Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Nagy Margit: Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről = Grabfunde aus der frühen Völkerwanderungszeit im Gebiet von Budapest 95

NAGY MARGIT gyorsan nemzetközivé vált és az 5. század első felében a Kárpát-medencében is elterjedt. Ottományi Katalin megállapítása szerint a tölcséres peremű, besimított nyakú korsótípus használatának végét az 5. századi magányos sírok murgai típusú korsók jelentik

77 (4. kép 2). A Rákos-patak menti sír korsója az ún. „f oederati-kerámia" egyik változata, melynek példáit késő szvéb településterületről Jaroslav Tejral gyűjtötte össze, a noricumi és a pannóniai Dunalimes mentéről (Bratislava-Devín, Leobendorf, Heidenstatt-Limberg, Grafenwörth).

78 Hasonló formájú, bár nagyobb méretű korsók 5. századi sírokból a Dunától északra, a Garam alsó folyása mellől (Rybník, Sarovce III, 5. sír, Sikerűca-Vel'ky Pesek)

79 és a Tárna mentéről kerültek elő. A TarnaméraUrak dűlőjében eltemetett fegyveres férfi sírjába a murgai típusú korsók legszebb kidolgozású, fényezett felületű, sávos díszítésű példányát mellékelték (4. kép 4). A Rákos-patak menti korsó közeli formai párhuzama a tarnamérai szórvány agyag korsó is, mely csiszolt oldalú üvegpohárral együtt került múzeumba.

80 A Rákos-patak menti sírt a besimított nyakú korsó analógiái a Duna-vidéki 5. századi keleti germán katonai vezető réteg lelethorizontjához kapcsolják, úgymint a Guridremmirigen-tipusu kardkoptatós temetkezésekhez (Tarnaméra-Urak dűlője 2. sír, Szirmabesenyő), ill. az íves kivágású bronz kard- és tőrkoptatók (Kőrösladány, Csongrád-Kenderföldek 28. sír) használóihoz.

81 Az óbudai bordázott oldalú és galléros peremű ezüst korsók előkerülése jelzi, hogy a késő antik és a hun kor katonai arisztokráciája a Duna-kanyar területét is birtokba vette (19. kép 3, 4.4-5). Csepel szigetről újabb, áttételesen a térség hun kori vezetőire utaló tárgy került elő. A hárosi avar kori temető 195. női sírjában, Horváth M. Attila ásatásán egy nagy méretű, korongolt, nyakán és hasán besimított díszű, ún. murgai típusú korsót találtak.

82 A korsó eredetileg magas rangú hun kori személy temetkezésének edénymelléklete lehetett (4. kép 3), melyet az avarok megtaláltak (sírrablás?), talán használták is (a perem alatti bekarcolt rovásjelek a hun vagy az avar tulajdonostól egyaránt származhatnak), majd ismét földbe került, ezúttal az avar italáldozat edényeként. A csepel-hárosi avaroknál egyébként már 77 OTTOMÁNYI 1991. 28-29., 15. t. 78 TEJRAL 1999. 250-258, Abb. 41, Abb. 42,1,9,11. 79 PIÉTA 2002. 239-243., Abb. 2. 80 BONA 2002. (Tárnáméra) 240-241., Taf. 58.2,112.2. 81 BÓNA 1993. 89., 37. rajz, 4-5; TEJRAL 1999a. 252-267., Abb. 27,1; Abb. 28,2; PÁRDUCZ 1959. 312., Taf. VIII, 1 (Csongád-Kenderföldek 28. sír). 82 ENDRŐDI-HORVÁTH 1999. 36., 6. kép 1 korábban is feltűnt az antik tárgyak gyakorisága. Az avar síregyüttesekben több gyűjtött-talált tárgyat regisztrálhattunk, így tarsolykészletekben római bronztárgyakat, csont tokban tartott (és nyilvánvalóan használt) őskori fejes bronztűt.

83 A hun kori fegyveres sírok korsói a Rákos-patak menti korsónál magasabbak, szélesebb szájúak, hosszabb nyakúak, aljuk egyenesen levágott vagy enyhén tagolt, a felület többnyire fényezetlen. Bizonyára nem véletlen, hanem a Rákos-patak menti korsónak a korábbi sorozathoz tartozása mellett szól, hogy a méret és a felület kidolgozása egy arrabonai, valószínűleg torzított koponyájú, de fegyver nélküli férfisír fényezett felületű példányához hasonlít leginkább (4. kép l).

u A késő római besimított nyakú korsók készítését a 4. század utolsó harmadától az 5. század középső harmadáig lehet keltezni. A Rákos-patak partjánál eltemetett férfi sírmellékleteinek földbe kerülését a legkésőbbi tárgy, az agyag korsó készítésének ideje határozza meg. Az arany torquest viselő fiatal férfi eltemetését a provincia hun foglalás előtti időszakára, a 4-5. század fordulója körüli évtizedekre tehetjük.

85 A lunulacsüngővel együtt viselt arany torques talán az elhunyt katonai rangját jelképezte. 2. BP. XVI. SASHALOM, ZALAVÁR UTCA 7. 1988 május 3-án Szűcs István, a Zalavár u. 7. sz. telek tulajdonosa (Hrsz. 100038) meszesgödör ásása közben embercsontokat talált. A lábfejcsontok előkerülését követően a sír előkerüléséről bejelentést tett a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Osztályának. A feltárást - a telektulajdonos segítéségével -, a helyszíni szemle során még aznap elvégeztem. A csontváz a telek közepén, az É-D-i irányú vízvezeték és gázcsőárok mellett feküdt (5. kép 1-2). A tulajdonos szívességéből a telek beépítetlen délkeleti részén 1988 május-júniusában lehetőség nyílt a sír környékének átkutatására; a munka Csepel-Háros 21. sírban római aláhajtott lábú fibula: NAGY 1998. Taf. 103,12. A 69. sírban hagymagombos bronzfibula: NAGY 1998.151, Taf. 113,5; amphora alakú késő római bronz szíjvég a 91. sírban: NAGY 1998. 173, Taf. 117,3; a 68. sírban: NAGY 1998. 167, Taf.U3,8a. A 195. sír korsója: KINCSEK 35-36 (Horváth M. A). A csepeli avarok rovásírásáról: HARMATTÁ 1985-1986. BÓNA 1993. 244., 23. kép. A murgai korsó is fegyver nélküli férfisír melléklete volt. J. Tejral gyűjtötte össze azokat a férfisírokat, akikhez nem mellékeltek fegyvert, viszont lábbeli csatot, övcsatot és középméretű kardszíjcsatot viseltek (Murga, Mözs 11. sír, Vyskov 14. sír, Velikaja Bakta 4. sír): TEJRAL 2003. 510511., Taf. 12-13. A Rákos-patak menti sírt 1988-ban Jaroslav Tejral a D2 horizont hun kori lovasnomád jellegű sírleletei közé sorolta: TEJRAL 1988. 256, 291, Karte 2. A leletek elemzése nyomán a Di periódus valószínűbb. 102