Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - IRÁSNÉ MELIS Katalin: Régészeti kutatások az MO autópálya ÉK-i szakaszán elhelyezkedő 11-13. századi falu területén (Budapest XV. Rákospalota - Újmajor, I. Lelőhelyl995.)

átmérője: 118 cm, a vastagsága 10 cm volt. A kemencefal lefelé kiöblösödött, és a kemencefal 15 cm-re megvastagodott. A 4 cm vastag kemence padló (100x114 cm) vízszintes volt, de a szája előtti 12-15 cm széles sávban 4 cm-t lejtett. A szája 40 cm széles volt, az oldalfalak lekerekítésével alakították ki. Az előtér aszimmetrikusan illeszkedett a kemencéhez. A kemence előtti 100 cm hosszú részletet tárhattuk fel, amely a kemence előtt 140 cm széles és 36 cm mély volt. A kemencéhez vezető, lejtős lejárat a járószintről indult, a kemence előtt, az 1995-ös járószinthez képest, 85 cm mély volt. Építésmód. A kijelölt helyen először kiásták a kemence előterét, majd a 140 cm széles, lejtős árok bolygatatlan, agyagos homokfalában kivájták a kemence üregét. A kemence feneke alatt 10 cm vastag, hamuval keveredett földben, szorosan egymás mellé rakott kavicsokból hőtároló réteget készítettek. A nagyjából egyforma méretű kavicsok égettek és kormosak voltak, mert egy másik, megszüntetett tűzhelyből, vagy kemencéből hozták ide azokat. A kavicsréteg körül, alul 10 cm vastag, felfelé vékonyodó, sötét sárga kályhásagyaggal betapasztották a kemence falát, a kemence fenekén a kavicsokra vékony, vörösre égő agyagréteg tapasztottak. Ezután a kemence belső oldalát sötétvörösre égett agyaggal betapasztották. A kemence fenekén ez a réteg 4 cm, az oldalfalon 1 cm vastag volt. A kemence és az előtér egyforma, kormos, hamus földdel volt betöltve, amelyet a lelőhely távolabbi részéről hoztak ide. Néhány jellegtelen, 11-12. századi cserép darab volt benne, homokkal, kagyló-, vagy csigaházporral soványított agyag edényekből származtak. A SZABADTÉRI TŰZHELYEK A 113/B SZABADTÉRI TŰZHELY A szántóföld alsó részében (30 cm mélyen) a III/ a szelvény Ny-i felében egy, közel 7x4 m kiterjedésű, hamus, faszenes folt jelent meg. A gépi földmunka befejezése után, 60 cm mélyen a hamus folt északi felében megjelentek a 113/a kerítésbe tapasztott tuskók. Az egymásba ásott szabadtéri tűzhelyek foltjai azonban, csak további 40 cm mélyítés után rajzolódtak ki (45-46.; 52. kép). A 113. és a 132. árok összefolyása felett helyezkedtek el. Nem tudjuk, hogy összesen hány tüzelőgödröt ástak, mi ötnek a nyomait figyeltük meg. A kisebb, téglalap alaprajzú gödrökben megmaradtak a kör, vagy ovális alakú, vékony paticslap darabjai, de előfordult, hogy csak a patics alatti égett folt látszott. A kisebb gödrök a két árok között, a bolygatatlan talajba, azaz az árkok padkáiba voltak beásva. A nagyobb, kormos, hamus földdel betöltött, gödrök a tüzelőgödrök É-ÉK-i oldalán, a 113. és a 132. árok feltöltésébe mélyedtek. Az építésmód és méret. A nyesett felszínen a nagy, faszenes, kormos folt DNy-i sarkán öt tüzelőgödör szélét és a gödrökben lévő patics darabjait lehetett szétválasztani. A legjobb állapotban az 1. tüzelőgödör maradt meg. Mérete: 110x150 cm, a gödör alja az 1995-ös járószinthez képest 126 cm mélyen került elő, a bolygatatlan talajba beásott rész 40 cm mély volt. Az ÉK-i sarok a 113/a kerítés sárga agyag alapozásába, a többi rész a bolygatatlan talajba volt beásva. A gödör alján megmaradtak az ovális (75x85 cm) vörösre égett tüzelőfelület széldarabjai. A tapasztás a külső szélén cc. 1 cm vastag volt, de az 5-6 cm széles töredékek belső széle már 2 cm-re vastagodott. A tüzelőgödör melletti előtér 200x210 cm kiterjedésű volt. A tüzelőgödör keleti oldalán, az előtér alja a bolygatatlan talajba mélyült, és 24 cm-rel magasabban volt, mint a tűzhely alja. Az előtér ÉNy-i sarka a 113/a kerítés legnagyobb tuskóját érintette. A hamus, faszemes, kormos, fekete folt K-i fele jól kirajzolódott a 132. árok barna, homokos földből álló betöltésében. A 2. tüzelőgödröt az elsőhöz képest, 60 cm-rel Ny-ra építették, a nyugati széle a 113/a kerítés agyag alapozásába helyezett tuskók mellett haladt, alja 4 cm-rel magasabban volt, mint az 1. tűzhely alja. Mérete: 110 cm széles volt, 145 cm hosszan maradt meg, a későbbi tűzhelyek előtere vágta el. A égett tapasztás szél darabjai a DNy-i sarokban maradtak meg. A 3. tűzhelyet derékszögben elforgatva az 1. és 2. tűzhelyre építették. Déli fele a bolygatatlan talajba mélyedt, az ÉNy-i sarka beleért a 113/a kerítés agyag alapozásának a szélébe. Az égett tapasztás 70 cm széles körszelete a tűzhely déli oldalán maradt meg. A 4. tűzhelyet ÉK-DNy-i irányban eltolva, az előzőek felett alakították ki. Az ÉK-i sarka a bolygatatlan talajban, az ÉNy-i sarka a 113/a kerítés sárga agyag alapfalában került elő. A déli sarka elvágta a 3. tűzhely alját. Mérete: 125x100 cm. Az égett patics 50 cm széles körszelete az É-i oldalon maradt meg. A hozzákapcsolódó előtér É-i sarka a 113/a kerítés sárga, agyag alapozásába volt beásva, a D-i sarok, pedig jól látszott a 132. árok betöltésében. Mérete: 250x180 cm. Az 5. rekonstruálható tűzhely a legutolsó lehetett. A szélei a tűzhelyeket betöltő, barnás,