Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - IRÁSNÉ MELIS Katalin: Régészeti kutatások az MO autópálya ÉK-i szakaszán elhelyezkedő 11-13. századi falu területén (Budapest XV. Rákospalota - Újmajor, I. Lelőhelyl995.)

(Az 1995-ös járószinten rekonstruált méret: cc. 500 cm széles és 200 cm mély lehetett.) Az árok formája. Ny-i oldala a bolygatatlan talajban felmagasodott a 30 cm vastag humuszréteg aljáig. A K-i oldalon az árok oldala beleért a 80 cm vastag, bolygatott humuszrétegbe, amelynek az alsó része az árok betemetése közben keletkezett. A113. árok alja 30 cm-re belemélyedt a lelőhely legmélyebben feltárt, szürke agyagos homokrétegébe. A cc. 500 cm széles árok metszete lekerekített aljú „V" alakba foglalható, amelynek mindkét oldalán kettős padka volt. A padkák a Ny-i oldalon jobban megmaradtak, mert az árok feltöltése közben a keleti oldalt letaposták. A felső padka cc. 100 cm mélyen indult, 80 cm széles volt és 25 cm volt a lejtése. Az alsó padka cc. 150 cm mélyen indult, 40 cm széles volt és 40 cm volt a lejtése. Az árok középső, legmélyebb csatornája 100 cm széles és 20-40 cm mély volt. Az árok betöltésének az alsó rétegeit fekete föld és szürke, agyagos homokcsíkok alkották. A fekete föld a domb lábánál található, fekete, tőzeges mocsári talajból, és a szürke agyagos homok csíkok is az ártérből származtak.

15 A mocsári talajrétegek felett vastag, barna homokos föld volt, amelyben egy-két keskeny, sötétbarna humusz- és sárga homokréteg látszott. A barna homokos talajban néhány állatcsontszilánk, és kevés 11-12. századi, jellegtelen cserépdarab került elő. Amikor a 113. árkot betemették, a határvonal nem merült feledésbe. Erre mutat, hogy később, de még a 12. században, az árok ÉK-DNy-i szakaszába kerítést építettek. A III/a szelvényen keresztülhaladt a 113. árok DNy felé kanyarodó, 42 m hosszú szakasza (1. kép). A régészeti feltárás idejére az egész szelvényből 120 cm vastag talajréteget eltávolítottak, és a kézi nyesést követően, a 113. ároknak csak az alsó, 70 cm mély részlete maradt meg. Ugyanez történt a 30 méterrel távolabb kitűzött III/b szelvényben, ahol a 113. árok 650 cm hosszú szakasza keresztezte a szelvény nyugati oldalát, majd a szelvény DNy-i sarkától 100 cm-re kikanyarodott a szelvényből. Az 1995-ös járószinthez képest 140 cm mély volt, de a nyesés után az ároknak csak a 150 cm széles és 40 cm mély alsó része, a 100 cm széles középső csatorna, és két oldalán az alsó padka alja maradt meg. A Mogyoródi-patak közelében kiásott szondákban jól látszottak a középkori ártér földrétegei. BENCZE 1999. 31. l.kép. Az É-i 10 m hosszú árokszakaszt kivéve, a gépi földmunkával elhordták az árok nagy részét, ezért az árok méreteinek, szélességének, mélységének a változásait nem lehetett követni, de kiderült, hogy a 113. árok a III/b szelvénytől É felé haladva, fokozatosan 50 cm-t mélyült. Feltehető, hogy a mélyebb szakaszokon az árok a szélessége is növekedett. A 132. ÁROK Egyetlen helyen, a III/a szelvényben került elő egy olyan kisebb árok, amely a 113. határárokba vezetett (45-46. kép). Alaprajz, forma, méretek. A feltárt, 7 m hosszú, egyenes árokszakasz a falu felől, délről haladt észak felé. A bolygatatlan, feketés barna földdel betemetett árokszakasz 4 m hosszú volt, a többi része a 113. árok közelében egy, a két betöltött árok felett kialakított, későbbi szabadtéri tűzhely használata közben elpusztult. A bolygatatlan árokszakasz a géppel nyesett felszínen 120 cm széles és 35 cm mély volt. Az árok aljában homogén betöltés volt, mutatta az árok aljának a profilját (50. kép). Ebben az árokban is volt egy 30 cm széles, 20 cm mély középső csatorna. A keleti oldalon egy, 8 cm-t mélyülő, 20 cm széles padka volt, a nyugati oldalon 45 cm széles, nagyjából vízszintes padka volt. A padkák aljától az árok falai kifelé ferde irányban emelkedtek, de az árok felső részét nem lehetett rekonstruálni. Az árok mélysége az 1995-ös járószinttől számítva 130-140 cm, ebből következik, hogy, bár nem volt olyan széles és mély, mint a 113. árok, a kiásás idején nagyobb területek közötti, jelentős határépítmény lehetett. A 132. és 113. árkot egy időben töltötték fel, a 132. árok feltárt 7 m hosszú szakasza a település későbbi időszakában már nem jelent meg. A 113/A KERÍTÉS A gépi földmunka közben, a szántóföldben már látszottak kisebb agyagfoltok, sok fagyökér és agyagos fagyökértöredék került elő a humuszban, a fadarabok kissé égettek voltak. A talaj elhordását nem lehetett leállítani, de amikor földgép az 1995-ös járószinthez képest, 60 cm-re mélyített és már nem tudta kitépni az agyagba tapasztott tuskókat, sor kerülhetett a régészeti kutatásra (51. kép). Alaprajz, méret. A kerítés, az észak felé forduló, 10 m hosszú szakaszt kivéve, végigfutott a 113. határárok barna, homokos betöltésében (45-46. kép). A szélessége 90-100 cm volt, az alja az 1995-ös járószinttől számítva, 100 cm mélyen került elő. Az oldalai kissé egyenetlenek voltak,