Budapest Régiségei 39. (2005)

Tézer Zita: Szkíta kori tükrök a Kárpát-medencében = Scythian-period mirrors in the Carpathian basin 5-38

SZKÍTA KORI TÜKRÖK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN rodással jelzett, a válaszúti darabon azonban elválik a testtől. Az oláhzsákodi szarvason ezzel szemben az agancs egyáltalán nincs kidolgozva, a farok nincs jelezve, sőt egyáltalán alig kivehető a figura, csak sejteni lehet, hogy felkelő szarvast ábrázol. Igen rossz munka, talán helyi műhely terméke. A válaszúti ezzel szemben nagyon jó minőségű/ kidolgozott a szem, az orr, az elülső felkelő láb, és a hátsó comb. Ezek alapján az Olbia 3635. sz. darabbal mutat rokonságot, talán azonos műhely terméke, import, kora szkíta kori. A válaszúti szarvasnak az elülső és a hátsó lába között kifúrt lyuk háromszög alakú. Hasonló a pjatigorski, az olbiai (9. kép le) és a taman'-i (9. kép 5c) szarvason. Ez az áttörés az oláhzsákodinál már szem alakú, a pókafalvinál pedig nincs meg. Ugyanígy hiányzik az Olbia 4243. sz. (9. kép lb),

m a 3635. sz. (9. kép le), és egy ismeretlen lelőhelyű darabnál (9. kép 3a - Ltsz.: B. 2823).

146 Ez utóbbi igen rossz kivitelezésű, mint a Éurovka 255. sz. kurgán tükre (9. kép 2b).

147 A Kárpát-medencében ismeretlen lelőhelyről előkerült tükör szarvasa ezzel szemben nagyon jó minőségűnek tartható, szépen kidolgozott a gyűrűs agancs, az elülső felkelő láb, a kurta, testtől elváló farok (9. kép 4a). A pókafalvi valószínűleg ennek másolata. Párhuzamát nem ismerjük tükrön ilyen magas színvonalon. A ragadozó és a szarvas mellett a szkíta kori művészet további állatmotívuma a zerge és a kos, illetve elsősorban a kosfej, vagy a fantasztikus lényként megjelenített kosszarvú griff ábrázolása.

148 Ukrajna területéről például a Hét Testvér kurgánból került elő egy kosfejes ivókürt.

149 A certomlyki Öt Testvér kurgánban aranyborítású kardmarkolaton látható két kifelé forduló kosfej. A Hajmanovka Mogilában a halotti tor maradványai között báránycsontokat találtak a régészek. A tükör nyélvégződésén gyakran előforduló kosfej-ábrázolás a Párducz-féle II a típusba tartozik. Ilyen a hejőszalontai (10. kép 4c), a tápiószelei 462. számú sírból való (10. kép 4a) és a tordai tükör (10. kép 4b). Kuznecova alapján ezeket a darabokat a Kuznecova-féle II. osztály 2. tagozat 1. csoport 3. típusába soroljuk. Prototípusukat megtalálták Olbiában,

150 Smelaban (as 10746),

151 Guljaj-gorodban 145 SKUDNOVA 1962. 22. 19. kép 146 U.o. 16.10. kép 147 ONAJKO 1966. XIX. t. 8. 148 IL'INSKAJA 1965. 96-99. 149 Brasinszkij 1979. 58., 86. 150 BONDAR 1955. 69. 5a kép; 73. 10a kép 151 BOBRINSKIJ 1901. VIII. t. 3. 152 BOBRINSKIJ 1901. XXXVIII. t. 100.; IL'INSKAJA 1973. 4-5. 1/13. kép; IL'INSKAJA-TERENOZKIN 1983. 243. (10. kép 3d),

152 Ulan-Ergében (10. kép 3b)

m és Bukovinában (10. kép 5a).

m Skudnova ide sorolja Olbia (10. kép la, c, d, 2c, d), Macuha (10. kép 3a),

m Kirena és ismeretlen lelőhelyekről (10. kép lb

;m 10. kép 2a"

57

), illetve Kijevi Történeti (Ltsz.: 0.40-263),

158 és moszkvai Puskin Képzőművészeti Múzeumból ismert olbiai tükröt (Ltsz.: P-l.3.421.).

159 Stilizált kivitelezésű változatuk a Kuznecova-féle II. osztály 2. tagozat 1. csoport 4. típusa, mint amilyen a sapohovo-i (10. kép 2b),

m amelynél a törzs lapos, az alja felé kissé szűkülő, a törzs mindkét végén egy-egy négyszög tag áll rézsútosan. A koronghoz közel levő tag sima, a távolabbi tag 3 db párhuzamos vonallal díszített. A nyél középrészét hosszában függőleges párhuzamos tagolások ékítik. Ez a sematizálás felé való irányultság tulajdonképpen már az olbiai darabokon is megfigyelhető. A 16964. sz. (10. kép la),

m a 16939. sz. (10. kép 2c),

m és a 4243. sz. darabnál (9. kép lb)

m például a szarv háromszög alakban kiugró. A sapohovoinál azonban a kosfejet csak egy tag alatti nyúlvány jelzi. A kosfej gondosabb kidolgozása a II. osztály 2. tagozat 5. csoport 6. típusa. Ez utóbbira jó példa a podóliai bratysevoi II. számú sírból származó Kr. e. 6. századi tükör (10. kép 5b),

m amelyen a korong és a nyél összeillesztése ión oszlopfőt utánoz, díszítése rozettás-volutás, spirális, bepecsételt körök, az oszlopnyakon rombuszok. A nyél bronz és vasborda variációja, a kosfej pedig részletesen megmintázott szarvval, szemekkel és pofával. A nyél felső részének csigadíszítése egyes darabokon koncentrikus körökké alakul át, ilyen Ukrajna területéről a macuhai (10. kép 3a) és egy ismeretlen lelőhelyről származó darab (10. kép lb). A kosfej ezeknél a tükröknél közepesen kidolgozott, a szarv kiugró, de nem válik el a fejtől. A kosfejes végződésű tükrök között elkülöníthetjük a tordai, a hejőszalontai, a Kisgyőr-bubtetői, a bukovinai, az ulan-ergei és a B. 2824. leltári számot viselő példányt (10. kép 2a), az olbiai (10. kép la, c, d, 2c, d) és a tápiószelei tükröktől. Ez utóbbiaknál ugyanis a nyéltörzs a kos fejétől kezdve fokoza153 GRAKOV 1947. 31. 2. kép; BONDAR 1955. 74. 12b kép; SMIRNOV 1964. 364. 72/13. kép 154 REICHL 1936. XI. 1.11.; BONDAR 1955. 69. 5b kép 155 BONDAR 1955. 74. 12a kép 156 SKUDNOVA 1962. 20.17. kép 157 U.o. 21.18. kép 158 KNIPOVIC 1941.114.; BONDAR 1955. 73.10. kép 159 FARMAKOVSKIJ 1914. X. t. 4. 160 REICHL 1936. X. 1.1. 161 SKUDNOVA 1962. 20. 16. kép 162 U. o. 18.12. kép lffl U. o. 22. 19. kép 164 REICHL 1936.151. VI-VII. t. 19