Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315

KÉT KÉSŐ RÓMAI KORI FEGYVERES SÍR AZ AQUINCUMI CANABAE NYUGATI SZÉLÉN második felére - a 4. századra lehet keltezni.

211 Az 1891-es keresi lószerszámleletben két ovális kőberakással díszített csöves aljú szíjvég volt (36. kép 13); a leletet V Malasev a 4. század közepére és második felére datált késő szarmata csoporthoz sorolta.

212 A csöves szíjvégek és a léces öweretek a 4. század folyamán, feltehetően a szarmaták közvetítésével kerültek a hunokhoz és a Volga-Káma vidékre.

213 A keleti típusú szíjvégek formailag két nagyobb csoportra oszthatók: négyzetes formájúak és téglalap alakúak. Mindkét csoporton belül előfordul a részleges vagy az egész felületet borító rekeszes kőberakás; utóbbi az 5. századi leletegyüttesekre jellemző (36. kép 14, 19-20). A négyzet alakúak közül megemlítendő a római környezetből előkerült reisbergi bronz példány (2. lista 9), valamint a bonni félkész szíjvéglapok, melyeket a római tábor területén találtak.

214 A magyar Alföld szarmata kori leletei között a keleti csöves szíjvégeknek két változatát találjuk meg. A szíj felőli sarkokban egy-egy szöggel ellátott négyzetes formát a JászalsószentgyögyBorsa halom, főhalom temetkezésének két ezüst példánya

215 (35. kép 13) valamint a Madaras-Halmok 653. sír bronz szíjvége képviseli; utóbbi a hossz-szélesség aránya szempontjából határeset

216 (35. kép 5). Úgy látszik, hogy a csöves szíjvégeknek van egy jellegzetes, csak a Tiszántúlról ismert, lefelé szélesedő típusa, mely itt rövidebb és hosszabb változatban is előfordul. A nagy kerek szögekkel ellátott forma bronzból Hortobágy-Poroshát III/ 27. sírjából

217 (35. kép 20), ezüstből Alattyán-Tulát 13. sírból került elő

218 (35. kép 21). A hosszú, keskeny, téglalap alakú szarmata szíjvégek egy részénél a szögek egymás alatt helyezkednek el. Ehhez a változathoz tartoznak az észak-kaukázusi és az Alduna-vidéki 4. század végi kurgánok példányai (Budennovszkaja szlaboda, Gradeska

219

) (35. kép 19; 36. kép 1-2). A gradeskai változat hunkori, aranylemezzel bevont bronz példánya Novoivanovkából ismert

220 (35. kép 22). Nyugati területen ritkaságnak számít az a lefelé alig keskenyedő szíjvégpár, mely egy gerlachshe211 AMBROZ 1971, 100-102, risz. 2,5; AMBROZ 1989, 25, risz. 2,8; AJBABIN 1999. 41-43. m MALASEV 2000. 220. 213 GENING 1979. 99-100, Birszk A, Szajgatka, Burkovo, Mityino. 2M SOMMER 1984.102,119. j., Abb. i, 2-3. 215 PÁRDUCZ 1950. Taf. XCIV. 24; VADAY 1989. 71, Taf. 15, 4,7. 216 VÖRÖS 2003. 32. 217 ZOLTAI 1941. Taf. VI, 36a-b. 218 KOVRIG 1963, Taf. 45,2. 219 AMBROZ 1989. risz.1,16; DZIGOVSKIJ-SUBBOTIN 1986. risz 2. 220 ZASZETSZKAJA 1994.170-171, risz. 14,12. imi alamann nő derékövét díszítette (36. kép 3).

m A Wiesbaden-kastelli 5. század első harmadában elrejtett kincslelet ezüst példánya (36. kép 4) alapján arra következtethetünk, hogy a Rajna vidéken a csöves szíjvégek hosszú, keskeny változata a katonai felszereléshez tartozott.

222 Az untersiebenbrunni típusú, a csöves vég felé keskenyedő szíjvégek elsősorban keleti germán jellegű leletegyüttesekben találhatók, de előfordultak a Krím és a Don vidék hunkori sírjaiban is. Vagy díszítetlenek (Szinyjavka,

223 Untersiebenbrunn

224

) (36. kép 5, 7) vagy a késő antik díszítőgyakorlat nyomait őrzik (Loreh/'Lauriacum, Ampass, Burghöfe, Csákvár 46. sír)

225 (36. kép 9-11). A runder bergi félkész szíjvéget a germán fémművesség sajátos, pecsétléshez hasonló poncmintáival díszítették (36. kép 8). A Rajna vidéken és a Duna felső szakasza mentén a hosszú, keskeny szíj végtípust kedvelték; de a rekeszes díszű változat Jakuszowicétől nyugatra nem terjedt el. A teljes felület rekeszes díszítése eddig a keresi 1904 június 24.-én, kincskeresőktől feldúlt sírok szíjvégein és a legkeletebbi lelőhelyek négyzetes arányú szíjvégeinek előlapján fordult elő

226 (36. kép 19-21). A csöves szíjvégek tipológiai sorának közepét, a szélesség-magasság 1:1 arányát éppen az arany szíjvégeknél találjuk meg. Ilyen arányt képvisel egy aquincumi arany példány melyet a szakirodalom „Buda" lelőhellyel tart számon (35. kép 2). Az 1886-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került arany szíjvég,

227 hagymagombos arany fibula

228 és egy eddig publikálatlan kis aranycsat lelőkorülményeiről semmit sem jegyeztek fel, azonban a Bécsi úti 2. sír leletösszefüggéseit ismerve, a leletek akár egy sírhoz is tartozhattak. A súlyos, öntött arany fibula kengyelének és a lábának középső sávjában 221 A szíjvégek felső szélét kis vésett vonalakkal díszítették: DAUBER 1958,142, Taf. 49,10. 222 SCHOPPA 1962.163. Abb. 3,7. 223 BEZUGLOV-ILJASENKO 2000, 93-94, risz. 2, 7-8. A hivatkozást M. Kazanskinak köszönöm. 224 KUBITSCHEK 1911 Fig. 16. 225 Ld. 2. listát!. Az ampassi szíjvég közeli rokona a Lucsisztoje 88. kripta 2. (kardos) temetkezésének ezüst szíjvége, melynek végét korongszerűen ellapították: AJBABIN-KHAIREDINOVA 1999. 290, 298, Fig. 16,14; MALASEV 2000. risz. 13 E. 226 Az adatokat Id. a 2 lista 37-43! A nyugati típusú csöves szíjvégek rekeszes díszű példányai az 5. század középső harmadából valók: ezek a Childerik-sír és az apahidai II. lelet szíjvégei. Utóbbiak a lószerszámhoz tartoztak. D. Quast a Childerik sír kardszíjának új rekonstrukciójával kapcsolatban összefoglalta a szíjvéggel kapcsolatos korábbi véleményeket. QUAST 2003. 601-602, Abb. 3,7. 227 NAGY T. 1962. 67,86. jegyz.; NAGY T. 1973. 214, 20. jegyz.; BÓNA 1991. 163, 288,101. fotó; BÓNA 1993.145, 258,101. fotó. 228 BELJAJEV 1930. 83, 88, Tab. XV, 8 (ismeretlen lelőhely); KOVRIG 1937. 25, 96, XXXIII. t. 8. (bronzként, ismeretlen lelőhellyel). 255