Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Irásné Melis Katalin: A Budapest Margit-szigeti domonkos apácakolostor pusztulása a 16-17. században 107-120

IRÁSNÉ MELIS KATALIN közös nagy sírba temetteté." A kolostorral foglalko­zó 19. századi kutatók valamennyien foglalkoztak a nádori főkertész visszaemlékezéseivel, de csak kevés adatát lehet használni. Rendkívül elgondol­koztató például a szentélyben történtekről szóló elbeszélése. Kubinyi Ferenc idézi, hogy 1838-ban a szentélyben „négy helyütt hosszúdad tojás alakú nyílások találtattak, melyek nyílván csupán rablási célból lettek a kövezetbe vágva." 23 Arról már szó sem esik, hogy mit találtak ezekben a beásásokban, illetve hol és hogyan helyezkedett el az a 20 sír, amelyet ezután felszedtek. Az 1990-es években, amikor a szentélyfalak, a hozzájuk és az oltárok­hoz tartozó járószintek vizsgálata és felmérése érdekében feltárásokat végeztünk, még találtunk néhány in situ csontvázrészietet, és megtaláltuk azt a nagy téglasírt, amelybe Tószt belerakatta az 1838-ban felszedett emberi csontok egy részét. A feltárása után mi is visszaraktuk a sírgödörbe az emberi csontokat (9. kép). Szent Margit sírhelye az 1529-es menekülés előtt már üres volt, mert az apácák az árvizek pusztító hatására hivatkozva Margit csontjait már korábban felszedték. 24 A 14. századi fehér márvány síremlék valószínűleg 1541 után pusztult el, a szétszóródott kis töredékek egy részét 1938-ban és 1962-ben megtalálták. 25 A sírem­lék talapzata a 19 század elején még a középkori helyén állt, valószínűleg az 1838-as árvíz döntötte le. 26 Az 1686-os katonai tömegsírokat bekerített, azaz falakkal körbevett területeken létesítették. Ilyen volt az É-i kastélyépület 1. helyisége, ahová csak egy ajtón lehetett bemenni, mert az északi falban lévő, középkori ajtót befalazták. Az északi kolostorkertbe eleve csak egy ajtón, a nyugati kertben álló épületen keresztül lehetett bejutni. Azért falazták be a temp­lomban a középkori apácakórus alját felező falban lévő ajtót is, hogy a templomban lévő sírokat is csak egy irányból, a szentély felől közelíthessék meg. 27 23 KUBINYI 1861. 21. 24 FEUERNÉ 1971. 253. 25 Lux 1938. 2103.; FEUERNÉ 1971 253. 2(1 Glatz Th.: A kolostor romjai. Tollrajz. 19. század eleje. Buda­pesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár. 27 KUBINYI 1861.19. A királyi kastély É-i épületszárnyában a földszin­ten, a 3-5 . helyiségben, valószínűleg kórtermeket rendeztek be. A 19. század elején lerombolt épület­ből az 1998-as régészeti kutatást követően előkerül­tek a 180-220 cm magasan megmaradt falak, ame­lyek teljesen összeégett állapotban voltak. Vastag koromréteg borította a 3. és az 5. helyiség középkori téglapadlóit. A 3. helyiségben sötétszürke, füstös volt a vakolat, amely a feltárás közben lehullott a falakról. Az 5. helyiségben sötét vörösre égtek a falazó kövek, a vörösre égett faltörmelék a külső oldalon is vastag réteget alkotott. A 18. század elején, a kórház meg­szüntetése után, égetéssel és füstöléssel fertőtlenítet­ték az elhagyott helyiségeket. A középkori kastély két nagyobb, 1. és 3. helyisége között a középkorban egy 3 m széles átjáróhelyiség helyezkedett el. A Duna-parti, keleti oldalán lévő középkori ajtónyílást sárga agyagba rakott vörös téglával befalazták, és egy, két oldalán lejtős átjárót építettek a szemben lévő, Ny-i ajtó középkori küszöbköveire is (10. kép). A középkori padlóburkolat teljesen tönkrement, és ezért nagy, vörös terrazzo padlódarabokat, vörös­márvány laptöredékeket és hasított kőlapokat raktak le, sovány, meszes, agyagos homok volt a kötőanyag. A falak nagy részén megmaradt a többrétegű vako­latréteg, de a feltárás közben lehullott a falakról. Ebben a helyiségben nem voltak égésnyomok, mert valószínűleg valamilyen raktár volt, és nem tartottak benne fertőző dolgokat. A régészeti kutatásokból megismert katonai temető és kórház 1686 utáni történetéről egyelőre nincsenek adataink. Feltételezhetjük, hogy amíg az elhagyott tábori kórházban betegeket ápoltak, a katonai temetőt is őrizték, de miután a 18. század első felében felépültek a pesti kórházak, és beszün­tették a Margit-szigeten a betegápolást és a rok­kant katonák gondozását, a török alóli felszabadító háború hősi halottainak nyughelyéről szép lassan elfeledkeztek. 28 28 A tanulmányban bemutatott rajzot Kuczogi Zsuzsanna, a fényképeket Bakos Margit és Tihanyi Bence, a Budapesti Törté­neti Múzeum munkatársai készítették. 112

Next

/
Thumbnails
Contents