Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Nagy Margit: Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről = Grabfunde aus der frühen Völkerwanderungszeit im Gebiet von Budapest 95

NAGY MARGIT radtak meg, melyek a restaurálás során megsemmi­sültek. A lemez közepén 1 milliméternyire mélyülő kerek email-, vagy kőbetét helye látható, középen a rögzítésre szolgáló lyukkal. A kerek betét peremét halványan látszódó poncolt pontsor kíséri. A hátla­pon a tűszerkezet számára egy 0,4 cm széles, kissé kiemelkedő, horizontális borda készült. A borda szélét az öntőmintán a fibula belső ívével levágták. A rugótartó lemezből és a tűlemezből csak törött, le­kopott csonkok maradtak meg. Atm.: 4 cm. (1. kép 2; 2. kép 2-2a.) 3. Agyag korsó Sötétszürke, fényezett felületű, korongolt. Pereme tölcséresen kihajlik, a perem széle két helyen, a fo­lyadék kiöntését elősegítendő, kissé benyomva. A nyakon plasztikus borda fut körbe, alatta szalagfül töredéke indul ki. A fül régi törésű; a törésfelületére vízkő rakódott. A korsó teste a középső harmadban erősen kiszélesedik, az alj felé összeszűkül, talpa profilált. A korsó nyakán és felső harmadában a fé­nyezett felületnél sötétebb színű, hosszanti besimí­tott vonaldísz látható. A felület erősen kopott; a felső réteg, különösen a fül alsó végének helyétől balra több helyen levált. A talpat a fazekas egyenet­lenül vágta le, ezért a korsó kissé oldalra billen. M.: 17 cm. Pá.: 6,8 cm. Fá.: 6 cm (3. kép la-f). Mivel a leletek összetartozása kronológiailag problematikus, mérlegelni kell, hogy valóban egy sírból kerültek-e elő. Tény, hogy az ideiglenes pa­takmeder leszakadt homokfalában 1969 márciusá­ban csak egyetlen csontvázat találtak; más temetkezésre sem a homokfalban, sem a földgéppel legyalult területen nem akadtunk. Nincs okunk ké­telkedni abban, hogy a bejelentő, Dr. Noszky Jenőné, aki később Sashalom és környéke középkori lelőhelyeinek megfigyelője lett, a Rákos-patak menti sír megtalálásának körülményeiről megbízhatóan számolt be. A torques és a patkó alakú csüngő ösz­szetartozása nehezen lenne kétségbe vonható. Az ép agyag korsó minden valószínűség szerint a ko­ponya vagy a felsőtest környékén lehetett, hiszen a lábak csontjait a találók bontották ki a homokfalból. A korsót lepattogzott és kopott felülete, valamint a régi törésű fül miatt, a kopásnyomokat nem mutató arany torquesszel összehasonlítva, relatíve a sír leg­régebbi, leghosszabb ideig használt mellékletének határoznánk meg. A jelenleg használt kronológiai besorolás szerint a helyzet a Rákos-patak menti sír­nál éppen fordított: az aranyékszerek típusa az 1. századra, a besimított agyag korsó a 4-5. századra jellemző. A tűszerkezet és az előlapján berakás nél­küli félhold alakú bronz fibula „a torquestől nem messze, a leszakadt homokból" került elő; a hely meghatározása a fibula sírhoz tartozását legalábbis hihetővé teszi. A torques csüngődíszének, a félhold/patkó alakú csüngőnek (1. kép la) formai párhuzamai a Kárpát­medence keleti felének legkorábbi, azaz a Kr. u. 1. századra keltezett szarmata „lelethorizontjában" ta­lálhatók. A szarmaták bevándorlásának történeti és régészeti adatait, kutatástörténetét legutóbb Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria részletesen összefoglalta. A szarmata leletanyag legkorábbi ré­szét a női sírok aranyékszerei, a rátétes díszű fül­bevalók, a lunulacsüngők, az aranylemez fiitterek, az arany- és karneolgyöngyök, torquesek alkotják. A szerzőpáros világosan rámutat az „aranyhori­zont" értelmezésének nehézségeire: a tárgytípusok előképei sem a keleti sztyeppén, sem a Pontus-vi­déken nem találhatók, a lelethorizont csak női sírok ékszereiből áll, viszonylag szűk időrendi keretek közé szorul, csekély létszámú népességre utal, nincs folytatása stb. Az ellentmondások feloldásához többféle magyarázat vetődik fel, ezek közt szerepel a nomadizáló népek korai hagyatékának megfogha­tatlansága, az - egyébként igen valószínű - feltevés, hogy a szarmaták kezdetben csak harci alakulataik­kal, zsoldoscsapatokkal jelentek meg a Kárpát-me­dencében. Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria ugyanakkor észreveszik a különben Kőhegyi Mihály által is „alacsony értékelhetőségi fokú"-nak 4 minő­sített lelethorizont elkülönítésének hibaforrásait: 1) a szarmata kori temetők általános kirablottsága erre a körre nem terjed ki. Nyilvánvalóan más lenne a nemesfém tárgyak reprezentáltsága, ha a többi te­mető eredeti melléklet adását ismerhetnénk. 2) A Nyíregyháza-Felsősima 161. lelőhely 140. sírjából előkerült arany torques kapcsán felvetik a lehetősé­get, hogy a tárgytípusok szoros 1. századon belüli keltezését valószínűleg szélesebbre kell tágítani. 5 Visszatérve a lunula/patkó formájú csüngőkre, Kőhegyi Mihály két fő típust különített el: 1) az ön­tött sima és a 2) lemezes préselt csüngők; utóbbiak­nál hat változat különböztethető meg. 6 A lunulacsüngők főként a Duna-Tisza közéről, szór­ványosan a Tisza felső és középső szakasza mellől, 4 KŐHEGYI 1985. 342.; Ld. ehhez még VÖRÖS 2006 elemzését! 5 ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2006. 211-229. 6 KŐHEGYI 1985. 332. Az öntött változatot az 1.1.17, Farkas Sándor gyűjtéséből származó, bizonytalan korú aranycsüngő képviseli, v. ö. KŐHEGYI 1985. 270-271! Az elkeskenyedő, csaknem össze­érő végű csüngő formája nagy hasonlóságot mutat az ászári kincs rovátkolt fülű, granulációdíszes arany lunulájával: HAMPEL 1885. 29. A császárkori párhuzam alapján a Csongrád megyei lunulát nem kell őskorinak tartanunk. Gömbös végű, sima, ro­vátkolt fülű ezüst lunula került elő a 2. század második felére keltezett geleji női sírból: HADHÁZY-VADAY 1980. 94, Taf. 1,1. 96

Next

/
Thumbnails
Contents