Budapest Régiségei 39. (2005)

Németi Margit: Az aquincumi Thermae Maiores funkcióváltásához a 4. században = Zur Funktion der Thermae Maiores von Aquincum im 4. Jahrhundert 137-150

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXIX. 2005. NÉMETH MARGIT AZ AQUINCUMI THERMAE MAIORES FUNKCIÓVÁLTÁSÁHOZ A 4. SZÁZADBAN Az aquincumi 2-3. századi legiotáborban lévő nagy fürdő feltárásáról eddig megjelent publikációk több-kevesebb részletességgel foglalkoztak az épület alaprajzi elemzésével, átépítéseivel (1 kép), sőt azzal az általában nehezen megválaszolható kérdéssel is, hogy mi volt az épület sorsa ill. funkciója a római uralom megszűnése utáni évszázadokban.

1 Ez utóbbi kérdés városi ásatások esetében gyakran igen nehezen válaszolható meg, mert a későbbi periódusok rétegei a középkortól a legújabb korig folyamatosan be- és átépített területeken többnyire elpusztultak. A cikk a történeti topográfia szempontjából különlegesen fontos építmény 4. századi szerepével foglalkozik. A thermae maiores esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy fennmaradt a 268. évi újjáépítési felirat

2 (2. kép), amelyből tudható, hogy az épületet a 260 évi súlyos pusztításokat okozó háború után romjaiból újjáépítve, oszlopcsarnokokkal, új bejáratokkal ellátva, 268-ban adták át ismét a katonák használatába.

3 Ez az újjáépítés feltehetőleg a katonai közfürdő használatának legutolsó fázisához sorolható, és nemcsak az olyan látványos munkákat foglalhatta magában, mint a feliraton is említett sérült bejáratok és porticusók újjáépítése, hanem pl. valószínűleg a frigidarium medencéjének patkó alakúvá való bővítését is.

4 (1 kép, 24 és 25.sz.; 3. kép) Érdemes azonban egy másik, talán még fontosabb problémával is foglalkozni, amelyet a publikációk csak röviden érintenek. Ez az épületen a 4. században végrehajtott változtatások vizsgálata és az azok nyomán létrejött új épület rendeltetésének meghatározása, alaprajzának elemzése. Ezeknek a változtatásoknak az elkülönítése már csak azért is 1 SCHÖNVISNER 1778; NAGY 1933; NAGY 1942. 538-542; KÁBA 1986; KÁBA 1991. 2 CIL III 3525=10492; ALFÖLDI 1943; utoljára FITZ 1994.1050, Nr. 689,2. 3 A korszakban végzett építkezésekről Id. PÖCZY 1990. 695. A via principalis keleti oldalán megfigyelt porticus maradványokról ld. Kocsis 1982. 32, 36.; Kocsis 1983. 37 sk; Kocsis 1984. 42 sk. 4 KÁBA 1991. 54. lényeges, mert köztudottan az addigi legiotábor is teljesen átformálódik ebben az időben. A 4. században I. Constantinus alatt egy új táborba költözik át a legio, amelyet a korábbi tábor keleti oldalához emeltek, egészen közel a Duna-parthoz.

5 Ettől az időtől kezdve a fürdő többé nem a tulajdonképpeni legiotábor területére esik, hanem egy teljesen megváltozott funkciójú területre. Ezt a körülményt az épület átépítésének értelmezésekor figyelembe kell venni (4. kép, a-b). Az alábbi megfontolások alapjául a thermae maiores legutolsó publikációja szolgál.

6 A 2-3. SZÁZADI LEGIOTÁBOR ÉPÜLETEI A 4. SZÁZADBAN A korábbi legiotábor többi épületének 4. századi sorsa elsősorban elhelyezkedésén múlott, így a praetentura a korábbi tábornál É-D-i irányban jóval kiterjedtebb új erőd mögötti jól védett területen feküdt, amelynek védelméhez a tábor falakon kívül nyugat felől még a principia díszkapuja is hozzájárulhatott

7 {4b. kép). A retentura déli felében egy ENY-DK-i irányú falba épített földalatti vízvezetéket már a korábbi épületek romjai fölött vezettek, a két táborkaput a porta principalis dextra-t és a porta decumana-t összekötő diagonális vonalon, ugyanakkor a korábbi tábor középső részén még megfigyelhető volt az utak használata.

8 (4b. kép) A praetentura eddig ismert épületrészletei használatban voltak, de jórészt átépítésen estek keresztül. A tribunus laticlavius háza., az ásatási megfigyelések szerint még lakott volt.

9 A praetentura északi felében lévő magtárak (horrea) valószínűleg nagyobb átalakítás nélkül használatban maradtak

10

. Az egykori legénységi kaszárnyákat azonban át5 PÓCZY-NÉMETH 1986. 400. skk.; NÉMETH In: FORSCHUNGEN 2003. 90. sk. 6 KÁBA 1991. 7 PÓCZY 1990. 692. skk. 8 PÓCZY-NÉMETH 1986. 401 sk.; NÉMETH In: FORSCHUNGEN 2003. 90. sk. 9 Kocsis 1990. 712.; Kocsis 1991. 121,142,153. Az épület rendeltetése a 4. sz.-ban egyelőre tisztázatlan. 10 SZIRMAI 1984b. 137