezeket csupán egy Regöly-földvári, V bordás tokos balta öntésére szolgáló mintával egészíthetjük ki.

366 Persze ennél jóval több a szórványos, pontosan nem keltezhető, s talán ide sorolható öntőminták száma. A telepeken űzött, háziipar jeüegű bronzmúvességről már a halomsíros soltvadkerti telep- és öntőminta leletből is lehetett bizonyos elképzelésünk. Ennél nyÜván szervezettebb bronziparral kell számolnunk a második és a harmadik fázis idején. A beremendi telep huüadékgödreiben öntőműhely nyersanyag készletét lelték meg sok öntvénnyel, néhány hibás öntésű tokos baltával, töredékekkel, s ez a lelet is világosan bizonyítja a bronzművesség fentebb már hangoztatott házü pari jeüegét.

367