Budapest Régiségei 39. (2005)

Havas Zoltán: Az aquincumi aquaeductus új aspektusai = New approach to the aquaduct of Aquincum 51-70

AZ AQUINCUMI AQUAEDUCTUS ÚJ ASPEKTUSAI tetején, a falsíktól 18 centiméterre szabálytalan, kerekded mélyedés látható, e köré szerveződnek a tömb nagyobb, nyugati felét alkotó, vastag mésztufa kérgek. A tömb alja 0,6 méterre van a 67. pillér alapozása felett, észak-déli kiterjedése 1,53 m, kelet-nyugati kiterjedése 1,58 m, magassága 2,08 m. A Horváth Zoltán által vizsgált kőzetminták 90%-a pleisztocén kori édesvízi mészkő (a pillér kőanyaga), 10%-a a Rákosi Mészkő Formációba tartozik (az ívek kövei).

34 A 67. és 68. pillérek közétől nyugatra lévő tömb: A tömb nyugati felét a másik tömbhöz hasonló vastag kérgekből álló mésztufa alkotja, keleti felén több építési illetve javítási fázis maradványai és lenyomata figyelhető meg. A 67. és 68. pillérek közti ív nyugati falsíkját alkotó kövek egy részének lenyomata, és néhány apróbb töredéke maradt fenn, ezek is az ív eredeti vonalától részben elmozdulva. A lenyomatokból adódó falsík a pillér alsó kősorához képest 15 centiméterrel dől ki nyugatra. A tömb déli oldalán látható, hogy ezt a kidőlést egy támfallal igyekeztek megállítani a vezeték nyugati oldalán. (26-27. kép) További beavatkozások nyoma vehető ki a tömb keleti oldalán, a 67. pillér megtámasztására, a két pillér közti ív alátámasztására, illetve kihullott köveinek pótlására valószínűleg három, egymást kiegészítő fázisban falaztak a pillérek közé, az ív alá. (28-29. kép) Az első feltételezhető javítási fázisnak csak lenyomata, a további két fázisnak néhány köve is fennmaradt, így látható, hogy ezeket vegyes kőanyagból, részben a vízvezeték ívköveinek újrahasznosításával készítették. A támfalakhoz tartozó különböző járószintek a tömb oldalában nem kivehetőek. A tömb észak-déli kiterjedése 2,85 m, kelet-nyugati kiterjedése 1,70 m, magassága 2,95 m, alja 0,5 méterre van 68. pillér alapozása felett. A Horváth Zoltán által vizsgált kőzetminták 65%-a pleisztocén kori édesvízi mészkő (a vízvezeték anyaga), 15%-a a Szépvölgyi Mészkő Formációba (javítás), 5%-a a Fődolomit Formációba (javítás), 15%-a a Rákosi Mészkő Formációba tartozik (az ívek kövei, nagyobbrészt újrahasznosítva). 5% mesterséges képződménynek bizonyult.

35 A tömbben fennmaradt támasztó falazatok, javítások alapján úgy tűnik, a tömb kialakulása a javításokkal egy időszakban elkezdődött, a vezeték fenntartására irányuló erőfeszítések emlékeit pedig nehezen tehetnénk a római kornál későbbre. Az pedig ennél is bizonyosabbnak tűnik, hogy a 34 HORVÁTH 2004. 9. 35 HORVÁTH 2004.10. víz szivárgása, és így a tömb létrejötte olyan problémára vezethető vissza, ami már a római korban jelentkezett. Ezt a képet árnyalja talán a szomszédos 69. pillér szokottnál nagyobb szélessége is, ami esetleg arra utal, hogy a hely már a vezeték létesítésekor is speciális jelleggel bírhatott. A VÍZVEZETÉK KUTATÁSÁNAK NYITOTT KÉRDÉSEI Számos kérdés vizsgálatára eleve nem volt alkalmas a 2003. évi ásatás, ezek közé tartozott a vezeték lejtésének problémája is. A feltárt szakasz rövidségéből adódott, hogy a falazott kőcsatornával kialakított vezetékekre vonatkozóan Vitruvius által előírt 0,25% és 0,5% közötti értéket figyelembe véve 10-20 centiméteres szintkülönbséget kellett volna kimutatni.

36 (Természetesen ezt is csak abból a feltevésből kiindulva tehettük volna, hogy a lejtést már az alaptestek megfelelő szintezésével döntően befolyásolták.) A lejtés kérdése nem csak önmagában, és nem csak a szakirodalomban mutatkozó bizonytalanság

37 miatt fontos, de hatással van egy sor olyan paraméterre, melyek döntően befolyásolhatják az Aquincum vízellátó rendszeréről alkotott képet. Ha például kísérlet képen 1%-os eséssel rekonstruálnánk a vezetéket, ez azt vonná maga után, hogy a terep lejtését is figyelembe véve több mint 10 méter magas víztornyot kéne feltételeznünk a forráscsoportnál ahhoz, hogy a víz a polgárváros északi fala fölött átjuthasson. De hasonlóan döntő szerepe van annak rekonstruálására is, hogyan történt a vízemelés a forráscsoportnál. Utóbbi probléma megoldása szintén nem áll előttünk világosan. A vezeték mentén fennmaradt mészkő tömbök méretéből és szerkezetéből fakad az ésszerű feltételezés, hogy a vezeték a római kor után is hosszú ideig működhetett karbantartás nélkül,

38 ez pedig logikusan vonja maga után, hogy minél egyszerűbb, beavatkozást alig igénylő rendszerre gondoljunk. Szintén bizonytalanság mutatkozik annak megítélésében, hogy iható (volt) e a Rómaifürdő forráscsoportjának vize.

39 Talán érdekes adalék a kérdéshez, hogy az 1980-as évek elejéig időszakosan a Fővárosi Vízművek hálózatába táplálva értékesítették ivóvízként a forráscsoport vizét.

40 36 Vitruvius 8.6.1. 37 FOERK 1923. 40-41: nem megállapítható, a terep a Mária kőAquincum állomás szakaszon: 0,09%, Aquincum-Rómaifürdő szakaszon: 0,14%; NAGY 1942. 357: a Szőlőkert utcában feltárt vezeték analógiája alapján 0,7%; PÓCZY 1972. 25: 1-2%; PÓCZY 1980. 39: 1-2%; PÓCZY 1980. 54: 4,5%; PÓCZY 1980. 62: 4,1-2%; a további irodalmak általában 1-2%-os esést említenek. 38 KÁBA 1976. 227. 39 NAGY 1942. 357, 364: nem iható; PÓCZY 1972. 25: iható. 40 LORBERER 1998. 59. 57