Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon III. (14-17. század) = Ausländische Keramikfunde in Ungarn III. (14-17. Jh.) 253

KÜLFÖLDI KERÁMIA MAGYARORSZÁGON III. (14-17. SZÁZAD) Bár később is alkalmazott megoldás, de 1575/85 körül kezdett dekorációs séma, módszer, amikor a különféle mintákat függőlegesen elválasztott mezőkben helyezik el. Egy finom., virágkehely formájú - és ezért csipkézett peremű - nagyobb csésze töredékein látható; kívül természeti ábrázolás részlete, belül az alj mintájából itt is az előbb említett madárábrázolás sémájára következtethetünk. Lelőhelye nem ad pontosabb keltezést a 16-17. századon belül, de finom megoldása alapján a 16-17. század fordulója után nem készülhetett (22. kép 1). (Az ilyen különálló képekre osztott dekorációnál 1600 után a paneleket már hangsúlyozott kereteléssel látták el.) Egy korábban már közölt tányér ugyancsak az önálló képmezőkre tagolt beosztás példája, a nyugateurópai exportra készülő áru jellegzetes képviselője. Középen folyóparton játszó gyerekek jelenete, a szélén váltakozva madarak és virágok mezői (Átm.: 21 cm. 31. kép).

69 Érdekes módon a perzsa fajanszoknál olyannyira kedvelt kínai motívumok: gyümölcsös ág, „ling-shi" jelkép - a barack és szilva a hosszú élet, a „szent gomba" szerencse jel - anyagunkban viszonylag ritkán képviselt;. Egy töredékes lelőhelye alapján (Pince, „b" réteg - 4. r. 1959.1532-1551 közötti érmek; 16. század második fele izniki fajanszok) sorolható a 16. századba. Tulajdonosa számára értékes lehetett, mert a törés mellett 4 ponton is kis lyukakat fúrtak (nem a teljes vastagságon keresztül), hogy az akkor még csak megrepedt csészét megerősítsék (23. kép). Ilyen javítással néhány további példányon is találkoztunk - általában a finomabb, értékesebb daraboknál. - A „gomba" motívumnak inkább sematizált változásait, végül puszta dekorációként használt díszét találjuk gyakrabban.

70 A madármotívumos csészék között találkozunk a három kócsag vagy három daru képével is, ezek a ritkább, nagyobb csészék fenekén láthatóak. Ezek is jelképek (a „halhatatlanok" hírnöke és kísérője) és így ugyancsak jókívánságot jelentenek a tulajdonos számára. (Más kérdés, hogy a különböző motívumok közül melyeket értették még a törököknél?) A perzsa kerámiáknál jellegzetes csoportot képviselő növényindás dísz előképeinek jó példái vannak. Lényegében a teljes külső felületen körülhaladó „S" vonalakból ágaznak ki a kisebb indák és levelek, 69 Előudvar, 74/43. lh.: török gödör. - ZOLNAY L.: Bud-Rég 24. 4. (1977), 108. kép; „Kínai... az 1550-es évekből." - A Wan-Li korszak paneles mintájának fejlődéséről LION-GOLDSCHMIDT, D.: Ming porcelains in the Santos Palace Collection, Lisbon. In: Transactions of the Oriental CS. 1984-1985. 79-ff. - Beosztása alapján az előbbi csésze és a tányér az első fázis: 1575/90 közé keltezhető. 70 Részletesen HOLL 2005; 1. még 92. és 94. képen utóbbiakat már tekeredő kacsok jelzik, az egy-egy elhelyezett virág is sematikus rajzú. Halványkék árnyalással töltik ki (ami igyekszik a kontúrrajzon belül maradni). Belül csak a csésze alján van egy-egy virág. Egyik példánynak peremét vékony barna csíkkal hangsúlyozták.

71 - Egy töredékes példány lelőhelye szerint (nyugati udvar, pince 10-11 m, 3. r.) a 17. század közepénél nem lehet későbbi. - Az ilyen csészék szerintünk azoknak a nagy csészéknek kis változatai - utódai, amelyekből az isztambuli Szeráj gyűjteményéből közöltek Chia Ching jeggyel (1522-1566).

72 A budai leletek közül említésre méltóak az ugyancsak ritkább, de jellegzetes csoportot képviselő monokróm (kívül egyszínű, világos almazöld vagy kávébarna mázú) csészék. Jellemzőjük a belül-alul elhelyezett miniatűr tájkép. Ez a kínai festészet hagyományait követve még az ilyen redukált formájában is mindig visszaadja a három síkban elhelyezett fő motívumot: előtérben 2-3 fa, háttérben halványan árnyalt hegyek, középen a folyó. (A kínai tájkép neve ugyanis „hegy-víz kép", mert e nélkül nem képzelhető el.)

73 Eltérő változataik ellenére e sémához mindig ragaszkodnak;

74 jellemzőjük még a finom, vékonyfalú kidolgozás. (24. kép) - Már a 17. század készítményei, de a finomabb kivitelüket még a század első felébe helyeznénk. (A perem belsejének szegélydísze később pontatlanabb rajzú.) A monokróm csészék sorában találkozunk ritkábban olyannal, ahol a belső alj kék festése virágokkal teli kosarat ábrázol (kívül kávébarna, a perem fehér). Hanyagabb rajza alapján 17. századi: ezek a legkisebbek. - Ugyanakkor viszont a legnagyobb típusnál (talp átm.: 4,3 cm, a tájképeseknél 3,6 cm) a kívül barnamázas csésze belsején szép rajzú, nagyobb virág, bimbós-leves ágak bokra látható (krizantém: 24. kép). GARNER 1952. 42, 70; szerinte a barna csík jelzi, hogy a csésze, tál nem régebbi a 17. sz.-nál, annak ellenére, hogy mintájukkal a korábbi stílust (1522/66 korszaka), sőt a jegyet is utánozták. ZIMMERMANN Taf. 42-43. (Átmérő: 37-38 cm) Ezek még gondos rajzúak. Egyiken az indákat levelek kísérik, a másiknál kacsok, ami ilyen indás díszeknél már a 14. századtól kezdve folyamatosan kedvelt. A kínai művészet, festészet jellegéről, szimbolikájáról, európai szemmel nehezen érthető hagyományőrző szemléletéről MIKLÓS P.: A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Bp., 1973. - Már a korai időkben készültek a művészek - iparosok számára jól használható mintakönyvek; a motívumok így évszázadokig másolhatók. HOLL 2005. 91. kép. - MEDLEY, M. : Sources of decoration in Chinese porcelain. In: Chinese painting and the decorative style. Colloquites on Art and archaeology in Asia, No. 5. London, 1975., 58-73; hangsúlyozza: a botanikai és orvosi kézikönyvek (14-15. sz.) illusztrációit is használhatták a kerámia dekoratőrök a virágok, növények stb. mintájaként századokon keresztül. Ezek a miniatürizált tájképek felfogásukban közelebb állanak a régi korok - 13. sz. m. f.-14. sz. - festészetéhez, mint saját koruk zsúfolt kompozícióihoz. 265