Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

A dunántúli halomsíros kultúra

got, a későbronzkori fejlődés folyamatosságát, annak ellenére, hogy fémművessége a későbronzkor második szakaszában vagy ha tetszik az UK első fázisában már jelzi a Közép-Európa-szerte bekövetkező változásokat.

68 Most nem érintve e változások történeti hátterét, lényegét, a Dunántúlra kell utalnunk, ahol a fejlődésnek e furcsa kettőssége, ha kevesebb leletanyagon keresztül is, de érezhető. Amíg Kelet-Magyarországon ezernél több, hitelesen megfigyelt, a halomsíros kultúrához köthető és szinte megszámlálhatatlan mennyiségű pilinyi kultúrás sírból vonhatók le a korszak gazdasági-társadalmi-politikai történetére vonatkoztatható következtetések, addig a Dunántúlon az ilyen sírok száma aránytalanul kisebb. A korszak legjelentősebb dunántúli temetőjét korszerűtlen módszerekkel, régen tárták fel s a különböző rítust tükröző sírok között La Téne koriak is voltak. A csabrendeki temető leletei legfeljebb sejtetik, hogy igen hosszú, a későbronzkor első szakaszától az UK ,,második fázisáig" terjedő korszakot ölelnek fel. A ma már zömmel elpusztult leletanyagról fennmaradt közlések bronzokban gazdag sírokról vallanak. Bár a keszthelyi sír korai kardja hiányzik ezek közül, a díszített diadém, mellkorongok, öviemezek, a hullámos, a díszített szárú, szögfejű tű a tápéi, tiszafüredi stb. párhuzamok alapján még a későbronzkor első szakaszára utalnak.

69 A töredékekből nem állapítható meg pontosan a csabrendeki kardok típusa, talán egyszerű Sprockhoff Il/a variánsok voltak. Az egyik kard esetében feltételezhető, hogy szomolányi típussal állunk szemben .

70 A csabrendeki temető leleteinek sírösszefüggéseit sajnos nem ismerjük, így bizonyosság nélkül, legfeljebb feltételezhetjük, hogy az ide temetkező Balaton vidéki csoport népessége a halomsíros hódítás résztvevője volt, s egyben megérte az UK fejlődés első fázisát is. Valószínűleg messzemenő következtetéseket vonhatunk le a bronzművesség egyes, a középső bronzkorba visszanyúló hagyományaiból, melyek talán a bronzkori őslakosság egyes itt maradó csoportjaira vagy velük rokon elemekre utalnak.

71 A Balaton vidéki csoportnak napjainkban már több lelőhelyét is ismerjük. A csabrendeki mellett, még a községen belül a Hunyadi u.-ban lelt, a Balatongyörök-becehegyi, a Keszthely-Csóré gödörben, a Lesencetomaj-Billegei erdőn, a Zalaszegvár-Kohári dombon feltárt, a Keszthely -lehenré ti, a karakószörcsöki sírok, a Keszthely-fenékpusztai, a Balatonfüred-arácsi és a balatonvilágosi telep sorolható még ide.

72 A Balatontól délre, Somogy megyében is elterjedtek a csoport leletei, amint ezt a Balatonszabadi-gamászai és a Kéthely-téglagyári sírok tanúsítják.

73 A Dunántúlon fellelhető, a későbronzkor első szakaszát képviselő halomsíros leletegyüttesek szórványos jellegéből ítélve elég nehéz a lokális sajátosságokat tükröző leletcsoportok egymástól való elhatárolása. Úgy látszik a megtelepülés időszakában sokkal több az egyes csoportokat összefűző jellegzetesség, mint az elhatárolásra alkalmas tényező. Tulajdonképpen ezt mondhatjuk el a Győr térségében fellelhető leletegyüttesekről, melyek sok szállal fűződnek a Balaton vidékiekhez. Győr-Likócspuszta és Homokgödör, a Koroncó környéki leletek, Ászár, Dőr-Kápolnahalom, Gyirmót-Sebestag, Ménfőcsanak-Bezerédi föld, Ménfőcsanak, Mosonszentmiklós-Lébény, Mosonszolnok, Szilsárkány, Veszkény-Sírhegy stb. sorolhatók a megyéből ide.

