Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az UK III (átmeneti) fázisa

A kurdi horizont egyes, jelentősebb bronztípusainak ismertetésétől eltekintve nincs terünk és lehetőségünk a kérdés minden részletét felölelő analízisre. Erre a közeljövőben a jelenleginél lényegesen szélesebb körű anyag közzétételével egyidőben kerül majd sor. Ettől eltekintve nem is lehet célunk a teljes tipológiára és kronológiára épülő vizsgálat sem a kurdi, sem az ennél fiatalabb depot-horizontok esetében. Elsősorban azokkal a bronzokkal kívánok foglalkozni, melyek a dunántúli régibb UK viseletéhez, kronológiájához, gazdaságtörténetéhez nyújtanak lényeges adalékot. Olyan tárgyakra gondolunk, mint pl. a fegyverzet egyes darabjai, különös tekintettel a védő fegyverekre, a fibulákra, sajátos ékszerekre stb. Fegyverzet: A régibb umamezős kultúra legfontosabb támadó fegyvere kétségtelenül a kard. A második fázis kedvelt változata volt a nyélnyújtványos, Il/a tip. kard, más szóval Sprockhoff közönséges kardtípusa. Ennek leggyakoribb előfordulása a BD periódussal párhuzamos időszakban, illetőleg a HA1 szakaszban kísérhető nyomon.

271 A Dunántúlon szinte egyedüli variáns a II. fázis harcos sírjaiban, s tulajdonképpen ez meg is felel a fenti keltezésnek. Ennél valamivel korábban használták a Kárpát-medence másik kedvelt típusát a Riegsee kardot és ennek ragályinak nevezett változatát. Két szórványos Riegsee példánytól eltekintve (Budapest-Margitsziget-Dunameder, Zalacsány) a Dunántúlon egyik típus sem terjedt el.

272 A harmadik fázishoz sorolt kurdi típusú kincsleletekben továbbra is gyakori a Il/a kard: Keszőhidegkút, Lovasberény, Pamuk, Balatonkiliti, Ebergőc, Kisapáti, Orci, Sióagárd-Leányvár, Szentgáloskér.

273 A Il/a típusnak három jelentősebb variánsa, Ül. derivátuma jelentkezik a kurdi horizont anyagában. A Sutz néven elhatárolt szlavóniai típus meüett az Ennsdorf és az AUerona változat említhető. A két utóbbi feltétlenül valamivel később került használatba. A Tab-csabapusztai példányon kívül egy pamuki darab tartozik a szlavóniai változatok közé.

274 A liliomlevél alakú pengével ellátott Ennsdorf típusok nehezen határolhatók el a kardokból kizárólag töredékeket tartalmazó dunántúli kincsleletekben. A Tab-csabapusztai és az öreglaki meüett talán egy nagyvejkei kardtöredék sorolható ide.

275 A többnyire folyókból származó szórványok között több ép példányról is van tudomásunk (Ercsi, Nyergesújfalu, Komárom).

276 Valószínűleg az Ennsdorf típushoz sorolható változatot külöm'tett el Mozsolics A. a dunaújvárosinak nevezett rövid kardban. A névadó lelőhelyről származó példány mellett többek között Rajkáról, Szabadbattyánból, Gencsapátiból, az orci kincsből ismerjük a típust.

277 A kurdi kincsek egyik jellemző kardtípusa az AUerona. A nyélnyújtványt kiegészítő nyúlvány segítségével töredékei is jól felismerhetők. Lovasberény, Nadap, Pölöske, Szentgáloskér említhető az e típusokat tartalmazó kincsleletek közül.

278 Ép példányt ismerünk Sárbogárd-Rétszilasról.

279 A Duna medréből származik a nyergesújfalui és a budapesti kard; ez utóbbi a Margitszigetnél került elő.

280 A kurdi horizont, s egyben a régibb UK legfiatalabb kardjai közé tartozik a tömör, három bordás markolatú típus. Köztudomású, hogy ennek több változata különböztethető meg. Nem véletlen, hogy idézett kincsleleteinkben a régibb és fiatalabb liptói kardok töredékeit egyaránt megtaláljuk (Nadap-Jánoshegy, Nagydém-Gerha, Rinyaszentkirály, Szentgáloskér).

281 Viszonylag több, elsősorban folyómederből származó példányt említhetünk, többek között Nyergesújfaluról, Koroncó-Bábotáról, Vindornyaszőlős-Tőzegbányából, Visegrádról, Dunaföld varr ól, Baracskáról, Esztergomból stb.

282 A kard mellett a két legfontosabb támadófegyver a harci csákányként használatos szárnyas balta és a lándzsacsúcs. A II. fázis harcos síijainak megszokott ún. nehéz, középső szárnyállású típusát, leginkább újraöntésre szánt töredékekben, a kurdi horizont kincseiben is viszontlátjuk. Ugyanez vonatkozik a szárnyas-talpas változatokra (Balatonkiliti, Bonyhád vidéke, Ebergőc, Nadap-Jánoshegy, Nagykajdacs, Rinyaszentkirály, Simonfa, SopronSpitalacker stb.).

283 A szárnyas balták között viszonylag több az épségben levő példány, mint bármely más kurdi típusú fegyver esetében. Különösen érvényes ezen megállapítás azokra a baltákra, ahol a szárnyak kissé magasabban, a fokhoz közelebb vannak elhelyezve, mintegy átmenetet képezve a felső szárnyáüású típusok felé. Ilyen baltákat csak a régibb UK végi kincsek anyagából ismerünk, korábban nem fordulnak elő (Bonyhád vidéke, Keszőhidegkút, Kisapáti, Kurd-Úrbéri erdő, Nagyvejke-Urasági földek, Pölöske, Rezi-Kovácsipuszta, Rinyaszentkirály, Sióagárd-Leányvár, Szentgáloskér, Tab-Csabapuszta stb.).

284 Előfordul a Kárpát-medencében néhány észak-itáliai terramare típus is, melyeknél a szárnyak alatt és felett kis kiugrás van. A Dunántúlon Rinyaszentkirályról ismerünk ilyen töredéket.

285 A második fázis harcos sírjainak elmaradhatatlan fegyver meüéklete az ívelt élü lándzsacsúcs. Ez a jeüegzetes, hüvely segítségével rúdra erősíthető fegyver nem hiányzik a kurdi kincsek leltárából sem. Ezek ép és töredékes állapotban egyaránt előfordulnak, s a fiatalabb darabokat az erőteljes hosszanti bordázás jeüemzi (Badacsonytördemic, Balatonkiliti, Bonyhád vidéke, Esztergom-Kistói dűlő, Győr-Pápai út, Keszőhidegkút, Máriakéménd, Murga, Nagyvejke-Urasági földek, Pamuk, Pécs-Jakabhegy, Pécs-Makárhegy, Pölöske, Rinyaszentkirály, Sárszentlőrinc-Uzd határa, Sióagárd-Leányvár, Szárazd, Szentgáloskér, Tab-Csabapuszta, Zalavár-Repülőtér stb.).

286 Igen sok szórványos példányról is tudomásunk van a területről. Csupán néhányat említve: Almásfüzitő, Baracs, Győr-Sövényháza, KamondKárolyháza, Kávás, Kisharsány-Nagyfalu között, Kiskamond, Kóny-Tökösdomb, Sokorópáfka-Kőrakás, Soponya-