Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Kovács Gyöngyi: Cseréppipák a 17-18. századból 121-131

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVIII. 2004. KOVÁCS GYÖNGYI CSERÉPPIPÁK A 17-18. SZÁZADBÓL* A dohányzás elterjedése Magyarországon a török hódítás korához kötődik.

1 Térhódításában a királyi várakban állomásozó nyugat-európai katonaság, illetve a nyugati kereskedők fontos szerepet játszottak, a dohány elnevezését és használatát azonban a magyarok alapvetően mégiscsak a törököktől vették át.

2 Az írott, de a régészeti források szerint is, a dohányzás csak a 17. századtól terjedt el szélesebb körben, s bár a szokás megjelenése a 16. század végétől bizonyítható a magyarországi várakban

3 és városokban, jellegzetes tárgyi emlékei, a cseréppipák, az ásatásokon főként 17-18. századi rétegekben fordulnak elő. Ha a hódoltsági régészet e sajátos leletcsoportjával kívánunk foglalkozni, a magyarországi szakirodalomban számos kisebb-nagyobb anyagközlést találunk. A pár éve megjelent A magyar pipa története - A magyar történelem a pipákon c. kiállítási katalógus szerzői kitűnő áttekintést nyújtanak a témáról. Régészeti szempontból kiemelnénk Tomka Gábor * Készült az OTKA (T 025390) támogatásával. 1 A dohányzás európai, illetve magyarországi elterjedéséről TAKÁTS 1961. 257; OSSKÓ 2000. 14-19; HAIDER 2000; TOMKA 2000. 25-26; HAIDER-SZABÓ 2004. 213-219. 2 A kettős hatás a magyar nyelv szóhasználatában is megmutatkozik: a korábbról adatolható tubák szó nyugati eredetű, míg az oszmán-török jövevényszó, a dohány, az erőteljesebb török hatások következményeként válhatott teljesen hétköznapivá a magyar nyelvben (TOMKA 2000. 26, 2-3. jegyzet; a török nyelvészeti vonatkozásokról részletesebben lásd KAKUK 1996. 302-304). A dohány és a pipa egyébként a 18. században is még mindig nagyrészt török áru volt Magyarországon (HAIDER 2000. 21). 3 Lásd például a kanizsai várral szomszédos Bajcsavár leletanyagát. Ebben - mely a vár fennállását tekintve 1578 és 1600 közé keltezhető - ugyancsak előfordulnak pipák, ezek különböznek a most bemutatott nagykanizsaiaktól, de a hollandi típusú pipák ismérveit sem mutatják (KOVÁCS 2002. kat. sz. 82-83). Miután a mintegy 20-22 évig álló bajcsai vár nagyobb részét feltárta a régészeti kutatás, az előkerült egy-két pipa fontos információt hordoz. Ugyanis az a tény, hogy dohányzásra utaló lelet ennek a szokatlanul jól ellátott várnak a területén is ilyen kevés volt, arra mutat, hogy a dohányzás szokása a magyarországi végvárakban még meglehetősen csekély mértékű lehetett a 16. század utolsó harmadában. összefoglalását, amelyben a szerző magyarországi ásatásokból származó 17-18. századi pipák elemzése kapcsán érintette a korai dohányzáshoz, pipatörténethez szorosan kapcsolódó főbb írott adatokat és összegyűjtötte az addig megjelent, elsősorban közép-európai szakirodalmat.

4 A tanulmányból Idtűnik, hogy a nagyobb együttesek közöletlenségéből adódóan még ma is leginkább Kovács Bélának az egri pipákról írott anyagleíró és elemző írása a kiindulási alap;

5 új adatait, eredményeit Tomka Gábor is részben Kovács Béla tipológiájára támaszkodva mutatta be. Az alábbiakban közölt nagykanizsai pipák (1-3. kép) mennyiségileg semmiképpen nem mérhetők a budai vagy az egri vár több száz darabot tartalmazó pipa-együtteseihez. E leletek ugyanakkor a Méri-f éle ásatások és a későbbi leletmentések anyagának sajátos színfoltját képezik: részben a kanizsai törökök használati tárgyainak sorát gyarapítják. Közlésüket annál is inkább indokoltnak tartjuk, mert a Délnyugat-Dunántúlról alig ismert kora újkori pipás anyag.

6 A tárgyak formái, díszítési módjai, mintái így további információkkal szolgálhatnak a témában elmélyedni kívánó kutatók számára. Kanizsa (ma Nagykanizsa) vára 1600-tól - azaz török kézre kerülésétől -1690. évi visszafoglalásáig az Oszmán Birodalom fontos, határ menti vilajetjének központja volt.

7 Kanizsa a török időkben, Evlia Cselebi 1664. évi leírása alapján, teljesen törökké lett,

8 a hódítók belakták a vár belső terét, feltöltötték a királyi ötszögű vár nyugati részét, azaz a 16. század második felében még lakatlan mocsaras 4 TOMKA 2000. 27-28, 16-24. jegyzetek. A felsorolt irodalmi adatok ismétlésétől eltekintünk. Néhány további, érdekesebb dél-, délnyugat-magyarországi adat a teljesség igénye nélkül: Barcs, török palánkvár (KOVÁCS 1998. 13. kép 5-6. Az egyik pipa a rétegviszonyok alapján a 17. század első felére keltezhető); Lenti, királyi végvár (ZÁVODI 2003. 194, és 15. kép. Az anyagban ritka holland jellegű pipák is vannak). 5 KOVÁCS 1963. 6 ZÁVODI 2003. 7 VÁNDOR 1994. 353-395. 8 EVLIA 1985. 563-571 121