Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Nagy Margit: Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről = Grabfunde aus der frühen Völkerwanderungszeit im Gebiet von Budapest 95

KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI SÍRLELETEK BUDAPEST TERÜLETÉRŐL Joachim Werner, Bóna István is hangsúlyozta.

67 Michael Schmauder összegzése szerint a torquest, mint rangjelző ékszert a Kárpát-medencében a hun katonai vezető réteg a későantik hadseregtől vette át.

68 A fiatal fiúk arany torquesei az öröklött rang jelképei lehettek. Hurkos-kapcsos záródású, 84,6 gr. súlyú (a Rákos-patak menti torques súlyának több mint hatszorosa) sima arany torquest viselt a Keszthely-Téglagyárnál eltemetett 10 év körüli fiú.

69 A Rákos-patak mentén előkerült sírlelet csavart torquese és öntött lunulacsüngője mind a római, a szarmata-alán, a germán, mind a keresi katakombák nyakdíszeihez kapcsolható. Kétségtelen azonban, hogy a sír torquesének súlya és minősége leginkább a szarmata kori és a keresi gyermeksírokból előkerült párhuzamokhoz áll közelebb. A gömbös végű lunulacsüngő közeli formai előzményeit a magyar Alföld szarmata arany ékszerei között találtuk meg. A keresi analógiák szerint számolni lehet azzal, hogy a Rákos-patak menti torques-csüngő együttes a 4. század utolsó harmadától az 5. század első harmadáig tartó periódusban készült. A Rákos-patak menti lunula alakú fibula típusát (2. kép 2-2a)

70 Sellye Ibolya összefoglaló munkájában egy poetoviói példány képviseli. A 3,3 cm átmérőjű poetoviói bronzfibula email betétje a középső, kör alakú mélyedést tölti ki. Mindegyik Sellye által ismert példány felületén fehérfém bevonat volt. A kihajló ívekben végződő, középen kiszögelés nélküli, félhold alakú fibulák további példányait Sellye Sisciából, Növi Banovciból (Újbánya) és ismeretlen lelőhelyről (MINIM tulajdona) említi. A párhuzamként felsorolt germániai példányok az 1. századra keltezhetők.

71 Patek Erzsébet, a pannóniai fibulatípusokat tárgyaló munkájában az áttörés nélküli pelta alakú fibulák mintapéldája a már ismert poetoviói; az elterjedési térkép szerint a típus a Duna 67 LÁSZLÓ 1951. 102-103; WERNER 1956. 84; BÓNA 1991. 282-283; BÓNA 1993. 253. A torques viseletét a hun kor után a keletre visszavonult hunok és a tetraxita gótok asszonyai őrizték meg a 6. század második feléig; olykor két ezüst példányt is a nyakukra kapcsoltak, 1. pl. Djurszó 259, 292, 306. 483, 516. sír: DMITRIJEW 1982. 84-94, risz. 5-9; KAZANSKI 2002.138-146, Abb. 5.31,35; Abb. 6,4. 68 SCHMAUDER 2002.114-116. 69 BÓNA 1991. 282-283, Taf. XXIII; BÓNA 1993. 253, Taf. XXIII; SCHMAUDER 2002.

1,45-47, II, 34-35, Taf. 59-6000. További hun kori arany torquesek: SCHMAUDER 2002. I, 342-344, a keszthelyi, a szeged-nagyszéksósi és a két ismeretlen lelőhelyű magyarországi példány mellett, 41. számmal a Rákos-patak menti sír torquese. 70 A Poetoviói és a Rákos-patak menti fibulákat peltafibula helyett, hasonlóan Emilie Riha 7.5 fibulacsoportjának elnevezéséhez, szívesebben nevezzük lunulafibuláknak: RIHA 1994.155. 71 SELLYE 1939. 49, Pl. III. 7. (Carnuntum, Brigetio, Intercisa, Gradisce, Növi Banovci) és a Dráva melletti (Poetovio és Siscia) települések római anyagában található.

72 Szarmata területről lunula formájú emailos fibula egyelőre nem ismert. A Rákos-patak menti fibulához formailag Vaday III/4/1/2 típusa (Sükösd és Tiszaföldvár) áll a legközelebb.

73 A szarmata terület fibuláinak belső ívében az amazonpajzs középső íves csúcsa megmaradt, a Rákos-patak melletti fibulánál ezt a részt már az öntőformán levágták, a hátlap keresztirányú bordájának szélével együtt (2. kép 2a). Úgy látszik, a peltafibulákból átalakított lunulafibulákat főként a római limes menti településeken használták; a Felső-Rajna vidéken különösen kedvelték ezt a fibulaformát. Emilie Riha egész sorozat hasonló fibulát közölt Augstból és Kaiseraugstból, melyeknek nagy része, a rétegadatok szerint, a Kr. u. 1. század elejétől a 2. század második feléig keltezhető. A kísérőleletek alapján csupán két példánynál lehet 4. század végi földbekerüléssel számolni.

74 Riha a lunulafibulák párhuzamait Britanniából, Galliából és a Rajna-vidékről említi. Amennyiben a lunulafibula a Rákos-patak menti sírban nyugvó férfi melléklete volt, nem lehetetlen, hogy tulajdonosa a fibulát másodlagosan, öweretként használta. A késő római - korai népvándorláskori széles katonai övek veretei között megtalálhatók a pelta formájúak is. A singidunumi kora népvándorlás kori temető 99. sírjában egy 15 év körüli fiú öltözékéhez pelta alakú öweret tartozott; hasonló formájú veretek a galliai késő rómaimeroving kori temetőkben is előfordulnak.

75 A Rákos-patak menti sír edénymelléklete a késő római besimított nyakú korsókhoz tartozik (3. kép). Finom anyaga, jó korongolása, sötét, fényezett felülete, valamint kissé benyomott pereme, rövid nyaka, magas talpa miatt csoportján belül új változatot képvisel. A korsó készítője római edényformát, kiöntős peremet és profilált talpat korongolt, a talp egyenes levágását azonban nem tudta hibátlanul megoldani. A felület kidolgozása gondos; a fényezett felületre felvitt besimított sávok a típusra jellemző fémutánzat benyomását erősítik. A korsóforma a 4. század második felében tűnt fel Pannoniában (Ottományi 9. típus).

76 Mivel a keleti germánok hasonló korsókat már korábbi szállásterületeiken megismerték, a forma használata 72 PATEK 1942. 54, 225-226,293, XVIII. 1.16. 73 VADAY 2003. 342-343, Fig. 13. 74 RIHA 1979. 183, Nr. 1542-1553; RIHA 1994. 155, Nr. 2777-2786, Tab. 192. 75 IVANlëEViC-KAZANSKi 2002.116,138-139, Pl. VIII. 99,1. Az adatot Branka Migottinak (Zágráb, Régészeti Intézet) köszönöm. 76 OTTOMÁNYI 1982. 45^7, Taf. VII-VIII. 101