Budapest Régiségei 39. (2005)

Havas Zoltán: Az aquincumi aquaeductus új aspektusai = New approach to the aquaduct of Aquincum 51-70

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXIX. 2005. HAVAS ZOLTÁN AZ AQUINCUMI AQUAEDUCTUS ÚJ ASPEKTUSAI 2003-ban szükségessé vált a szentendrei úti aquaeductus egy szakaszának újbóli feltárása. Az új ásatás az előzetesen reméltnél bőségesebben szolgáltatott adatokat, számos, elsősorban építészeti megfigyeléssel gazdagította a római vízvezeték szerkezetével, történetével kapcsolatos eddigi ismereteinket. Két, a vezeték maradványaihoz tartozó mészkő tömb kiemelésének és új műemléki bemutatásának régészeti előkészítésével reményeink szerint szintén az aquaeductus arculatának gazdagodásához sikerült hozzájárulni. ELŐZMÉNYEK A Rómaifürdő forráscsoportja által táplált vízvezeték köztudottan az egyetlen olyan római építmény Budapesten, melynek maradványai az ókortól napjainkig folyamatosan láthatóak voltak a felszínen. Az aquaeductus kutatása ennek megfelelően nagy múltra tekint vissza; az építmény középkori és újkori ismertségére, az akkori topográfiában betöltött szerepére, továbbá 18-19. századi felméréseire és leírásaira vonatkozó adatokat a korábbi szakirodalom már részletesen tárgyalta.

1 Szintén ismeretes a vezeték kőanyagának a 20. század elejéig folytatott kibányászása, és a műemlék érintettsége a szentendrei HÉV vonalának kiépítésében, bővítésében,

2 végül pedig az M-ll-es út 1970-es években végrehajtott kiszélesítésében.

3 Mindezen tényezők összessége miatt, és nem csupán Kába Melinda 1975-ös ásatása és Foerk Ernő 1923-ban közölt kutatásai nyomán nem remélhettük az új ásatás megkezdésekor, hogy lehetőség lesz számottevő rétegtani megfigyelésekre. A vezeték építészeti paraméterei is régóta viszonylag jól ismertnek tűnhettek, a Hajnóczi 1 FOERK 1923. 35-39; NAGY 1942. 357, 383; PÓCZY 1972. 15; KÁBA 1976. 225; PÓCZY 1980. 54. 2 FOERK 1923. 35. 3 Az ekkor végzett ásatások eredményeiről legutóbb összefoglalóan: PÓCZY 2003. 144-146. Gyula tervei alapján, két szakaszon megvalósított teljes rekonstrukció a legszigorúbb műemléki elvek figyelembe vételével is megnyugtatónak volt mondható, ráadásul olyan elemmel egészítette ki Aquincum polgárvárosának műemléki együttesét, ami már-már emblematikussá vált. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy bizonyos műszaki részletekre vonatkozóan feltűnően nagy bizonytalanságot mutatott a szakirodalom (a vízemelés megoldása a forráscsoportnál, a vezeték lejtése, iható volt-e a szállított víz). Az elmúlt évtizedek során az is nyilvánvalóvá vált, hogy a műemléki bemutatás két célkitűzése közül az egyikkel, a maradványok közelről történő tanulmányozásának lehetővé tételével kudarcot vallott a két útpálya közti sávnak a város életéből „természetesen" fakadó fokozott elhagyatottsága, elhanyagoltsága miatt. AZ ÚJ ÁSATÁS A vízvezeték 60. és 70. pillére közti szakasz

4 újbóli feltárását egy a Szentendrei úti Auchan áruház építéséhez kapcsolódva kivitelezett, de a terület hosszabb távú közútfejlesztési terveibe illeszkedő átalakítás, a Záhony utcai csomópont bővítése, új bekanyarodó sáv kialakítása tette szükségessé. Ennek megfelelően két fő feladata volt az ásatásnak: egyrészt az új sáv által lefedendő terület újbóli megkutatása a sáv alapozásának mélységéig (az úttest felszínétől számított 1,10 m), másrészt két, a felszínen fennmaradt, a vezeték maradványaihoz tartozó mészkő tömb kiemelésének, áthelyezésének régészeti előkészítése. Az ásatás céljaira tehát rendelkezésre állt a Szentendrei út két útpályája közti füves sávon a Záhony utcától É-ra egy 3,5x40 méteres felület, mely az antik topográfiában a polgárváros déli előterében, a Schütz vendéglőről elnevezett fazekasműhely közelében, az aquaeductus nyomvonalába esik. (1, 10. kép) 4 A pillérek számozásában Kába Melinda rendszerét követtük. (KÁBA 1976.) 51