Budapest Régiségei 39. (2005)

Szilágyi Magdolna: Bullák és amulettkapszulák az Aquincumi Múzeum gyűjteményében = Bullae and tubular amulet capsules in the collections of the Aquincum Museum 151-171

BULLÁK ÉS AMULETTKAPSZULÁK AZ AQUINCUMI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN A hosszúkás kapszulák viseletét átvették a keresztények is, akik különféle ereklyéket, csontot, földet

47 hordtak benne. A hosszúkás kapszulák használata származási helyükön élt legtovább: Bizáncban még a 9. században is keresztény ereklyetartóként hordták, Perzsiában a 12-13. században is használták, sőt Észak-Afrikában még ma is viselik azokat.

48 A fentiek alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy a pannóniai hosszúkás amulettkapszulák eredetét keleten keressük. Ezt megerősíteni látszik az a tény, hogy pannóniai megjelenésük egybeesik a keleti népek (kisázsiaiak, szírek, észak-afrikaiak, zsidók) nagyarányú bevándorlásával. Tartalmuk is - mágikus feliratú ezüstlap (Kat. B/10), textilmaradvány (Kai. B/15) - arra enged következtetni, hogy a Római Birodalom más provinciáihoz hasonlóan Pannoniában is apotropaikus céllal viselték őket. ÖSSZEFOGLALÁS Az Aquincumi Múzeum bulláinak és hoszszúkás kapszuláinak vizsgálata során számos eltérő vonást sikerült megfigyelni a két tárgytípus között. A bullák a 2. és 4. század közé keltezhető, többnyire bronzlemezből készült, egyszerű - ritkábban nemesfémből kialakított díszített - függők, melyek textil, illetve növényi maradványokat rejtettek magukban. A hosszúkás kapszulák Pannoniában a 3. századtól voltak használatban, s a bulláktól eltérően leginkább nemesfémből készültek. A hosszúkás kapszulák anyaga és kísérő mellékletei arról tanúskodnak, hogy viselőik a társadalom vagyonosabb rétegéhez tartoztak. (Figyelemreméltó, hogy Aquincumban hosszúkás kapszulák mellett - a bulláktól eltérően - minden esetben arany ékszereket találunk.) Szemben a jellegzetesen római bullákkal, a hosszúkás kapszulák keleti eredetű ékszerek lehettek. A különbségek ellenére a két tárgytípus használati köre Pannoniában megegyezett: mindkettőt apotroapikus, betegségmegelőző és gyógyító amuletteket tartalmazó kapszulaként viselhették a nők és gyermekek.

49 volt kitöltve. A kapszulákból előkerülő kén minden bizonnyal kettős célt szolgálhatott. Egyrészt gyógyító, fertőtlenítő szerepe lehetett, amire Plinius leírásából lehet következtetni, PLIN. Nat. hist. 35. 174-177. Másrészt a kén kétségkívül gyakorlati célt is szolgált azáltal, hogy megőrizte a kapszula formáját. JOHNS-POTTER 1983. 25-26. A Ténès kincslelet keresztény tárgyai (egy keresztekkel ellátott medál, és egy christogramos ampulla) valószínűsítik, hogy a kincshez tartozó kisebbik kapszulában talált föld és meszes réteg (csontpor?) a szentkultusszal hozható összefüggésbe. HEURGON 1958. 57-58. JOHNS-POTTER 1983. 25; HEURGON 1958. 58, n. 1. Köszönettel tartozom Láng Orsolyának, Madarassy Orsolyának és Zsidi Paulának, amiért hozzájárultak, hogy a dolgozatban közzétegyem az ásatásaikból származó publikálatlan bullákat és azok lelőkörülményeit. 157