Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
Papp Tímea: Az óbudai Szent Péter prépostság románkori faragványai 167-180
Az ÓBUDAI SZENT PÉTER PRÉPOSTSÁG ROMÁNKORI KŐFARAGVÁNYAI egy faragvány, egy kisebb darab, mely feltehetően párkány töredéke 43 . Két oldalán akantuszleveles díszítés van. A töredéken kivehető, hogy a levelek két sorban álltak. Másfajta elrendezésűek az akantuszlevelek egy kisebb méretű párkányon 44 , melyet több kis darabból ragasztottak össze és egészítettek ki. Sokkal laposabbak és nagyobbak, csúcsosan kihajtó levélvégeik egybefüggő felületet alkotva távolodhattak el a kő felületétől, legalábbis a rekonstrukció szerint. A levélrészek végei itt is geometrikus közöket rajzolnak ki. A darabhoz a szentkirályi párkánytöredék áll a legközelebb, ám ennek kihajtó levélvégeit sajnos nem ismerjük. Egy hatalmas párkánytöredék (7. kép) is előkerült az óbudai anyagban. A töredék valószínűleg az épület külső homlokzatát díszíthette méretei alapján, ennek ellenére azonban meglepően jól kidolgozott a dísz. Főanalógiaként megint a szentkirályi darab hozható, ennek a levelei állnak a legközelebb, szintén a levélrészek által alkotott geometrikus közök miatt. Az akanruszleveles díszítéssel nagyjából egyidőben megjelenik az indás, illetve az áUatalakos-indás díszítés, mely szinte minden további megmaradt töredéken felfedezhető. Az óbudai állatalakos-indás díszítésű töredékek kiváló párhuzamai a somogyvári hasonló korú és díszítésű márvány töredékek 45 . A somogyvári bencés apátságot a 11. század végén alapította Szt. László, az állatalakos-indás díszítés a 12. század közepén jellemző mindkét templom kőfaragványaira. A két épület megmaradt töredékei között találunk kompozíciójukban egymáshoz igen közeli darabokat is, mint például az „Ábrahám és a három angyal domborműtöredék' 46 és ennek egyszerűbb példája Somogyvárról, a „Szent Egyed miséje" 47 . Érdekes azonban, hogy annak ellenére, hogy a somogyvári darabok a kevésbé kvalitásosak, mégis ezeknek értékesebb a kőanyaguk. Az óbudai anyag egyik fontos kulcsdarabja egy kisebb faragvány, valószínűleg párkánytöredék, esetleg pillérfejezet töredéke (8. kép). Azért jelentős ez a töredék, mert rajta a prépostság kőanyagának két fő díszítménye együtt található meg, ezáltal bizonyítható, hogy mind az akantuszleveles faragványok, mind pedig az (állatalakos-)indás töredékek egyazon stílushoz tartoztak, sőt az is, hogy ez a két formakincs egyidőben is használatban volt. Az állatalakos-indás díszítményben az indadíszbe egy madár - ami 44 Leltári száma: 654., szintén szerepel a kiállításon. (BRAUNSCHWEIG 1991.132. sz.) 45 PANNONHALMA 2001 421-424. V19., V2L, V22. 46 Lásd 5. jegyzet. 47 TÓTH 1994. 112-115. 1-58. igen gyakori az óbudai faragványokon - és egy növényi tokból kinövő, hosszúkás állatfej keveredik bele. A tokból kinövő állatfő kizárólag ezen a darabon szerepel az óbudai anyagban. A darab az állatalakos-indás és az akantuszleveles díszítmény egyesítése folytán a magyar középkori anyagban egyedülálló. Van egy madaras-indás díszítésű sarokdarab 48 ahol megintcsak megjelennek az állatok, vagyis itt csak madarak. Ehhez a darabhoz kiváló analógiát találunk Somogyvárott, ahol a madaras-indás töredék 49 szintén a 12. század közepére datálható, mely fríz részét képezte. A madarakra mindkét anyagban jellemző a kettős árkolású, fúrt szem. A somogyvári fríz töredékének létezett egy ma már elveszett része, 50 melyen egy szörnyalak töredéke bukkant elő. Ez az állat a későbbiekben tárgyalandó óbudai szörnyalakok közeli rokona. Van még egy madaras-indás töredék (9. kép), egy dombormű töredéke, ahol hasonló ábrázolás jelenik meg. Itt a növényi díszek között megjelenik egy négyujjas palmetta furatnyomokkal és egy liliomszerű palmettaképződmény is, ezek más darabokon nem szerepelnek. Három töredéken fordul még elő kizárólag madárábrázolas, egy dombormű töredékén szárnyak részleteivel (10. kép), egy madártöredéken 51 és egy nemrégiben előkerült madaras domborműtöredéken, melyen a madarak már nem az indákon ülnek, hanem egy másik madár lábát csipkedik. 52 Az utóbbi kettőn igen jól láthatóak az óbudai anyag madárábrázolásának sajátosságai: a kettős árkolt és fúrt szem és a pikkelyszerű tollak. Ugyanezek a pikkelyes tollak szerepelnek a következőként tárgyalandó „Ábrahám és a három angyal" domborműtöredék angyalalakjának szárnyain is. Az óbudai anyag talán legjelentősebb faragványa az előbb említett „Ábrahám és a három angyal" domborműtöredék. 53 A darab fő témája figurális ábrázolás, de a töredék baloldali sávját ugyanaz az állatalakos-indás dísz tölti ki, amely az eddig tárgyalt darabokat jellemzi, ám az itteni állatok mesebeli szörnyek. A domborműtöredék közeli párhuzama a somogyvári „Szent Egyed miséjét" ábrázoló töredék. Mindkettő esetében az ábrázolás oszlopok által tartott íves keretben jelenik meg, s ehhez kétoldalról állatalakos indás díszítmény kapcsolódik. A részletek kialakításában az óbudai magasabb művészi színvonalat képvisel. 48 Leltári száma: 89.237.1.1. (BRAUNSCHWEIG 1991.138. sz.) 49 PANNONHALMA 2001. 423-424. V22. 50 GEREVICH 1938. CLIV/1. kép 51 Leltári száma: 95.23.29.1. (PAPP 2004. XII/13. sz.) 52 ALTMANN-BERTALANNÉ-KÁRPÁTI 2004. 34. kép 53 Lásd 5. jegyzet. 171
