Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Előszó

ELŐSZÓ A műveltség, a kulturális értékek létrejöttében és elterjesztésében fontos szerepet játszanak az erce a célra szerveződött művelődési intézmények. A kultúra rendszerében mindőjük a történetileg kialakult, csak rá jellemző sajátos szerepet tölti be, önálló funkciókat teljesít. Lényegében véve ezek a funkciók jelölik ki egy-egy intézmény helyét, s szerepét a kultúra egészén belül, s hosszú időn át változatlanul maradva biztosítják az intézmény önmagához való azonosságát. A kulturális életben a múzeum helyét és szerepét az intézménytípus történetével foglalkozó hazai és külföldi kutatók egybehangzóan határozták meg. A nemzeti és az egyetemes kultúra, a művészet, a technika, a természettörténet stb. tárgyi emlékeit gyűjtő, a jövő számára konzerváló és megőrző, az emlékek tudományos feldolgozását biztosító, s a tudományos eredmények közzétételét a muzeális tárgy és a közönség közvetlen találkozása segítségével megvalósító intézmény, a hozzá kapcsolódó speciális szervezetek és mozgalmak mozgásterét az iskolarendszer és a tömegkommunikáció között jelölték ki. Kubinyi Ágoston, aki 1843-tól 1869-ig a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója volt, 1848-ban vetette papírra a következő, szellemében ma is korszerű gondolatokat:,. -.. úgy feíúllitandók az ezen intézetben levő gyűjtemények, hogy azok tükör gyanánt szolgáljanak a nemzet mind szellem, mind anyagi tekintetbeni haladására vagy hátramaradására; hogy a történetíró, archaeolog, természetvizsgáló, mezei gazda, bányász, iparüző, művész sat. első tekintettel alapos tudomást szerezhessen szakához tartozó minden tárgyakról, és ezen tekintetből minden gyűjtemény úgy felállítandó, hogy ne csak a szemnek szolgáljon gyönyörül, hanem mindenki . . . könnyen mozdíthassa annak használatával kitűzött czélját s vállalatát elő. " A kétségtelen tezauralás mellett a fentebb megfogalmazott, csak a múzeumokra jellemző, az elsősorban az intézményben folyó tudományos munkán alapuló közművelődési tevékenység az, ami ennek az intézménynek önálló létét biztosítja, s and egyben meg is különbözteti az egyes múzeumokat egymástól. A Budapesti Történeti Múzeum jogelődjeivel együtt immár 100 éves múltra tekinthet vissza. A centenáriumi év önmagában is bizonysága az intézmény társadalmilag szükséges tevékenységének. De légyen még oly társadalmilag szükséges is a Budapesti Történeti Múzeum tevékenysége, az sem mentesíti az intézményben és a múzeumért jelenleg munkálkodókat attól a felelősségtől, amely egy kulturális intézmény életében mindig is alapvető súllyal esett latba, hogy ti. az ott dolgozók, az intézmény munkáját irányítók felismerik-e és meg tudják-e határozni azokat a feladatokat, amelyek megoldása, elvégzése, a körülményekhez képest optimális működési lehetőségeket és hatékonyságot biztosít az adott intézmény számára. A fővárosi múzeum megalapítását rögzítő polgármesteri határozat azt hangsúlyozta, hogy az új intézmény kutatási területének a főváros múltját tekintse. „Szakszerűen rendezve összegyűjtessenek benne azok a tárgyak, melyek a helyi történetre vonatkoznak, vagy azok emlékeit őrzik, a település fokozatos fejlődését és mindenkori állapotát tükrözik. " A nemes célkitűzés minden provincializmustól mentes - a főváros területére korlátozott fővárosi gyűjtés is egyfajta provincializmus — jogi kereteket kapott. A magyar múzeumoknak a Művelődési Minisztérium által 1978ban kiadott törzskönyve szerint a Budapesti Történeti Múzeum országos gyűjtőkörű, országos múzeum. Az alapítók ma is kötelező érvényű nemes szándékai és a fővárosi múzeum feladatainak mind teljesebb megfogalmazása és a megoldásukra irányuló törekvés vezetett arra az immár testet öltött gondolatra, hogy a múzeum tudományos munkájának teljes spektrumát úgy tudjuk a tudományos közélet tudomására hozni, a tudományos vérkeringésbe bekapcsolni, úgy tudjuk eljuttatni minden érdeklődőhöz, ha publikációs fórumot teremtünk az intézmény munkatársai olyan nagyobb lélegzetű munkái (monográfiák, összefoglalások) számára is, amelyek ugyan nem érintik közvetlenül a főváros területét, de az intézmény tudományos műhelyében születtek. Új sorozatunk megindításában Pulszky Ferenc 1838-ban megfogalmazást nyert intelme vezetett bennünket: ,Jtia a haza eszméjét vizsgáljuk, ha nézzük mi az, mi magyarhoz szorosabban kapcsol mint idegenhez bennünket; . . . találni fogjuk, . . . A múlt az, ami a jelenben összeköti az ivadékot, a közös emlékezetek, a közös história. Ez a nemzetiség legbelsőbb veleje. . . . Nemzetünk, s országunk egymástól el nem választhatók, s mi az ország régisége, az egyszersmind a nemzet emléke. " Selmeczi László főigazgató