Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Facsády Annamária: Aquincumi fülbevalók = Earrings from Aquincum 51

R. FACSÁDY ANNAMÁRIA Az egyrészes, rozettás fülbevalók csüngővel történt kiegészítése az előbbi típussal párhuzamosan, a 3. században vált divatossá. A típushoz sorolható ékszereknél egy központi gyöngyszemet vesz körbe az áttöréssel készített díszítés, további technikai kialakításuk az aquincumi darabhoz hasonló.

80 Yeroulanou tömegárunak

81 tartja a főként a keleti területeken széles körben elterjedt, mintakincsükben és technikai kivitelezésükben igen hasonló darabokat. Az aquincumi huzalból megformált darab ismereteink szerint párhuzam nélküli, s csupán összképében emlékeztet a valódi áttört technikával készült, míves munkákra. A FÜLBEVALÓK ANYAGA ÉS DÍSZÍTÉSE Az aquincumi ékszerleletek között 64 darab (47 tétel) fülbevalót találunk, párban illetve egyesével. Közülük kilenc darab annyira töredékes, hogy típusba sorolásuk nem lehetséges. A sírokban a párban viselt ékszerek nemegyszer más típust képviselnek,

82 különösen, ha nem eredeti viseleti helyzetben kerülnek elő. A fülbevalók között - minden ékszerfajtát megelőzve - a legnagyobb számban az aranyból készült példányok vannak. Összesen 46 db készült ebből a nemesfémből, 4 db ezüstből és 9 db bronzból. Utóbbiak csak a legegyszerűbb, I, II. és III. típusban fordulnak elő. Az aránytalanságra némi magyarázattal szolgál, hogy a kis méretű, kevés anyagból készült egyszerű darabok könnyen áldozatául eshettek a rendkívül kedvezőtlen talajviszonyoknak. Az aquincumiétól igen eltérő az egyéb pannóniai temetők vizsgálatakor tapasztalt arány: a későrómai időszakból a pannóniai sírokban korunkra megőrződött 108 db között csupán 17 db készült aranyból.

83 (Az aquincumi I. típusú, a későrómai sírok mellékleteként gyakori egyszerű fülbevalókra vonatkoztatva csak megállapításunkat, az arány némileg módosul, az 5 db ezüst és bronz példánnyal szemben 9 db készült aranyhuzalból.) Az ezüstből és bronzból való ékszerek készítése megegyezik az azonos típusú, de aranyból készültekével, egyszerű, spirálisan az ellentett végre feltekert karikák, vagy függővel kiegészített, zárt karikájú darabok. Az S akasztós típusok nem készültek, csak aranyból. A díszítő anyagok között a smaragd, illetve az azt pótolni hivatott zöld üvegpaszta fordul elő legnagyobb számban. Második helyen az igazgyöngy 80 EL-CHADEH 1972. Nr. 19. és 20.; RUSEVA-SLOKOSKA 1991. 31.; YEROULANOU 1999. Cat. 370-381,413,414 81 YEROULANOU 1999. 72. 82 KUZSINSZKY 1923. 64.; PÓCZY 1955. 61; FACSÁDY 2002. 222. 83 LÁNYI 1972. 183. állna, ha feltételezzük, hogy a gyöngyök tartására készült hurkosvégű díszítményeken is ez a könnyen elporladó nemes alapanyag lehetett. Feltételezésünket azok a darabok támasztják alá, melyekről csak egy-egy gyöngyszem hiányzik. Technikailag leggyakrabban a huzaldíszítést alkalmazták, még a bonyolultabb daraboknál is. Az I. II. VI. és X. típusoknál ez az elem elsődleges, a látvány része volt. A karikára forrasztott, spirál alakú aranydrót, a dobozos foglalatot keretező huzal vagy a huzalból készült kör alakú, „áttört" rozetta kevés anyagból könnyen elkészíthető, ugyanakkor látványos végeredményű megoldás. Kevésbé munkaigényes a csavarást utánzó, de a hátlap alapján egyértelműen domborítással készített minta, amit a VI/a. és a IX. típus dobozfoglalatán láthatunk. A 3. század első felére jellemző megoldás e minta használata.

84 Igényesebb technika a granuláció készítése,

85 amit ékszereinken egy-egy granulátum képvisel. A III, V. és VII. típusok darabjait granulátumokkal vagy vésett-áttört felületekkel díszítették. A felület megbontására előszeretettel alkalmazott áttöréses technika

86 a 2. századtól jelenik meg ékszereken, de látványos térhódítását a Severus korral meginduló ízlésváltásnak köszönheti. Az aquincumi fülbevalón kialakított mintázat szíriai lelőhellyel éppúgy előf ódul, mint Galliában.

87 Pannóniai megjelenésére is van példa, s ezek a darabok megerősítik azt a feltevést, hogy helyben készült, nem import áruról van szó.

88 A FÜLBEVALÓK LELŐKÖRÜLMÉNYEI Kevés kivételtől eltekintve, a darabok lelőhelye ismert. Könnyen elveszthető ékszer lévén, nem meglepő, hogy 9 darab városi környezetből, szórványként került elő, de mint minden ékszerfajta, a fülbevaló is többnyire a sírok melléklete között szerepelt. Általában a koponya mellett, eredeti viseleti helyén volt, azonban utólag az elhunyt lábához helyezett, már használhatatlan fülbevaló-pár előkerü84 FACSÁDY 1999-2000. 280. 85 HIGGINS 1961.19-21. 86 Az áttört mintákról átfogóan YEROULANOU 1999. 87 2. századra: ZAHN: Sammlung Baurat Schiller. Berlin, 1929. no. 111. Sammlung Franz Trau, Bécs 1935.no 895. Catalogue des monnaies d'or du Musée de Picardie, 1969. no 38.; BMCJ no 2869. 3. századra: BMCJ no 2727, 2871; DAECAENS: Gallia 38. 1980. 363. Autun-Augustodunum, Capitale des Éduens Autun, 1985. no 362.; DAMM 2/1993. 19.; BASTIEN-METZGER 1977. A. kép; VERMEULE 1975. no.30, 31.35.; MERCKLIN ArchAnzeiger 1928. 419.; ALFÖLDI András: Gallienus császár győzelmi számai és légióspénzei. NK 25. (1926) 78.; DEPPERT-LIPPITZ 1985. 13.; GREIFENHAGEN 1970. 53.; VOETTER: Sammlung Bachofen von Echt. Bécs, 1903. no. 2123.; PONCET 1889. 514. X.t. 2. 88 ALFÖLDI 1954. 62. kincsleletből, AGUN 280; VÁGÓ-BÓNA 1976. XXV. 4-5. 56