Budapest Régiségei 39. (2005)

Daróczi-Szabó Márta: Római kutyatemetkezés Aquincumból = Roman dog burial of Aquincum 129-135

DARÓCZI-SZABÓ MÁRTA A különböző korú kutyák koponyaméreteit eltérő szempontok alapján, számos diagramon összehasonlítottam, amelyek közül most kettőt mutatok be. Az elsőn (2. ábra) a különböző korszakból származó állatok koponyájának teljes hosszát (x tengely) vetettem össze a felső negyedik premolaris fog hosszával (y tengely). Az ábrán jól látható, hogy a farkasok foga arányaiban mennyivel nagyobb háziasított utódaiknál. A római kori kutyák méreteik alapján a mai állatok középmezőnyét alkotják, és számos példány foga „farkasszerű" arányokat mutat. Az aquincumi egyed ugyan a mai kutyák trendvonala alá esik, ebben azonban az is szerepet játszhat, hogy idős állattal állunk szemben, amelynek fogai jócskán kopottak. A Rajna-Duna mentén lévő római lelőhelyek kutyáiról Joris Peters írt tanulmányt,

5 amelyben a szájpadlás méretei alapján összehasonlította azokat recens ebekkel. A módszerét alkalmazva (amelynek lényege, hogy az állatok szájpadlásának szélességét elosztva annak hosszával, a kapott indexszám fajtákra jellemző) a kutya abba a mérettartományba esik, amelyben a mai fajták közül az agár, a németjuhász és a dobermann található. (Ez természetesen nem fajták szerinti megfeleltetést jelent, csak méret- és aránybeli hasonlóságot). Az aquincumi kutyalelet e két méretének egymáshoz viszonyított alakulását a 3. ábra mutatja. Az összkép itt jóval homogénebb, mint az előző ábra esetén. A farkasok nem különülnek el olyan élesen a kutyáktól, ahogy az előbbi ábrán. Szinte az összes római eb (köztük az aquincumi is) a mai kutyák trendvonala fölé esik, és közvetlenül a kisebb farkasok alatt helyezkednek el. Ezek a vad őshöz hasonló arányok az állatok külsején (már ami a fejformát illeti) is meglátszottak. Mindkét ábrán megfigyelhető, hogy a vizsgált kutya nemcsak a római kori kutyák, de valamennyi vizsgált egyed középmezőnyébe esik. KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRTELMEZÉS A római korban a kutyák szerepe jórészt ugyanaz volt, mint napjainkban: őrző-védő funkciójukon kívül megtalálhatóak a vadászkopók szintúgy, mint a pásztorkutyák, vagy az ölebek. Katonai célokra is felhasználták őket, támadó, és hírvivő állatként.

5 Természetesen a különböző 5 JORIS 1997. 511, 523. 6 Internet, The partnership of dog and human kutyafajták iránti igényt nagyban befolyásolta az adott település típusa. (Könnyű belátni, hogy pl. egy falusi településen nagyobb szükség volt pásztorkutyákra, mint ölebekre.) A rómaiak oly sok kutyát tartottak városaikban, hogy megkövetelték a figyelmeztető jelzés kirakását a kutyás házakon: „Cave canem" azaz „Vigyázz, a kutya harap!" Bár ez jóval nehezebben lenne bizonyítható, nem lehet teljesen kizárni a kultikus áldozat lehetőségét sem. A görögök úgy tartották, a túlvilág bejáratát Cerberus, a háromfejű kutya őrzi. Ezt az elképzelést a rómaiak is átvették. A rómaiak a kultikus kutyaáldozatokat megtisztulás végett alkalmazták. A kutya a bűnbak szerepét töltötte be. Plutarkosz szerint ez a szokás a görögöktől ered. Az ebek szoros kapcsolatban voltak több istennel is, így például Marssal, Hekateiosszal, vagy akár a vadászó Dianával. Hitük szerint a kutya a gyógyítás szimbóluma, és hozzásegítheti a lelket az újjászületéshez. Ha nem is volt széles körben elterjedt, de olykor előfordult a kutyahús fogyasztása is, (mellesleg ez szintén ismert volt a görögöknél) mert ez, szerintük gyógyító hatással bírt, illetőleg megtisztította őket a betegségektől.

7 Ez utóbbi értelmezés azonban az itt bemutatott, ép csontváz esetében teljesen kizárható. A megfigyelhető jelenségek alapján sokkal valószínűbbnek tűnik a bemutatott kutya házikedvenc volta, mint a kultikus szerepe. KÖVETKEZTETÉSEK Összefoglalásként megállapítható, hogy alkatát tekintve a kutya meglehetősen átlagos volt, úgy magassága, mint koponyája erre utal. Ahogy már említettem, a táci kutyák legnépesebb, harmadik csoportjába tartozik. Ezekre az állatok marmagassága 45 és 65 cm közé esik, és koponyaformájuk is hasonló. Jellemző rájuk a viszonylag keskeny, kevésbé boltozott agykoponya lapos homlokkal, és a meglehetősen széles orrcsont. Ami az aquincumi kutyát a többi eb fölé emeli, az a megkülönböztetett bánásmód, amelyben része lehetett. Erre utal nemcsak magas életkora és betegségének szemmel látható jelei, hanem az is, hogy ily gondosan temették el. Látható, hogy fontos szerepet töltött be valaki(k)nek az életében. Emellett pedig újabb adalékkal szolgál a római kori állattartás és városi életmód sokoldalú, multidiszciplináris vizsgálatához. 7 Internet, Rick Strelan, Outside are the dogs and the sorcerers Critical Essay Biblical Theology Bulletin, Winter, 2003, Journal of theological studies 54 (2003): 154-57. 8 Driesch, A. von den A guide to the measurement of animal bones from archeological sites. Peabody Museum Bulletin 1. Harvard, Massachusetts, 1976, 42-45 130