Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - PETŐ Mária: A váci Migazzi-gyújtemény budapesti lelőhelyű darabjai
részletesen leírt. A legnagyobb kőszállítás Roskoványi Ágoston püspök utasítására 1857-ben volt, ekkor 10 db került be a múzeumba, ezek oltárok és sírkövek voltak. Az utolsó kőszállításra 1880-ban került sor, ekkor adományozta Wirtner Lajos 18 a Nemzeti Múzeumnak azt a 2 db kőemléket melyeket, a püspöki kert falából bontottak ki (az egyik egy családi sírkő, CIL III. 3582, a másik egy sírtáblának alsó fele CIL III. 3570), ahová még Migazzi falaztatta be, két darab Silvanusnak állított kő (CIL III. 3504) továbbra is itt maradt, ezek a kert kőfalának külső részébe voltak beépítve, ma mindkettő a váci Tragor Ignác Múzeumban található, ugyanitt őriznek egy Epona istennőnek szentelt kőemléket is (CIL 3420), esetleg ez a darab szintén a Migazzi gyűjteményhez tartozhatott, mely Sestini leírásában szerepel, de nem került be a Nemzeti Múzeumba. A váci kőfeliratokon, ahol római csapattest megnevezése olvasható, mindig Aquincum helyőrsége, a Legio II Adiutrix szerepel. Érdekes lehet azonban az a ma már túlhaladott elképzelés, hogy ezek a kövek mindig Vácott álltak. Karcsú Antal Arzén Vác történetéről szóló írásában, mely igen alapos munka, a következő megállapítás jelent meg: „Sajátságos némelyeknek azon álítása, hogy itt hajdanán római gyarmathely nem volt, mert azon régi emlékkövek, melyek egy része a püspöki lak alatti kert falában található (e falazatba Kámánházy püspök rakatá), nem Vácott, hanem Ó-Budán, a hajdani Aquincum helyén találtattak, honnét a művészet és tudománykedvelő nagy egyházfejedelem, Migazzi Kristóf, a híres váczi püspök hozatta ide és állíttatta fel. De vájjon azért, hogy ezen emlékkövek az érintett helyen találtattak és hozattak Váczra, ennek területén nem lehetett volna az őshajdanban római telepítvény, ki állíthatja ezt, sőt inkább, mikép föntebb említőnk kitűnő történelmi adatok bizonyítják, mikép itt egykor római gyarmat virágzott." Ez a megállapítás meglehetősen túlhaladott ma már, az említett kőemlékek Óbudáról való származása bizonyított, egyéb kis leletek, pénzek kereskedelmi forgalom révén kerültek ide, mely kapcsolat Aquincum és a Barbaricum között több évszázadon át fennállt. A Migazzi-gyűjtemény felirat nélküli, mitológiai ábrázolásokkal díszített darabjai leltári számuk alapján az 1857-es kőszállítással kerülhettek be a Múzeumba. Ezekkel az emlékekkel a A köveket leírta HAMPEL József: ArchÉrt (1882) II. 67-68. 18. századi leírások különös módon nem foglalkoztak, talán nem Migazzi idejében kerültek Vácra, vagy nem Vácott, esetleg a verőcemarosi kastélyban őrizték ezeket, e darabok a következők: MNM Ltsz. 72.1857.1. Mars és Rhea Sylviát ábrázoló relief, ma a múzeum előcsarnokában, 19 egy kráterből kinövő szőlőindát ábrázoló kőlap, 20 illetve Theseus és Ariadne történetét megörökítő dombormű 21 (3-5. kép) és egy kőlap Menelaos és Helene találkozásának jelenetével. (MNM Ltsz 72 1857.3.) Kérdés lehet azonban, hogyan jutottak ezek a kétség kívül aquincumi lelőhelyű kőemlékek Migazzi birtokába. Noha a római kövek gyűjtése már a reneszánsz idejében elkezdődött, valójában még hosszú ideig nem volt a leleteknek igazi otthonuk. A budai Várban, a Kiscelli kastélyban, de számos magánházban is őriztek római köveket, majd Óbudán a Zichy kastély közelében (a jószágigazgató, vagy dézsmaházban) kaptak helyet. Schönvisner István is ide gyűjtötte be az 1780-ban általa feltárt katonai fürdő leleteit. Ugyanide kísérte el Sestinit Benyák Bernát az Egyetem filozófiai tanára, mivel tudta, hogy a firenzei tudóst nagyon érdeklik a római feliratos kőemlékek. 1764-ben Mária Terézia váci látogatása után Migazzi püspök Khevenhüller-Metsch herceggel, a császári főudvarmesterrel Óbudán meglátogatta özv. Zichy Miklósné Berényi Erzsébetet, elképzelhető, hogy a püspök a családdal való ismeretség útján juthatott óbudai (azaz aquincumi) lelőhelyű kőemlékek birtokába, vagy az uralkodó engedélyével -, aki Migazzit igazán kedvelte - amikor 1779- tói Óbuda koronabirtok lett. Az óbudai lelőhelyű kövek Vácra kerülésének időpontját meghatározni ma már nem lehet, tény, hogy 1780-ban már számos kőemlék a püspök kertjét díszítette, de az sem deríthető ki, hogy a kövek elhurcolása ezzel befejeződött-e. Vác az őskortól kezdve lakott hely volt, területéről számos régészeti lelet és római kori pénz került elő, Tragor Ignác 1912-ben kiadott gyűjteményi leírásában 22 nagy számban felhalmozott római pénzekről tudósít, melyek legtöbbjét a városban és környékén találták, koruk a 2-4. századra tehető. 18 A köveket leírta HAMPEL József: ArchÉrt (1882) II. 67-68. 19 ERDÉLYI 1974. 204.; Mars és Rhea Sylviát ábrázoló dombormű, MNM Ltsz. 72.1857.1. 20 ERDÉLYI 1974.111. 2 1 ERDÉLYI 1974. 204. 22 TRAGOR 1912. 63.