74 A két területrészt kapcsolja össze Mezőlak-Szélmező, Rigács-Kavicsbánya, Nemesszalók, Ke menesmihály fa-Paptag, Pápa-Kishegy, Királyszentistván-Csatári halom, Nagydém-Középrépáspuszta, Olaszfalu-Gepli tábla, Pápa-Téglagyár, Szentgyörgyvár, Tihany-Rév, VeszprémvarsányTéglagyár, Vönöck, Zánka, Kemeneskápolna-Bodonkút, Kádárta-Gelemér forrás, Kádárta-Kenderföld, Bakonypéterd, s talán Sárvár; telep- és sírleletek, szórványok egyaránt. E lelőhelyek anyaga is inkább a szétsugárzó halomsíros kultúra egységét, mint különállását látszanak alátámasztani.

75 A korai halomsíros hullámok létrehozta új kultúra elemei a Dunántúl más területein is jelentkeznek. Zalában Magyarszentmiklós, Türje-Szenttamási dűlő, Pókaszepetk-Avar u., Zalakoppány-ltalbolt, Tolnában NagyvejkeKovácsi dűlő, Tamási-Sarok-Katonahíd, Tamási-Henye, Sárszentmiklós-Rácegres, Baranyában Siklós-Téglagyár, Martonfa, Somogyban a már említetteken kívül Karád-Gatter-ház, Zamárdi, Somogydöröcske-Tsz. Istálló, SiófokSzéplak-Vadkacsás, s talán Andocs-Bajcsy Zs. u. és Kaposújlak-Várhegy dűlő tartoznak ide.

76 Valószínűleg a Dunántúl északkeleti térségében is megtelepült a későbronzkor első szakaszában a halomsíros kultúrának egy másik csoportja. Legfontosabb lelőhelyeit Esztergom és Budapest térségében rögzíthetjük: Bajót—Péliföldszentkereszt, Esztergom-MIM szerelőcsarnok, Esztergom-Sintértelep, Kesztölc-Tsz. major, Nyergesújfalu-Duna dűlő, Tokod, s talán Vértesszőlős-Likó és Szák Komárom megyéből, valamint Budapest II. Aszú u., Budapest XIV. Vízakna u., Budapest III. Békásmegyer-Vízművek, Rákoskeresztúr stb.

77 A csoport lelőhelyei a Duna túlsó partján, ill. ettől távolabb is fellelhetők, amint ezt a már említett zuglói és rákoskeresztúri, Bag és Aszód vidéki, sződligeti, váci stb. leletek igazolják (39.t. l-ll).

78 Csatlakozik még e lelőhelyek csoportjához Fejér megyéből LovasberénySzűzvár, Martonvásár-Vörösmarty u.

79 A Dunántúlon megtelepült népesség kultúrája hasonló lehetett a kelet-magyarországihoz, bár a kerámia és bronzmüvességét tekintve lokális sajátosságok figyelhetők meg. Ugyanezt mondhatjuk el a Duna-Tisza közén elterjedő, korábban Kiskőrös-Pusztaszer néven elhatárolt leletcsoportról, amely már nem tartozik a legkorábbi halomsíros lelethorizonthoz.

80 A csoporthoz tartozó soltvadkerti telepen, ahol az igen fontos öntőminta együttes is előkerült, olyan kerámiákat is leltek, amelyek magukon viselik az UK fejlődés legkorábbi jeleit (39.t. 12- 19, 40-41.t.).

81 Ezt követően a térségben már a Csórva csoport jelenlétével kell számolnunk. Egyébként hasonló fejlődési folyamat figyelhető meg a Maros vidéki lelőhelyek esetében is.

82 A bronzkor Cl és C2 szakaszát felölelő halomsíros fejlődés a Dunántúlon egyelőre nem bontható további időbeli