Budapest Régiségei 40. (2007)

KÖSZÖNTÉSEK - Szirmai Krisztina: Kaba Melinda nyolcvan éves 13

BUDAPEST RÉGISÉGEI XL. 2006. KABA MELINDA NYOLCVAN EVES Kába Melinda Kolozsvárott született, 1926ban. Tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán régészet-művészettörténet szakon 1952-ben fejezte be. A főváros múzeumának 1951 óta munkatársa. Bölcsészdoktori disszertációját „Kelták Aquincumban" címmel védte meg, 1958-ban. 1987-ben nyugdíjba vonult, azonban szakmai munkáját folytatva 1988-ban megszerezte a bölcsészettudományok kandidátusa címet, „Thermae Maiores Legionis II Adiutricis" című dolgozatával. Szakmai munkájának jelentős részét a régészeti feltárások teszik ki, melyeknek legfontosabb állomásai következzenek itt időrendben, a teljesség igénye nélkül. 1950-1956 között a Szilágyi János vezette munkaközösség tagjaként közreműködött a hajógyári helytartói palota feltárásán. A nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű palotaegyüttes főépületében végzett ásatás során előkerült számos értékes lelet, a helytartói palota reprezentációs tárgyi emlékeinek egy része: mozaikpadlók, falfestmények, császártorzó, Nemesis-Fortuna szobor, feliratos üvegpohár stb., az Aquincumi Múzeum kiállításain jelenleg is látható. Emellett, a helytartói palota közelében, a katonaváros északi részén, a Laktanya utcában az 1950-es években egy jelentős stukkódíszes épület maradványait tárta fel. Az újabb kutatások alapján, ez az épület is azokhoz a falfestményekkel, mozaikpadlókkal, stukkókkal díszített épületekhez tartozik, melyeket a városi, sőt a provinciális vezető réteg használt (példának álljon itt a Folyamőr utcai díszes épület, vagy a Meggyfa utcai Hercules villa). 1958-ban került sor a Vízivárosban a Királyfürdő kutatására. Az eredmények szerint a feltárt emlékek a vízivárosi korai ala-táborhoz vagy vicusához tartoznak. Az 1960-as évek második felétől több ásatást is vezetett. Az 1970-es évek elején, valamint 1982-ben a Budaörs - Hosszúrétek lelőhelyen is dolgozott. Az ásatás legszenzációsabb leletei, a 3. századi, ezüst éremkincslelet 192 darabja az Aquincumi Múzeum állandó kiállításán ma is látható. Nevéhez fűződik a Benedek Elek utcai, 1. század végétől a 4. századig húzódó temető közel 800 sírjának feltárása. A hoszszú évekig tartó ásatás-sorozaton több olyan - később kutatóvá lett - fiatal vett rész, akik számára ez a temetőfeltárás jelentette az első találkozást a régészettel. 1975-ben 510 m hosszú szakaszon - az U-es út korszerűsítési munkálataihoz kapcsolódó régészeti kutatások részeként - feltárta az aquincumi vízvezeték (aquaeductus) pilléreit. 1973-1985 között Óbuda és az Árpád-híd rekonstrukciós építkezéseihez kapcsolódva, az óbudai ásatási munkaközösség tagjaként irányította a Hórián téri katonai nagy fürdő (thermae maiores) feltárási és bemutatási munkáit. Az ásatások tisztázták az aquincumi 2-3. századi legiotábor 120x140 méteres méretű, nagy fürdőépületének alaprajzát és építéstörténetének főbb szakaszait. Régészeti feltárásai során egyetemi hallgatók, a fiatal kollégák segítették munkáját és szereztek tapasztalatokat, a különböző ásatási helyszíneken, különösen a Budaörs-Hosszúrétek, Benedek Elek utca, aquincumi vízvezeték, és a Thermae Maiores területén végzett feltárásokon. Régészeti tevékenysége mellett 1963-tól 1987-ig az Adattár vezetőjeként, majd tudományos titkárként dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban. Feladati közé tartozott a Budapest Régiségeinek szerkesztése, melyet 1976-1991 között, nyugdíjba vonulását követően is ellátott. Emellett szerkesztőbizottsági tagja volt a Tanulmányok Budapest Múltjából 20-24. köteteinek. Jelentős feladatának tartotta az Aquincumi Múzeum világhírű leletének, a Nagy Lajos által publikált aquincumi orgonának újabb szakmai értékelését, a hazai és a külföldi szakemberekkel együtt. Részt vett 13