Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Időrendi és történeti áttekintés (The history of Transdanubia during the late bronze age.) Bilingual-bilingvis.

A Kárpát-medence nyugati felében korábban soha sem nyilvánult meg a fejlődés olyan egysége, mint az UK korai és régibb szakaszában. Főleg a kerámia azonos elemei, az igen csekély, jórészt területi különbözőség arra utal, hogy a későhalomsíros korszak erőteljes, katonai színezetű vezetőrétege az UK első virágzása időszakára hatalmát nem csupán a Dunántúlra, hanem Délnyugat-Szlovákiára, a Fertő tó északi térségére is kiterjesztette, de a kultúra expanziója elérte az Alföldet, sőt a Drávától délre eső vidéket is. A széles területen szinte azonosnak tűnő kerámiát nagyjából ugyanaz a bronzipar kíséri, amelyet a Dunántúlon kurdi néven ismerünk. Az anyagi kultúrák számtalan közös formai eleme arra utal, hogy a korszak népcsoportjai, ha etnikailag nem is, mindenesetre politikailag szoros szálakkal kötődtek egymáshoz. A korai umamezős kultúra nyugat-magyarországi kibontakozásának több, különböző irányú tényezőjét vizsgálhattuk meg. A területen már korábban gyökeret eresztő későhalomsíros lakosság széles körű kapcsolatai magyarázzák anyagi kultúrája számos, idegen eredetű tárgytípusát. Fegyverei között a T és tömör markolatú tőrök Pontus vidéki vagy anatóliai eredetűek, közvetlen aldunai, Tisza vidéki közvetítéssel. Az ívelt élű tőrök vagy rövid kardok ugyanezekről az összefüggésekről tanúskodnak. Mediterrán-anatóliai eredetűek a védőfegyverek — páncélok, sisakok, lábvértek stb. - vagy legalábbis ezek prototípusai. A későhalomsíros népesség kelet-magyarországi kapcsolataira a csorvai temető anyagából is következtethetünk. A temető három alapvető összetevőjéből kettő dunántúli eredetű. Az első fázis idejére keltezhető sírokban a Bakony vidékiekkel szinte azonos későhalomsíros kerámia és bronzok dominálnak. A temető területén lelt Kurd-Röschitz típusú lemezes fibula arra utal, hogy a sírok egy része már a II. fázisból, esetleg a III. elejéről származik. Ez utóbbi sírok tartalmazzák egyben a dunántúli régibb umamezős kultúra néhány igen jellemző darabját.

507 A csorvai csoport anyagi kultúrája világosan igazolja a dunántúli umamezős kultúra több hullámban nyomon követhető expanzióját. Egy-egy hullám jóval keletebbre is eljutott, amint ezt néhány alföldi vagy éppen erdélyi leletegyüttes egyértelműen bizonyítja.

508 Természetesen ez a kapcsolat nem volt egyoldalú, miután a kelet-magyarországi, sőt Alduna vidéki kulturális elemek bizonyíthatóan részt vállaltak a dunántúli umamezős kultúra kialakításában. A Cseke-Mosonyszolnok jellegű fazekasság néhány elemének a korai gávaival való meglepő azonossága talán a Délvidék „proto-Gáva" színezetű népességével fenntartott intenzív kapcsolatok eredménye volt. A széles, ferde árkolású edények kultúrája a Kárpát-medencében otthonos, kialakulása még az UK második fázisa elejéhez fűződik. A kultúrát a medence nyugati felében a halomsírokba temetkező harcosok uralma alatt álló, eléggé vegyes összetételű későbronzkori népesség alakította ki, kelet-magyarországi hasonló korú kultúrák közreműködésével. Feltétlenül szem előtt kell tartanunk, hogy e korszak legfontosabb edénytípusai fémelőzményekre utalnak, s ezek néhány más bronztárggyal együtt a Méditerráneumból való származtatás lehetőségét is felvetik. Az antik görög hagyományok megemlékeznek arról, hogy a trójai háborúban az ellenfél oldalán a Hellespontos európai oldalán élő trák seregek is harcoltak.

509 Valószínűleg ez lehetett az az időszak, amikor a trákok akár mint szövetségesek, akár mint zsoldosok megismerkedhettek a legkorszerűbb haditechnikával. A város pusztulását követő VII/bl-2 rétegekben napvilágra bukkant Alduna vidéki kerámia világosan igazolja, hogy trák elemek eljuthattak Trójába, s Homérosz adatai, mint számtalan esetben, most is hitelt érdemelnek. Ugyanezek a hagyományok őrizték meg számunkra a görög hősök trójai háborúból való visszatérésének viszontagságokkal teli történetét, a rablásokkal, fosztogatásokkal, kisebb-nagyobb csetepatékkal, háborúskodással teli utazást.

510 Ha erről nem is maradtak fenn hagyományok, nem történt ez másként a trójai szövetségesek hazatérése esetében sem, s talán éppen erre utalnak az Európa délkeleti részében ekkor lejátszódó történeti események. Egyet kell értenünk N. K. Sandarssal, aki az i. e. 12. sz. háborúkkal teli, nyugtalan eseményeivel hozza kapcsolatba a közép-európai umamezős kultúra kibontakozását.

511 Feltételezhető, hogy a háborús veteránok hazatérése új korszakot nyitott a Fekete-tenger északi partvidékének, az Alduna térségének későbronzkori történetében is. Talán ezek az események összefüggésbe hozhatók az ugyanitt, az i.e. 12. sz. dereka körüli időszakban, váratlanul megjelenő kannelurás kerámiával is. Az olténiai lelőhelyek (Virtop, Plopsor) anyaga kétségtelenül a Kárpát-medence hasonló korú leletei felé mutatnak, hasonlóképpen a dobrudzsai Techirghiol típusú kincsleletek is.

512 E kapcsolatok fő irányát a pontosabb kronológiai tényezők hiányában ma még lehetetlen meghatározni, így az Alduna vidéke szerepének kérdését a Kárpát-medencei kannelurás kerámia létrehozásában egyelőre nyitva kell hagynunk.

5 l2

'

a A Kelet-Mediterráneum felé irányuló szálak mellett nem kevésbé jelentősek a dunántúli későbronzkor itáliai kapcsolatai. Bár korábban felmerült már ezek etnikus jellegének lehetősége, erre vonatkozólag nem áll még rendelkezésünkre a megfelelő bizonyító anyag.

513 Sokkal megbízhatóbbak azok az adatok, amelyek az itáliai késő Peschierakorai Protovillanovának a Kárpát-medencei kurdi típusú fémművességére gyakorolt hatást tanúsítják. Különösen az időrend pontosítása szempontjából fontosak számunkra ez utóbbi összefüggések.

514 A dél-németországi Riegsee típusú bronzok majdnem teljesen hiányoznak a kurdi horizont kincseiből, s ez arra utal, hogy a dunántúli kora UK nyugati, északnyugati irányú orientációja közel sem volt olyan erőteljes, mint azt korábban gondoltuk. Nem lehetett intenzív kapcsolata a korábban virágzó kelet-magyarországi aranyosi típusú bronzkincsek körével sem, csupán valamivel később, de már a kurdi leletek korában, jelentkezik dunántúÜ környezetben néhány olyan bronz, mint pl. a három bordás markolatú kard, melyet a felvidéki bronzipar ösztönzése nyomán kezdtek itt is gyártani.