Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Végh András: Matrakcsi Nászuh Buda ábrázolása 207-215

VÉGH ANDRÁS sorolta fel, nem győzte meg a monográfiát összeállító Fehér Gézát, aki ugyancsak részletes okfejtéssel elutasította a felfogásától különböző véleményt.

8 A vita lezárult, a kép pedig, mint Esztegom és Párkány ábrázolása jelent meg nyomtatásban ezután. A kis méretben közölt fekete-fehér reprodukció nem keltett különösebb érdeklődést a későbbiekben, ismereteim szerint a helytörténeti munkák sem használták fel az ábrázolást. Pedig első ránézésre is azon ritkább török illusztrációk közé tartozik, amelyek minden sematikusságuk ellenére helyrajzi szempontból is értékelhetők. Sajátos török látásmóddal, mégis hitelesen próbálja visszaadni az ábrázolt város képét. De melyik városét? A szintén rengeteg látképen és még török miniatúrán is megörökített Esztergomét? Bizony érdemes újból kézbe vennünk a képet, majd miután alaposan áttanulmányoztuk, szükséges újra felvetnünk a Gerő Győző által kezdeményezett helyesbítést és megpróbálkozni az egykori ellenvélemény részletes bizonyításával. Az újra elővett kép tehát az isztambuli Topkapi Szeráj gyűjteményében található egy történeti munkában, amelyet Matrakcsi Nászuh (Matrakçi Nasûh) műveként tartanak számon, a Tarih-i Feth-i Siklo§ ve Estergon ve Istunibelgrad címen.

9 Az 1546-ban készült könyv 146 papírlapját díszes címlap és további 32 miniatúra díszíti, többségében vár- és városábrázolások.

111 A kötet második része, mint címe mutatja, Szulejmán 1543-ik évi magyaroszági hadjáratának eseményeit beszéli el, itt található a kérdéses illusztráció. (1. kép) A képek kiemelkednek a korabeli oszmán kéziratok miniatúrái közül elsősorban azért, mivel várfalakkal övezett. Hangsúlyos elem a dunai zárólánc, amely a budai Vizibástyától a pesti városfal legészakibb középkori tornyához (törökkori Ulama pasa bástyához) vezet. 8 Fehér Géza válaszában nem topográfiai, hanem történeti ellenérveket sorakoztatott fel: 1543-ban a hadjárat folyamán nem volt fontos Buda, és nem Pesten táboroztak az oszmán csapatok, a már két éve elfoglalt városon semmiféle törökös jelleg nem figyelhető meg. 9 A kötetet a Topkapi Szeráj Múzeum leltárkönyvében és a gyűjteményről megjelentett katalógusban (E E. KARATAY: Topkapi Sarayi Müzesi Kütüphanesi Katalogu. Istanbul, 1961. Vol 2.218., nr. 667.) Szinán csausz műveként tartották számon. Szokás a könyvet a szerző történelmi tárgyú könyvei között a Süleymannrtâme negyedik köteteként is meghatározni. (FEHÉR 1982.) Matrakcsi Nászuh boszniai származású janicsár a szultáni udvarban (15. század vége - 1564 körül), matematikai, harcművészeti és történeti könyvek szerzője és illusztrátora. A szerzőről: YURDAYDÍN, H. G.: Matrakçi Nasûh. Ankara, 1963.; YURDAYDÍN, H. G.: Two new illuminative works of Matrakçi Nasûh. Napoli, 1965. 10 Topkapi Sarayi Müzesi, Hazine 1608. (146 papírlap, 255 xl75 mm, díszes címlap + 32 miniatúra). Fehér Gézának 1966-ban állt módjában a kötetet Isztambulban eredetiben tanulmányozni. Matrakcsi Nászuh könyveinek illusztrációival sajátos, a valóságot visszaadni igyekvő „topográfiai" stílust honosított meg a megszokott sematikus városábrázolások helyett. Szép példája munkájának a 16. századi Konstantinápolyt bemutató, sok kiadványban idézett látkép.

11 Ez a hiteles információkat magába foglaló stílus figyelhető meg a kötet egyes képein is, különösen a fontosabb helységeket bemutató miniatúrákon, míg a kevésbé jelentős erődítmények ábrázolása inkább sematikus. Az illusztrációk ugyanis a táborhelyeket, az elfoglalt várakat és városokat mutatják be, amelyeket a hadjárat menetét követve kisebb csoportokba gyűjtve sorba rendeztek a kötetben. A minket most közelebbről érdeklő kép is egy ilyen hét képből álló összeállítás része, amely az oszmán hadsereg Harsány és Esztergom közt megtett útját szemlélteti a Duna mentén, amelyre a nyitó képen külön felirat utal.

12 Mindjárt az első képen Harsány környéke és Mohács látható (felirattal) (87

r

), a következőn Kesztölc, Szekszárd és Tolna (felirattal) (87

v

), a harmadikon Baracs és Adony (felirattal) (88

r

), a negyediken Százhalom (felirattal) (88

v

). Mindegyik meglehetősen sematikus ábrázolás, bár meg kell jegyeznünk, hogy ezen erődítmények látványáról nincsenek ismereteink, ezért egyértelmű ítéletet nem mondhatunk. A következő, ötödik kép egy sematikusan ábrázolt, kisméretű, tornyos vár felirat nélkül, hasonló Baracshoz, vagy Adonyhoz (89

r

). Fehér szerint ez mutatná be Budát. Tovább lapozva pillanthatjuk meg a kérdéses kétoldalas illusztrációt ugyancsak felirat nélkül (89

b-90

a

). Végül a hetedik kép szintén felirat nélküli, ámde - hasonlóan a minket érdeklő, előző képhez - helyrajzi adatokban gazdag erődítményt jelenít meg, amely a hadjárat egyik főcélját jelentő Esztergom képeként határozható meg.

13 Erre utal egyébként az is, hogy ez a sorozat utolsó miniatúrája (90

b

).

14 Láthatjuk tehát, hogy a kétoldalas kép a csoport legjelentősebb illusztrációja, amely egy méreteiben és fontosságában az érintett települések közül kiemelkedő várost tár az olvasó elé. Másrészt azt is észrevehetjük, hogy a település a felirattal jelzett Százhalom és a látványa alapján felismerhető Esztergom közé esik. Tulajdonképpen már most kizárhatnánk, hogy a kép Esztergomot és Párkányt ábrázolja, hiszen 11 FEHÉR 1982. 30. kép. 12 „Esztergom vára alá vonulás közben megtett távolságok és érintett állomáshelyek' (FEHÉR 1982. 91, 44.kép.) 13 FEHÉR 1977. 53., Lábra.; FEHÉR 1982. 93, 51.kép. 14 A kötetben szereplő következő képcsoport az Esztergom és Fehérvár közötti útvonalat illusztrálja (113

a

~U5

a Neszmély-Tata-Fehérvár), közte Tata és Fehérvár hiteles helyrajzi adatokat közlő és sokszor reprodukált látképeivel. 208