Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére
Bodó Sándor: Gerő Győző köszöntése 9
BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVIII. 2004. GERŐ GYŐZŐ KÖSZÖNTÉSE Vannak olyan személyiségek, akik már életükben jelenséggé, jelképpé tudnak válni. Ilyen különleges régész muzeológus Gerő Győző, aki az elmúlt fél évszázadban a török-magyar kapcsolatok egyik „kulcsfigurája" lett. Sokszor meg sem tudjuk mondani, mikor és milyen hatások érnek egy-egy fogékony személyiséget, akiben azután hajlam alakul ki egy tudományos téma egész életre kiható művelésére. Gerő Győző pedig ifjúkorától olyan komoly elszánással készült Magyarország török korának, s általában a török világnak kutatására, hogy már iskolatársai Juszufnak szólították. Gerő Juszuf ugyan csak 1952-ben kapott régészdiplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, de már 1950-től a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott. Régészként, tudományos főmunkatársként egészen az 1987-es nyugdíjba vonulásáig volt a BTM egyik meghatározó személyisége. Pályafutását a Gerevich László által vezetett budai középkori királyi palota feltárásán kezdte, ahol ifjú régészként a 16-17. századi török kori ásatási anyag muzeológiai gondozását és tudományos feldolgozását kapta feladatul. Muzeológusi tevékenysége során számos külföldi és hazai kiállítást rendezett, ill. részt vett rendezésükben. A kiállításokhoz rendre készített a török korhoz kapcsolódó katalógus-részeket, kiállítási vezetőket. Fő kutatási területe a török építészeti emlékek feltárása és publikálása, bár foglalkozott szinte mindennel, ami a török korszak emléke. De bekapcsolódott a középkori várostörténeti kutatásokba is. Elsőként tárt fel középkori leletekben gazdag hajdani budai kutakat, s részt vett a budai oldalon a Háros szigettel szemben fekvő középkori Csőt falu régészeti feltárásában is. Tudósi érdeklődése persze messze túl terjedt a mai Budapest határán, s munkái-művei foglalkoznak Pécs török műemlékeivel és törökkori fürdőéletével, Esztergom arab nyelvű feliratos emlékeivel és az Esztergom-vízivárosi dzsámival, az egri Valide szultána fürdővel, a szigetvári Szülejmán szultán dzsámival, Székesfehérvár építészeti emlékeivel, a siklósi Malkocs bej dzsámival, s persze az ország egészét érintő témákkal. Fő műveként kandidátusi értekezését tartja számon tudományos világunk, amelyet „Az oszmán-török építészet Magyarországon: dzsámik, türbék, fürdők' címmel 1980-ban adott közre az Akadémiai Kiadónál. Tanulmányai, kötetei jelentős mértékben a Budapesti Történeti Múzeum sorozataiban, mindenekelőtt a Budapest Régiségei hasábjain jelentek meg, de írásait közölték az Archaeologiai Értesítő, a Művészettörténeti Értesítő, a Műemlékvédelem, s az egyes múzeumi évkönyvek köteteiben. Számos nemzetközi kongresszuson vett eddig részt, amelynek előadásait Istanbultól Genfig, Ankarától Münchenig és Bonnig adták közre. Munkáiban a stabil háttér biztosításával mindig segítette felesége, Sándor Mária, akinek saját kutatási eredményei mellett jutott energia Juszuf támogatására is. Számomra Egerben adatott meg a lehetőség, hogy Gerő Juszuffal hosszabb időn át együttműködjek a város törökkori emlékeinek megismerésében és megismertetésében. A Valide szultána fürdő időleges megmentésében tevékeny szerepe volt, s csak közösen bízhatunk abban, hogy a jövő a jeles emléket sikeresen megmenti. A széles nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Gerő Győző példát mutat az ifjabb muzeológus generációknak a tudatos tudományos pályaépítésben, s ennek folytatásához, - a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai nevében - a további tudományos tervek megvalósításához, s az idegen nyelven közölt tanulmányok magyarul történő megjelentetéséhez kívánok változatlan alkotókedvet és jó egészséget. Bodó Sándor főigazgató 9
