Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Az urnamezős kultúra fiatalabb szakasza — IV. fázis

érdeklődés az Északnyugat-Dunántúl gazdasági adottságainak, ill. az itt kibontakozó, európai jelentőségű bronziparnak számlájára írható. Miután meglehetősen kevés a térségből rendelkezésünkre álló településtörténeti adat, nem is igen bővíthetjük a fent felsorolt települések körét. Annyit feltétlenül meg kell említenünk, hogy a Somlóhegy és Sághegy térségéből, felszíni gyűjtésből származó cserépanyagok alapján a kisebb jelentőségű telephelyek egész rendszerével kell számolnunk.

388 Komoly hiányossága kutatásunknak, hogy a legújabb velemi feltárásoktól eltekintve nincs hitelesen kiásott és dokumentált települési objektum e csoport köréből s így legfeljebb csak sejthetjük, hogy mind Sághegy, mind Velemszentvid esetében a földsáncok mögött a mediterrán polis mintájára, szabályos rendszerben kiépített település házai és egyéb épületei emelkedtek.

388(13 A csoport életének korai szakaszában gyakorolt temetkezési szokásról a Sághegy oldalában feltárt urnasírok alapján lehetett elképzelésünk. Az UK fiatalabb periódusának egyik temetőjét viszont Csöngén tárták fel. A tizenhét urnasír mellékletei, valamint a temető területén lelt szórványanyag a korszak kerámiamüvességének jó keresztmetszetét adják, s egyúttal a kelet-alpi kapcsolatokat is dokumentálják.

389 A leletcsoport kiterjedésének északi határa még nem tisztázott. A Győr-Sopron megyei UK leletei elég szórványosak ahhoz, hogy ezekből messzemenő következtetéseket tudjunk levonni. Néhány, a régibb umamezős kultúrából származó szórvány a baierdorfi körhöz köti ezt a területrészt is.

390 Nem világos, mennyire kapcsolódik a keletalpi leletek köréhez a fiatalabb UK néhány lelőhelye (Kapuvár-Kistölgyfapuszta, Darnozseli-Parázsszegdűlő stb.).

391 FAZEKASSÁG (12 t.) S ír kerámia: Amint említettük a csöngei temető kerámiája jó keresztmetszetét adja a csoport kelet-alpi színezetű fazekasságának. A lágy profilú, ferdén ívelő peremű, kúpos nyakú, öblös urnatípus a Sághegy-velemszentvidi fazekasság egyik legtipikusabb példája. Egy ilyen, sajnos, szórványos példány körbeárkolt bütyökdíszítése közvetlenül idézi az északausztriai párhuzamokat. Tulajdonképpen ez az egyedüli umatípus a temetőben, melyet néhány, a fiatalabb UK-ra jellemző edény kísér. így többek között egy, a már megszokott félgömb idomú tál, az urna formáját idéző, kúpos nyakú korsók, az enyhén profilált füles bögrék és csészék, a függőleges bordákkal díszített csupor, a behúzott, turbántekercsezett szájperemű tál, s egy másik, kihajló peremű változat, vállán árkolással. Ez utóbbi díszítés egy bögrén is előfordul, s valószínűleg a megelőző korszak örökségeként egyes edényeken a szájperem belső oldalának síkozásával is találkozunk. Telepkerámia: A sírkerámiánál lényegesen szélesebb választék áll rendelkezésünkre, elsősorban a nagy telepek anyagából. Sághegyen szinte kivétel nélkül csak a fiatalabb UK típusaival találkoztunk, de ebből aligha vonhatunk le messzemenő következtetéseket, miután tudomásunk szerint a hegy teljes fennsíkjára kiterjedő telepnek csak egy bizonyos részén, ill. szakaszán sikerült leletanyagot gyűjteni. Ezzel szemben a velemi földvár területéről, a jóval kiterjedtebb és rendszeresebb munkálatoknak köszönhetően már ennél korábbi típusokról is tudunk. Nagyjából hasonló kép rajzolódik ki — lényegesen kevesebb leletanyag alapján — a somlóhegyi településről, ill. a település rendszeréről. A sághegyi házikerámia leggyakrabban visszatérő típusa az egyszerű, kúpos nyakú, nyomott gömbhasú, urnát utánzó csupor, amelynek számos változatával ismerkedhetünk meg. Általában a kihajló peremű változatot kedvelték, amely edénynek hasát nem ritkán díszítették függőleges árkolással. A tálak között a behúzott szájperemű típus az általános; a perem vízszintesen síkozott, Ül. turbántekercsezett, de gyakori a simán behúzott tál is. Kedvelt forma volt a félgömb idomú mély tál, esetenként a peremet tagoló csücsökdíszítéssel. Az ívelt füllel eüátott csészék és bögrék, a kisebb talpas csészék, a függőlegesen árkolt váüú bögrék kiegészítik e sorozatot. Említhető még néhány hordó alakú edényke és kiöntő csöves bögre. A meglehetősen durván kidolgozott, elnagyoltan megformált házikerámia csak ritkán emlékeztet a sírok melléklet anyagára. Feltűnő, hogy hiányoznak e telepeken a másutt oly gyakori fazekak, s általában a nagyobb méretű tároló edények; ennek oka talán abban rejlik, hogy a bazalt kitermelése során csak az ép kerámiát gyűjtötték össze. Velemszentviden viszont, ahol tervszerűbb volt a kutatás, ez utóbbi típusok sem hiányoznak. Valószínűleg a kultusszal hozható összefüggésbe számos, többnyire szokatlan formájú agyagtárgy. Egy sághegyi fogós henger, egy további, talán kezet utánzó tárgy sem ismeretlen előttünk; többek között a Budapest (III.) Vöröshadsereg úti temető „varázsló" sírjaiban találkoztunk hasonlókkal. Agyagkarikák és átfúrt, ovális korong alakú csüngők, csizmaedény töredékei, holdidol töredékek, agyagkerék, agyagkanál említhetők még s talán ugyanezt a korszakot képviseli egy kis agyaglábacska is. Sághegy és Velem mellett nagyjából hasonló, kultikus jellegű agyagtárgyakat említhetünk még a Somlóhegyről is.