Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Benda Judit: Fazekasműhely a 18. századi Vízivárosban = Eine Töpferwerkstatt in der Budaer Wasserstadt des 18. Jahrhunderts 295

BENDA JUDIT Végül meg kell említenünk, hogy Soproni Olivér

47 a Budapesti Történeti Múzeum két anyagegységét vizsgálta meg és a talált hasonló darabokat publikálta. Az egyik a tabáni, a másik a Csalogány utcai leletegyüttes volt, melyet Garády Sándor a '30-as évek végén a Tabán bontásakor, és a '40-es évek elején a Víziváros egyes részeinek átépítésekor gyűjtött. A teljes egészében törökkorinak (16-17. század) publikált edényeket Soproni bonyolult rendszer szerint csoportosította, túlzott jelentőséget tulajdonítva az apró díszítésbeli eltéréseknek. A publikációból sajnos nem derül ki, hogy miért tartja a darabokat hódoltság korinak, bár ő maga is feltűnő hasonlóságokat lát a „törökkori" és a barokk anyag között. A budai leletanyagot és a leltárkönyvekben regisztrált lelőkörülményeket újra megvizsgálva az derült ki,

48 hogy a feltárt szemétgödrök mind a Tabánban, mind a Csalogány utcában, 18. századiak voltak. Az általa publikált kerámiatányérokat három díszítési típusra lehet bontani: sásleveles, festett-fésűs bekarcolású és figurális festésű. A Kapás utcai leletanyagban csak az első két típus fordul elő. A feltűnően egyező mintázásúak a Soproni által ismertetett egri, esztergomi, visegrádi és miskolci tányérok is, ami szintén betelepülő német kézművesek lehetőségét veti fel. A tabáni és a Csalogány utcai leletanyagot a felmerült új szempontok alapján érdemes lenne újra vizsgálni. A Kapás utcai, a mórágyi, a magyarországi és a németországi párhuzamokkal való összevetése egy következő tanulmány tárgya lesz. 47 SOPRONI 1980. 61-69.p., 87-114. 48 Lásd: BTM, Középkori Osztályának Tabán I—II. és Csalogány utca I—II. leltárkönyveit. 302