Budapest Régiségei 39. (2005)

T. Láng Orsolya - Grynaeus András: Fa építőanyagok Aquincumban : régészeti és dendrokronológiai eredmények = Wooden constructing material in Aquincum : archaeological and dendrochronological results 89-109

T. LÁNG ORSOLYA - GRYNAEUS ANDRÁS szigetelték le, fölé kőlapok kerültek. A források körzetét szent ligetként tisztelték, erre utalnak a kútházakból előkerült oltárkövek, az áldozati szertartás során használt üvegedények, érmék stb. Az ásató megfigyelései szerint az együttes kiépítése a 2. század közepén indulhatott meg, Aquincum hármas településszerkezete pedig a 2-3. század fordulóján már biztosan közművesítve volt.

23 A feltárások során készült fotók és a feltáró leírásának tanúsága szerint a megtalálás pillanatában a kútházak fő fa szerkezeti elemei még jól megfigyelhetők voltak: a házacskák sarkain és oldalain négyzetes keresztmetszetű, kihegyezett végű gerendákat vertek le, majd ezeket keresztirányban deszkákkal dúcolták ki (8. kép). A hatalmas cölöpökben jól megfigyelhetők a csapolásnyomok.

24 Valószínűleg ezen kútház-elemek is részei az Aquincumi Múzeum egy 43 darabos gerendacsoportjának. A dendrokronológiai vizsgálatra került hét darab cölöp mindegyikét kocsányos tölgyfából faragták ki. Évszámokhoz köthető pontos kormeghatározásra azonban nem voltak alkalmasak, de annyi kiderült, hogy a hét mintából négy egymással jól összehasonlítható évgyűrűmintázatú volt, és ezek két periódust képviselnek, de kivágásuk között kb. 20 év telhetett el. Abszolút adatok hiányában csak annyi mondható el, hogy amennyiben a vizsgált darabok ténylegesen a Római Strandfürdőn előkerült kútházak faanyagát képeztek, akkor a két különböző időben kivágott fagerenda-csoport jelenléte a kútházak megújításra, esetleg új források befoglalására utalhat. A Római strand területén legközelebb a strand rekonstrukcióját megelőzően nyílt lehetőség régészeti kutatásokra. A 2000-2001.-ben lezajlott leletmentés során a legkülönbözőbb történeti korok emlékanyagát sikerült feltárni a terület déli részén.

25 Az ásatásokból kiderült, hogy az 1960-as években lebontott nagy hírű Tó vendéglő alatt a 17. században lőpormalom állt, amely viszont római alapokra épült. Erre utaltak a másodlagosan beépített szarkofágok, a szórványos római leletanyag és közelben közműárok ásása közben előkerült római kori falrészlet is. Az újkori épületek alapjai alatt három darab, igen jó állapotú facölöp is előkerült (5. táblázat/ RF 6.1-3.: 9. kép). Ezek közül kettő (RF 6.1-2) - az 1964-ben feltárt példányokhoz hasonlóan - kör keresztmetszetű, végükön kihe23 A munkálatok kezdete a források kerámiafoglalatai és a bélyeges téglák alapján keltezhető: PÓCZY 1972. 26. A közművesítéshez: PÓCZY 1972. 30. 24 Ld. 20. lábj.; PÓCZY 1972. 26. 25 LÁNG 2001. 89-95; LÁNG 2002. 54-58. gyezettek voltak, csapolásnyomokkal (10. kép). A két gerenda még eredeti helyén állt, és valószínűleg egy kútház utolsó darabjaiként használták fel őket a lőpormalom építésénél (11. kép). Kivágásuk időpontja nem volt meghatározható, a vizsgálatok szerint azonban egyidősek, anyaguk - az 1964. évi ásatás cölöpjeitől eltérően - lucfenyő, amely az első ilyen lelet pannóniai viszonylatban.

26 A harmadik darab szórványként került elő a meddőből, anyaga kocsánytalan tölgy (RF 6.3). A szintén kihegyezett végű cölöp nem volt keltezhető. A fenyőgerendák mellett további gerendák töredékei is előkerültek, kontextus nélkül, kimarkolt földből ill. metszetfalból. Ezek anyaga kocsánytalan tölgy, kivágásuk időpontja nem volt megállapítható. A TECHNIKAI KIVITELEZÉS: MEGMUNKÁLÁS ÉS MESTEREK A faanyag, mint régészeti lelet mellett érdemes kitérni a megmunkáláshoz szükséges eszközökre is, illetve az ácsmesterekre is. Mindkettőre számos régészeti bizonyítékkal rendelkezünk. A mai napig legteljesebb ácsszerszám-leletegyüttes 1911-ben, a canabae területén (Szél u. 23.) egy épület terrazzopadlójáról került elő.

27 A 42 darabból álló, a Kr. u. 2-3. századra keltezhető, faanyagok durva és finomabb kidolgozására alkalmas eszközök közül a jelenleg tárgyalt építőanyagok kialakításhoz elsősorban a kivágásul, daraboláshoz szükséges szerszámokat használhatták fel. így többek között pl. a bipennis (kivágáshoz, hasításhoz használt bárd) az ácsbárd, az ascia (balta), illetve a securis (ácsbárd) és a szekerce nyomait volt érdemes keresni a faanyagokon. A vágásnyomok tanulmányozása során sikerült több hasonló, vagy azonos szélességű hasításnyomot találni: így pl. a Mozaik u.-i cölöpökön (RF 3.3, 3.4, 3.7, 3.8) a gerenda alsó harmadán, a kihegyezett részen 2-2.5 cm széles hasításnyomok figyelhetők meg. Hasonló eredményre jutunk, ha a helytartói palota zónájából előkerült cölöpöket vizsgáljuk meg, itt is 2,5-3 cm széles lehasítás nyomai látszanak a cölöp kihegyezett végén (RF 5.1) illetve egy 4 cm széles nyom is kivehető (RF 5.2) (12.-13. képek). Ezek a nyomok azonban keskenyek, és nem felelnek meg egy, gyűjteményünkben szereplő !<

' Más fenyőfajta előfordul Pannoniában (jegenyefenyő, Abies alba) STIEBER 1976. 210. î7 NAGY 1937.155-168. Emellett ács-szerszámokat ismerünk még a Gázgyár területéről is, ill. egyéb ismeretlen aquincumi lelőhelyről is: Istenek, katonák 1995. 56-57, (kat. szám: 246-249). Építménytől az épületig... 2002. 54. 94