Budapest Régiségei 37. (2003)

Pető Mária: A gellérthegyi Kálvária 297-301

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVII. 2003. PETŐ MÁRIA A GELLÉRTHEGYI KÁLVÁRIA Talán nincs fővárosunk történetének még egy olyan helyszíne, mint a Gellérthegy, ahol a világi és a vallásos létesítmények egymást követően vagy sokszor egy időben olyan jól megfértek volna, mint ezen a területen. A Duna vízszintjétől 140 méte­res magasságban kiemelkedő sziklabérc gazdag múltjából látható módon ma már csak a Citadella épülete maradt ránk, a korábbi idők emlékeit vagy lebontották, vagy elpusztult maradványaikat bete­mette a természet és a gyakori tereprendezés. A hegy stratégiai jelentőségét elsőként a késő bronzkor, korai vaskor embere ismerte fel, lepusz­tult földváruk nyomai az északi oldal meredek lejtőjének felső peremén kerültek elő. 1 Az i. e. 1. században a kelta eraviszkuszok itt építették fel törzsi központjukat. A fellegvár (oppidum) védelmi szerepe mellett gazdasági, politikai és vallási köz­pontként működött. Ez utóbbi funkciója fennállt az i. sz. 2. század közepéig. 2 A Citadella építésekor talált kőfalak római korra való keltezését 3 ma már igazolni nem lehet, és elfogadhatatlan Bél Mátyás 4 és Váradi Antal felté­tetelzése is 5 hogy a hegytetőn egy Gellért kápolna állt. volna. Bizonyíthatóan a legkorábbi építmény a török erőd volt a hegy tetején, melyről Evlia Cse­lebi leírása 6 és számos ábrázolás maradt ránk. Az 1686-os visszafoglalási harcok után a török erődöt nem bontották le, pusztuló maradványai fennálltak még a 18. század folyamán is. A Budát ábrázoló nagy számú 18. századi met­szeten a romos török erőd és a Tabánból felvezető út mögött háromalakos Golgota szoborcsoport látható (1. kép). Horler Miklós Budapest elpusztult műemlékeiről szóló írásában 7 1715-re keltezi felál­lítását, miszerint a budai jezsuiták kezdeményezé­1 NOVÁKI-PETŐ 1988. 83-99. 2 PETŐ 2001189-197. 3 GÖMÖRI HAVAS 1887. 287. 4 BÉL MÁTYÁS 10-11. 5 VÁRADI 1921157. 6 EVLIA CSELEBI 291 7 HORLER 1962. 528. sere egy budai polgár egyszerűbb kálváriát emelt, amely fából készült feszületből és két kőszoborból állott. A 18. század végére pusztulásnak indult kál­vária helyébe új szoborcsoport állítása érdekében 1795-ben Füll (Fühl) Mihály, tabáni lakos a budai tanács beleegyezésével gyűjtést indított. A megva­lósítás azonban sokáig húzódhatott, mert az 1822. évi kánoni vizsgálat azt „recentius a cive Michaele Fühl extructa"-ként említi. A hazánkba látogató, tudós francia utazó François Sulpice Beudant 1818. május 23-i keltezéssel a követke­ző leírást hagyta ránk: „Ha leereszkedünk a Blocks­bergből (ti. Gellérthegy) a nyugati lejtőn keresztül, akkor először szemünkbe ötlik egy kis kápolna.. ." 8 Tehát 1818-ban már állnia kellett a kálváriának. A stációk a mai Sánc utca (korábban Stationen Gasse vagy Calvarien Gasse), illetve Szirtes utca vonalában helyezkedtek el , egy 1836-ból szárma­zó térképen néhány fülke helye látható (2. kép). Horler Miklós szerint 9 1873 folyamán a stációkat festett képekkel díszítették, ezek egy részét Sauer C. festő készítette. A helyreállítást tabáni polgárok költségén végezték. A stációk egy részét az 1920-as években lebontották, három fülke az 1930-as évek­ben még állott (3. kép). A Kálvária szoborcsoportja - 3,5 m magas kőfe­születen függő Krisztus-szobor, lábánál térdeplő Magdolna, két oldalán pedig Mária, illetve János tanítvány kőszobra - egy barokk vonalú kis kápol­nában helyezkedett el, a Citadella nagy erődje köze­lében, a hegy északkeleti oldalán. Az épületről több ábrázolás maradt fenn, ezek közül említésre méltó Garzó Berthold akvatintája 10 Novinszky Jenő festmé­nye 11 és számos fotó, köztük néhány amatőr felvétel a Tabáni Múzeum gyűjteményében fellelhető. A Gellérthegy területének rendezése kapcsán az 1920-as évek végén veszélybe került a kálvária kápolnájának épülete. Dr. Vidéky Emil műegyetemi 8 BEUDANT 1822. 383. 9 HORLER 1962. 10 OLGYAI 1907. képmelléklet 11 NOVINSZKY 1931 297

Next

/
Thumbnails
Contents