Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - KONDOROSSY Szabolcs: Cseréppipák a budai Felső Vízivárosból

KoNDOROSY SZABOLCS csak kivételes lelőkörülmények közt volt mód, sőt, olykor arra sem. Jelentős korrelációs értéke lehet az azonos objektumból vagy rétegből előkerült pipáknak. Ezek a leltározottak közül: - B 23 és B 110; - B 79 és B 113; - B 102 és B 103; - B 28 és B 53 és B 122, - B 128 és B 170, a leltári szám nélküliek közt a katalógusban csupán betűvégződésben eltérőek (a szórványokat kivéve), végül egyazon gödör tartalmazta a B 50-t és B 115-t.

5 Terminológia, fogalmak Nevezéktanban és a típus körüli fogalmakban a korábban leírtakat tekintjük érvényesnek

6

. Új elnevezések bevezetése a XIX. századi gyári pipák kapcsán vált szükségessé (ld. ott). MéréseJc A nyílásszöget - a töredékesség miatt - minden esetben a tüztér-henger hátoldali (nyak felőli) maradványának iránya és a füstcsatorna középtengelye közt mértük. Ez a valóságos (tűztér-tengely) irány szögéhez képest akár 10-15°-al kisebb értéket adhat, mivel a tüztér rendszerint nem hengeres, ám anyagon belüli összevetésre alkalmas. A tűztér űrméretét homokkal mértük (a füstcsatorna eltömése után), s a csak kevéssé csorba kéményeknél ideiglenes kiegészítés segítségével. Töredékesség Ép pipa mindössze 3 került elő (B119, B213, B214). A fő törési zónák a nyak-fej ill. a csészekémény határon húzódnak. A nyaktöredékek végén felül gyakorta érzékelhető kis felhajlás (a fej kezdete) jelzi, hogy a törés éppen a határon következett be. A törés rendszerint a csésze határát követi a nyak közepéig, ahol e síkot folytatva elválik a morfológiai határtól. A csésze fölötti törés hosszabb-rövidebb szakaszon a testtáj-határon fut, de rendszerint a kéményből egy egyenetlen csonk is a csészével marad. Saját megfigyelés szerint egy gazdag anyagú török réteg finom, kézi bontása során előkerült 12 pipatöredékből a többség fejhez tartozott (1 fej, 7 kéménytöredék, 1 nyak+ csésze, 1 nyak, 2 nyaktöredék), ám ezek legalább feléről kisebb méretük miatt feltehető, hogy hagyományos bontás során elkerülik a figyelmet. (Ezt támasztja alá az is, hogy kéménytöredékek múzeumi gyűjteményekben alig fordulnak elő.) Külön fontos és jellemző, hogy e A pipákra Bl-től B217-ig futó jelölést alkalmazunk az egyszerűbb hivatkozás kedvéért (B=Buda). KONDOROSY 2007. 305-307, KONDOROSY 2008. 331-332. kisebb töredékek is jórészt azonosíthatók voltak valamely típussal - más leleteknél jóval pontosabban, ami értéküket megadja, - ritkán pedig új formát képviseltek. Ha a darab töredékes voltából is egyértelműen következik alakja, akkor a fejek alapján taglalt típusok közt tárgyaljuk. Műhelybélyegek Két arab betűs, kereteit, török bélyegzés került elő: a B113 nyaka bal oldalán alul, a fej mellett szem alakú, a B95-n pedig alul, a tőke kezdeténél kerek szívalakú bélyegző benyomata. A latinbetűs korai pecsétek itt keret és mező nélküli, domború nagybetűs monogramként jelentkeznek a nyakon: egyazon műhely pecsétje (HAO) tűnik föl két külön típuson (jobb: B8, bal: B9). A barokk B189-n - eddig ismeretlen esetként - a monogram betűit a nyak két oldala közt osztották meg (bal: I, jobb: C vagy D?). Feltételesen műhelyjegy a B124 pontrozettája, s esetleg a B171 öt pontból álló keresztjei a nyak mindkét oldalán, de nem kizárt a B114 és B120 rozettája esetében sem. A XIX. század gyári pipáin már elterjedt a tulajdonos/ gyártó neve, esetleg még városa rábélyegzése, s társaságában sokszor kis rozettás, figurális vagy címeres kísérőpecsét is megjelenik (B199, B200, B202-B205, B208), de előfordul csak városnév (B210), városcímer (B206) vagy monogram (B216) használata (1. kép). Pecsétlők Egyedi pecsétek Leggyakoribb pecsét a rozettáké, köztük található negatív- (B16, B104, B114, B117, B122vonalszirmok, B187) és pozitív rozetta (pontrozetta: B124), valamint az előbbi redukálódó változatai (B12, B101), végső alakjukban küllős kerékként (B107, B112, B120). Helyük: fej elülső oldalán (B122, B187), kéményen körbe (B12), csészén körbe (B101, B104), fej alján (B114, B120), nyak alján (B124), felületdíszként vállon (B112) és csészén (B107). Sorban második a papucsos fenyő motívum (B3, erősen kicsinyített és stilizált változata felületdíszítő elemként: B4). Alkalmazása Magyarországon kívül Moldvára és Bulgáriára is kiterjedt,

7 Palánk és Szekszárd: GAÁL 2004. 285-286, 79., 81., 83. sz., Várad: EMŐDI 1998. 38. ábra 13, Esztergom: KONDOROSY 2007, E20, E34, E65, E82. Jászvásár: ANDRONIC-NEAMTUDINU 1967. 265, Fig. 70/2. Bulgáriában eddig egyetlen előfordulását a szófiai Nemzeti Történeti Múzeumban őrzött, nova cserna-i példányon találtam (ltsz. 28039/57, ld. 17. lj.). A gyűjteménybe való betekintés lehetőségét Nikolaj Markovnak köszönöm.