Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Nagy Margit: Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről = Grabfunde aus der frühen Völkerwanderungszeit im Gebiet von Budapest 95

NAGY MARGIT Bóna István álláspontja, mely szerint a lóprotoméval díszített fésűk a 4-5. század fordulóján kizárólag római műhelyekben készültek,

208 nem áll ellentétben a feltevéssel, hogy a csontmegmunkáló műhelyek az állatfejes díszítést a barbár megrendelők igénye szerint tervezték. Vladislav Popovic elterjedési térképen mutatta be, hogy a lóprotomés, háromszög fogójú fésűk az egykori provinciák területén kerültek elő, főként a Duna középső és alsó szakasza mentén.

209 Eddig csak két olyan fésű ismert, melynél az alapforma kifejezetten barbár jellegű: a közép-duna-vidéki Budapest-Budafoki útról (18. kép 1) és a közép-rajna-vidéki Rommersheimből (18. kép 4). A rommersheimi aranymarkolatos spáthás harcos számára különlegesen díszes, kétkét tófejjel ellátott, tokos fésűt készítettek. A rommersheimi kardtok díszeit Kurt Böhner a Childerich sír és az apahidai 2. sír almandinberakásaihoz hasonlította,

210 Wilfried Menghin az 5. századi alamann kardok síkrekeszes díszű, keleti germán jellegű csoportjához sorolta (Tournai, Pouan, Flonheim 5. sír kardjaival együtt) és 450 k.re keltezte.

211 Meg kell jegyezni, hogy a TarnaméraUrak dűlőjéből előkerült spáthás harcos egyoldalas fésűtöredéke a rommersheimihez hasonló, ívelt szélű típusra enged következtetni (18. kép 2); nem lehetetlen, hogy ez a fésű eredetileg állatfejes díszű lehetett.

212 A Sens (18. kép 7), ismeretlen (Louvre) (18. kép 12), Rommersheim (18. kép 4), Rannersdorf (18. kép 5), Enns (18. kép 13), Trier (18. kép 6), Szőny (18. kép 8), Gär van (18. kép 9), Kupinovo (18. kép 11), Karatas (18. kép 10) és Cortrat

213 lelőhelyekről számon tartott lófejes díszű fésűk között a Budafoki úti példány a tipológiai sor elején foglal helyet. A Budafoki úti sír jobb vállon viselt bronz fibulája (15. kép 2), mely a felsőruha vagy köpeny összetűzésére szolgált, az egytagú aláhajtott lábú f ibulák rövid rugójú, visszahajtott és a kengyel tövére felcsavart lábú típusának közép-európai szériájához tartozik. A típus a Duna-vidéken, Pannóniában és a szarmatáknál a 2. század végén jelent meg; használata folyamatos volt több mint két évszázadig. A legfiatalabbak az 5. század első két harmadára keltezhető, vésett díszű példányok, melyeknél a kengyel és a láb aránya az utóbbi javára tolódik el: ilyenek pl. a wolfsheimi, a Smolin XXXII. sír fibulái, a belgrádi fibulák.

214 Arányát tekintve a Budafoki úti 208 BÓNA 1993. 244. 209 POPOVIC 1987.137-138, Abb. 14. 210 BÖHNER 1987. 440, Abb. 12, 4 (a koptató gombja). 211 MENGHIN 1994-95.189-190, Abb. 46-47. 212 BÜÓNA-SZABÓ 2002. 241, Taf. 57,3. m PETITJEAN 1995.188, Pl. VI,7 (6. sír). 214 AMBROZ 1966. 58-59; TEJRAL 1988. 279-284, Abb. 43,12. fibula inkább a 4. századi sorozathoz tartozik; a kengyelen és a lábon végighúzódó kör alakú vésés párhuzamait azonban már 5. századi fibulákon találjuk meg: pl. a tiszacsegei nagy aranyozott ezüstfibula kengyelén,

215 a blucinai aranyozott ezüstfibula kengyelének oldalán.

216 A Budafoki úti bronzcsat (15. kép 7) jellegzetessége a vastag, tetőszerű csattövis. Hasonló formájú ezüst övcsatokat viseltek az aranylemezes-ékkőberakásos fibulás vagy ezüst lemezfibulás hölgyek, pl. az Airan-i,

217 a mádi,

218 a kacsini.

219 A szerényebb kivitelű Budafoki úti csat tövisén az állatfejet vésett vonaldíszek helyettesítik, a csatlemez, a szélen lévő záróvonalaktól eltekintve, díszítetlen. A sírhoz tartozó bronz tárgyak: fülbevaló karika, tű és szögalátét lemezek bizonyára a csontok felszedésekor kerültek elő; viseleti funkciójukról nem tudunk közelebbit. A Budafoki úton eltemetett idős asszony népi hovatartozásáról csak annyi mondható, hogy a tárgyak, melyeket használt és viselt, az 5. század első évtizedeiben, a provincia hun foglalása előtt vagy a foglalás idején, a 420-430-as években készültek és keleti germán jellegűek. Már eddig is körvonalazódott, hogy a budai oldal provinciális lakossága a hun foglalást megelőzően együtt élt barbár származású csoportokkal. A Budafoki úti sírnál megfigyelt temetkezési szokások, a f ibulás-övcsatos női viselet a budai oldal keleti germán beköltözőinek egyikét reprezentálja. A most tárgyalt három kora népvándorláskori sír elemzése nyomán a hun kort megelőző etnikai viszonyokkal kapcsolatosan nem vonhatunk le általános érvényű következtetést. A Duna-kanyar 5. századi lakosságának vegyes népi összetételét jelzi, hogy a sírokat semmiféle hasonlóság nem köti össze; temetkezési szokások és viselet szempontjából teljesen különbözőek. Úgy látszik, hogy a 4-5. század fordulóján Aquincum katonavárosa nem néptelenedett el teljesen, a Bécsi úti nyugati temető déli részében a temetkezések folytatódtak. Egy különleges formájú fésűtöredék rekonstrukciója alapján arra következethetünk, hogy a római temető északi parcelláját is használták az 5. század első évtizedeiben (19. kép 4). Az óbudai arany ékszerek (19. kép 1-2), valamint a Kapucinus dombi bordázott oldalú ezüst korsó és az óbudai galléros peremű ezüst korsó (19. kép 3) a hun kori felső vezető réteg vagyonát reprezentálja. Keleti eredetű, a hun foglalókra jellemző rítus és vise215 MENKE 1986. 59, Abb. 1, 3. 216 SCHMAUDER 2002. II, 25, Taf. 4% 21-21a. 217 TEJRAL 1988. 237-241, Abb. 9,2. 218 KOVRIG 1951.114, XLV. t. 2; TEJRAL 1988. 267-273, Abb. 32,7. 219 KUHARENKO 1982, 236-237, risz. 2,1 112