Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Daróczi-Szabó László: Állatcsontok a Teleki palota törökkori gödréből 159-166

DARÓCZI-SZABÓ LÁSZLÓ rendszerint a házimacska maradványok mellől kerültek elő (ld. fentebb). FELDOLGOZÁS A lelőhely állatcsontjai minden bizonnyal konyhahulladékként kerültek a gödörbe, annak ellenére, hogy a jelek szerint néhány esetben (kutya, macska, ló) olyan állatok is belekeveredtek, amelyek húsát nem fogyasztották. A csontokat csak két fajnál, a juh/kecskénél és a szarvasmarhánál lehetett húsminőség szerint osztályozni

10 (2. táblázat). A táblázaton jól látszik, hogy a legnagyobb számban a közepes minőségű húst adó testtájak maradványai voltak jelen az anyagban. Ez azonban minden bizonnyal nem a lakósok húsfogyasztási szokásaival magyarázható, hanem azzal az egyszerű ténnyel, hogy a test legnagyobb számú csontjai, a bordák ebbe a kategóriába esnek, emiatt a számadatok torzulhatnak. Az viszont mindenképpen kijelenthető, hogy az első két kategória külön-külön is nagyobb számmal képviselteti magát az anyagban a harmadik, legkevesebb húst adó osztállyal szemben. A konyhai feldolgozásnak ezt az arányát az égett, ill. a vágott csontokon is jól láthatjuk. A lelőhely többi „konyhaállatának' csontjait nem lehetett húsminőség szerint osztályozni. Ez néhány esetben (pl. a sertés) a csontok elenyésző száma miatt van így, más esetben (baromfik) az emlősállatokétól eltérő anatómiai felépítés miatt. BETEGSÉGEK, TRAUMÁK A lelőhely állatcsontjain rendkívül alacsony számban kerültek elő betegségre utaló nyomok. Az egyik ezek közül egy fiatal malac traumás tibiája (sípcsont). Nehezen eldönthető, hogy ez valamilyen anyagforgalmi zavarnak a nyoma, vagy pedig egyszerűen egy törésről van szó, bár az utóbbi feltevés tűnik valószínűbbnek. A malac nem sokkal a trauma után elpusztult (feltehetőleg levágták), mivel a csont nincs összeforrva. A többi betegségre utaló csont mind egy tyúkhoz tartozik, és minden bizonnyal osteopetrosis, egy vírus okozta betegség tünete.

11 ÖSSZEFOGLALÁS A lelőhely állatcsontanyagának összetétele igen jellemző a török korra. A törökök által tisztátalannak tartott állatok (sertés ill. kutya) száma meglehetősen alacsony, ezzel szemben az igen kedvelt macska a szokásosnál magasabb számban került elő. Szokatlan jelenség, hogy a legfőbb gazdasági állatok (juh/kecske ill. szarvasmarha) egymáshoz viszonyított aránya az előbbiek nagy fölényét mutatja, ehhez adódik a baromfik ugyancsak nagy száma, így a szarvasmarha csak a harmadik a fontossági sorrendben. Ezt a sorrendet azonban nem szükségszerű valamilyen általános magyarázattal indokolni: könnyen lehet, hogy csak az adott területen élő csoport étkezési szokásait tükrözi. 10 UERPMANN 1973. 11 CSIPPÁN-DARÓCZI-SZABÓ 2004; GÁL 2004. 162