Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Időrendi és történeti áttekintés (The history of Transdanubia during the late bronze age.) Bilingual-bilingvis.

első védőfegyverek — páncélingek, pajzsok, sisakok, lábvértek elterjedtek a Kárpát-medencében. A csekei halomsírok leletei között eddig csak a páncélzat és pajzsok maradványait lelték meg, s páncéltöredéket ismerünk az egyik dunántúli halomsír anyagából.

496 A hullámos vagy kígyós szárú tűket ekkor váltják fel, elsősorban sírokban a fibulák. A halomsíros temetkezési forma sehol másutt nem észlelhető olyan határozottan, mint a Bakony térségében, bár a Dunántúlon másutt is fellelhetők maradványai; a jellegzetes fegyverek együttes előfordulása a Dunántúlon több helyütt is a harcos sírokra utal.

497 Feltételezhető, hogy a köznép többnyire egyszerű, lapos sírokba vagy olyan alacsony halmok alá temetkezett, amelyek ma már alig, vagy egyáltalán nem észlelhetők. Ilyenekre említettünk korábbi fejezeteinkben számos példát a Dunántúl különböző vidékeiről. Az UK második horizontjának települései alig mutatnak változást az előző fázishoz képest. A települési réteg többnyire nem észlelhető, s a lakóhelyek az egyszerű, szegletes alapú házak, a gazdasági rendeltetésű, netán lakógödrök maradványaival az alapvetően pásztorkodó gazdálkodás meglétét tételezik fel.

498 Erre utal egyébként a Bakony vidékén megfigyelt települések rendkívüli sűrűsége, amely a gyakori helyváltoztatással magyarázható. Ebben az időszakban akadnak már olyan települések is, amelyek feltételezik a huzamosabb ideig való egyhelyben lakást. Ilyenekkel találkozhattunk a Balaton vidékén, Keszthely térségében, de Győr környékén és a Dél-Dunántúlon is. Amint láttuk, teljesen új településformát jelentenek a korai umamezős kultúra területén a magaslati, jól védhető telephelyek, melyekről egy-egy területrész ellenőrzését is elláthatták az ott lakók. Bár a mesterséges védművekkel is erődített magaslati telephelyek száma a Dunántúlon tekintélyesnek mondható, viszonylag kevés a hiteles ásatások leleteivel keltezhető földvár. Nem véletlen, hogy ezek olyan vidékeken találhatók, ahol egyébként is sűrűsödnek ugyanennek a korszaknak a leletei. Feltételezhető, hogy a földvárak mesterséges erődítései, többnyire később alakultak ki, bár erre vonatkozó, hitelt érdemlő adatokkal még alig rendelkezünk. Valószínűleg ettől az időszaktól lakják intenzívebben a velemi földvárat, s ez minden bizonnyal összefügg a Dunántúl területén már kibontakozóban levő fémművességgel. A megelőző későhalomsíros-korai UK fejlődési szakasznak nem volt jelentős bronzipara a Dunántúlon. Az ott élő pásztor törzsek harcos rétege kereskedelemből vagy más módon szerezte használati tárgyait, fegyvereit, ékszereit. Az ezeken fellelhető különböző stílusjegyek széles területre kiterjedő gazdasági-politikai összefüggésekről vallanak. Úgy tűnik, a második fázisban változik ez a kép. Ekkor bontakozik ki a minden korábbit felülmúló kurdi típusú bronzművesség, amelynek egyik, ekkor még nem túl jelentős műhelye Velemen volt. Az egy fázissal később föld alá kerülő kincsleletek tárgyainak egy része már ebben az időszakban készült. Több kincslelet került föld alá olyan telepeken, földvárakban vagy ezek környékén, ahol a második szakasz jellegzetes kerámiatípusai is megtalálhatók, de találkozunk a kurdi ipar tipikus bronzaival a korszak sírmellékletei, valamint telepek maradványai között is. A csorvai temető sírjainak nagy többsége már az UK második szakaszába keltezhető; erre az időre tehetjük a temetőn belül néhány sajátos umamezős típus jelentkezését. Valószínű, hogy Csórva a korszak egyik köznépi temetője volt, sírjainak leletei a Kárpát-medence sokszínű etnikai arculatát tükrözik. Feltételezzük, hogy a csorvai temető és a rokonleletek köre szerepet játszott a kelet-európai umasíros, nevezetesen a gávai kultúra etnogenezisében is.

499 Az umamezős kultúra második fázisának leletcsoportjai egykorúak délnyugat-szlovákiai (5aka kultúrával, a burgenlandi harcos sírok körével, az észak-ausztriai Baierdorf és a dél-morvaországi Lednice csoportokkal, az északhorvátországi második fázis Zagreb-Vrapce típusú leleteivel. Kelet-Magyarországon a pilinyi telepek pusztulását közvetlenül követő események, a Kyjatice és a gávai kultúra kialakulása, részben a 2/a és a 2/b periódusok (Kemenczei) párhuzamosak leleteinkkel. Ez nagyjából a BD végét, valamint a HA1 periódust, abszolút számokban az i. e. 12. századot jelenti.

500 Az urnamezős kultúra harmadik fázisa egyetlen területen határolható el a korábbitól teljes határozottsággal, a Dunántúl északkeleti sarkában, s a hozzá kapcsolódó Duna menti sávban, nagyjából ott, ahol a későbbiek során a váli kultúra népe is élt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Dunántúlon másutt már közel sem választható el ilyen tisztán e korszak anyaga a megelőzőtől, s ez elsősorban a kerámiára vonatkozik. Általában a második és a harmadik fázis leletei között még erősebb az összefüggés, mint amilyen az első és a második között volt. Ez elsősorban a dél-dunántúli leletcsoportok esetében szembetűnő, miután itt a két utóbbi fázis anyaga egymástól alig elválasztható egységes egészet alkot. Amíg a Bakony térségében erőteljes mértékben csökkent a II. fázis lelőhelyeinek száma, addig Keszthely körzetében, de általában a Balaton északi partvidékén ekkor a legerőteljesebb a korai urnamezős kultúra. A fazekasság terén a korábbi kerámia formákat használják tovább, csupán a már megszokott díszítésmód válik túlburjánzóvá, egyre „barokkosabbá". A többé-kevésbé jól keltezhető, magaslati vagy védhető települések száma némileg emelkedik s ez talán a kurdi típusú kincsleletek föld alá kerülésével is összefüggésbe hozható. A két esemény időbeli egybeesése nyilvánvalóan ugyanazon történeti háttért sejteti. A korszak vezérleletei kétségtelenül a kurdi horizont kincsei. A horizont lelőhelyei ott sűrűsödnek, ahol a második és a harmadik fázis leletei, elsősorban a Balatontól északra, Tolna, Somogy és Baranya megyékben. Valamivel szórványosabb jelentkezésük a Dunántúl északkeleti részében, éppen ott, ahol legélesebb a változás a második és a harmadik fázis leletei között.

501