Budapest Régiségei 41. (2007)

MEGEMLÉKEZÉSEK - MAGYAR Károly: Kubinyi András (1929-2007) emlékezete

ban a kapcsolatok egészen új formája nyílt meg akkor, amikor immár volt egyetemi tanítványai, a „Kubinyi-iskola" tagjai közül egyre többen köztük jelen sorok írója - kerültek/kerültünk be egykori munkahelyére, a múzeum Középkori Osztályára. Kubinyi professzor saját bevallása szerint „erkölcsi kötelesség"-nek tartotta, hogy lehetőség szerint gondoskodjon mindazon tanítványai elhelyezkedéséről, akiket szakmailag és emberileg arra megfelelőnek ítélt. Sorsukat később is figyelemmel kísérte. Mi pedig erkölcsi kötelességünknek éreztük, érezzük, hogy munkánkkal méltók legyünk az általa tanúsított bizalomhoz. A fent leírtak elengedhetetlenül hozzá tartoznak Kubinyi Andrásnak a Budapesti Történeti Múzeumban töltött időszakának, tudományos pályájának megrajzolásához. Mindezek azonban csak száraz tények lennének, nélkülözve a személyiség talán mindennél fontosabb emberi jegyeit. Pedig mindnyájunkat, akik Vele kapcsolatba léphettünk, dolgozhattunk tiszteletre méltó, lenyűgöző tudása mellett ezek is megfogtak. így tehát valamennyien, akik Ot, mint munkatársai vagy tanítványai ismertük - és sokan gondoskodó Tanítómesterként tiszteltük, szerettük - Tőle nemcsak Tudósként, hanem Emberként veszünk fájdalmas búcsút. Végül ezen a helyen e nekrológ írója külön is fejet hajt egykori Mesterének emléke előtt, aki mint témavezetője, élete végső napjaiban is - szó szerint legutolsó erejét összeszedve - támogatta őt doktori disszertációjának elkészítésében. Isten veled, Tanár Úr! Magyar Károly