Budapest Régiségei 37. (2003)

Irásné Melis Katalin: Karcolással jelölt középkori cserepek a margitszigeti domonkos apácakolostor területéről 79-90

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVII. 2003. IRÁSNÉ MELIS KATALIN KARCOLÁSSAL JELÖLT KÖZÉPKORI CSEREPEK A MARGITSZIGETI DOMONKOS APÁCAKOLOSTOR TERÜLETÉRŐL A margitszigeti domonkos apácakolostor területéről származó régészeti leletek egy, Feuer Istvánné által feltárt gödröt kivéve, szintemelésekkel járó feltöltés rétegekből származnak. (1, kép) 1 A feltöltések szilár­dító anyaga háztartási hulladék, főként állatcsontok, cserépedények, kályhaszemek, és vaseszközök darabjaiból áll, amelyeket esetenként építési tör­melékkel is összekevertek. A rendkívül változatos összetételű rétegekben azonban nagy különbsé­gek mutatkoztak a régészeti leletek korában és fajtáiban. Az aprólékos vizsgálat és elemzés után kiderült, hogy a feltöltések között, a bennük talált régészeti leletek alapján, jellegzetes különbségek mutatkoznak és ezek a különbségek lehetővé teszik, hogy több, jelentős, tudományos kérdésre pontosabb választ adjunk. A réteganyag túlnyomó többsége az egész kolostor területét érintő építési periódusok­ból, egy más összetételű réteganyag pedig a nagy építési periódusok közötti, egy-egy épületszárny­ban véghezvitt, kisebb mértékű, de jelentős változá­sokkal járó átalakításokból származik. Az időrendi kérdésekben biztos kiindulópontot jelentett a 16. sz. elején elhagyott kolostor téglapadlói alatt és az udva­rokban megtalálható feltöltések kora. (Az apácák 1526-ban már elmenekültek, de rövid időre vissza­tértek. 1541-ben azonban, Buda török kézre kerülése idején, már az egész Margitsziget néptelen volt). A régészeti leletek szerint a helyenként 70 cm vastag­ságot is elérő feltöltések a 15-16. század fordulója és a 16. század eleje közötti időszakban keletkeztek. Az építkezéseket megelőző bontások, térszint kialakí­tások befejezése után, Ráskai Lea szerint 1510-ben kezdtek hozzá a szentély boltozásához. 2 A munkák azonban elhúzódtak, hiszen az apácák 1523-ban 1 A 13. századi kolostornégyszög délkeleti sarkán elhelyezkedő épületegyüttest a tatárjárás (1241) előtti évtizedektől kezdve, 1526-ig, a török előli első menekülés idejéig, többször átalakítot­ták. 2002-ben a későközépkori trapéz alakú udvar északnyuga­ti sarkán feltártuk a középkori járószinteket és úgy láttuk, hogy a Feuerné Tóth Rózsa által 1 sz. szemétgödörnek nevezett szonda valójában az udvar 15. század második felében történt szintemelésének a része. FEUERNÉ 1871 247. 26112. kép. 2 CODEXEK 1879. 86. még engedélyt kértek Margit sírjának áthelyezé­sére. 3 Az 1995-1999. években feltárt rétegezettség alapján a 15-16. század fordulója körül keletkezett feltöltés mennyiségét legalább 6000 köbméterre becsüljük. A kutatóárkokból kikerült leletanyag álta­lában fele-fele arányban állatcsontokból és cserepek­ből állt. Az edénytöredékek kora igen változatos, a 13. század elejétől a 15-16. század fordulójáig terjedő időszakból származó cserepek között helyenként sok római kori is előfordult. Ugyan ilyen, változatos korúak lehetnek az állatcsontok is. Úgy tűnt, hogy a feltöltésbe kevert, vastag falú, nagy méretű edények és a tál alakú kályhaszemek töredékei direkt erre a célra válogatott depókból származnak. Ezt a vegyes időrendű leletcsoportot egyelőre nem tekintjük a kolostorból származó, in situ régészeti leleteknek, hanem feltételezzük, hogy más, középkori építkezé­sekhez hasonlóan, az apácák a többi építőanyaggal együtt, ezt a feltöltés anyagot is vásárolták. 4 Az utolsó építési periódusban a belső helyiségekben a megújított, vagy megemelt padlószintek alatti feltöltésben másféle leletek voltak. A vékony földré­tegekben mindenféle, kisebb-nagyobb, vékony, vagy vastag falú, durván kidolgozott, vagy jó minőségű, apróra tört edénytöredék volt bekeverve. A jó minő­ségű, asztali edénytöredékek között, igaz, hogy jóval kisebb mennyiségben, üveg, olasz és más import edénydarabok is előkerültek. Ez a leletcsoport sem kolostor háztartási hulladékaiból származik, koráb­bi évszázadokból, de még a római korból származó cserepek is voltak benne. 5 3 RUPP 1868. 76. 4 Ugyanilyen jelenséget figyeltünk meg a 15. századi pesti városfal építését követő út építésével kapcsolatban is. Az V. Károly körút 28-30. sz. telken (a Városháza északi udvarán), a városfallal párhuzamosan futó, 6 m széles útból 120 m hosszú szakaszt tártunk fel, amelyben 5 útréteget lehetett szétválasz­tani. Mindegyik útrétegben vegyes korú, 13-15. századi, illet­ve 13-16. századi régészeti leletek voltak. Csak a házak előtti kátyúk feltöltésében találtunk egységes 15. század végi, vagy 1541 előtt, 16. századi leleteket. Szerző publikálatlan ásatása. 5 Feltehetően valahol Óbuda határában volt az a telep, ahol a felhasználható háztartási hulladékot tárolták. 79

Next

/
Thumbnails
Contents