Budapest Régiségei 37. (2003)

Hanny Erzsébet - Reményi László: A budai Várhegy bronzkori településtörténete 237-276

A BUDAI VÁRHEGY BRONZKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE A kora bronzkor 3 időszakában a Kárpát-medence középső és keleti részén jelentős településtörténeti változások zajlottak le. A korábbi, rövidebb ideig lakott egyrétegű települések mellett a korszakban megjelennek a hosszú idejű egy helyben élés következményeként a többrétegű, teli települések. A teli települések megjelenésének, azaz a hosszabb idejű egy helyben élés alapfeltétele, hogy hosszú ideig megfelelő mennyiségű élelmiszer álljon a településen élők rendelkezésére. Míg a korábbi időszakokban feltehetően a termőföldek és a rendelkezésre álló erőforrások kimerülése után az egyrétegű településeket lakói elhagyták és újabb termőföldeket birtokba véve új települést hoztak létre, addig a tellek lakói olyan új erőforrásokat, vagy olyan új stratégiákat találtak, amelyek lehetővé tették, hogy településeiket több évszázadon át használhassák. A teli települések kialakulása a kalibrált C

14-es adatok tanúsága szerint Kr. e. 2300 és 2000 közé helyezhető,

84 ugyanakkor a paleoklimatológiai vizsgálatok tanúsága szerint a Kr. e. 3. évezred végén a hőmérséklet emelkedése, a csapadékmennyiség növekedése mutatható ki.

85 Mivel a tradicionális társadalmakban a rendelkezésre álló élelmiszer mennyiségét a környezeti tényezők nagymértékben meghatározzák,

86 feltehetően jogosan kapcsolhatjuk össze a növénytermesztés számára kedvező klimatikus változásokat a hosszú ideig lakott tellek megj elenésé vei. A tellek megjelenése, valamint ezzel párhuzamosan a korábbi kisebb temetőket felváltó nagy sírszámú, sokszor a kora bronzkor második felétől a középső bronzkor végéig használt temetők

87 a népsűrűség növekedésére utalnak. Ebben az időszakban Budapest térségében is számos új település megjelenésére van adatunk,

88 ezek közé tartozik a várhegyi egyrétegű település is, amelynek kezdeteit tehát a Kr. e. 3. évezred végére tehetjük. Sajnos a Várhegyen a középkor óta folyamatos építkezések szinte teljesen elpusztították a bronzkori településnyomokat, így igazi bronzkori házszerkezetek megfigyelésére nincs lehetőségünk. Ennek ellenére biztosan kora bronzkori házhoz köthető a 81/14. szelvényben megfigyelt letapasztott 84 RACZKY-HERTELENDI-HORVÁTH 1992. 85 ZÓLYOMI 1936, 1952; KORDOS 1977, 1982; BIRKS 1981; GYULAI 1993, 2001 89. 86 RÁcz 1991, 2000. 67 pl.: Dunaújváros: VICZE 1992; Szigetszentmiklós-Felsőtag: KALICZ-SCHREIBER 1995; Budetétény - Növény u.: REMÉNYI 2002. 88 pl.: Lágymányos: TOMPA 1943; NAGY 1973. 59; Budafok: SCHREIBER 1963; Diósd: SCHREIBER 1981; Soroksár - Botanikus kert: SCHREIBER 1984b. agyagpadló illetve cölöplyukak. Ez utóbbi építmény feltehetően hasonló lehetett más, a késő nagyrévi lelőhelyekről (téliekről) jól ismert cölöpszerkezetes, felmenő falú, agyagpadlós házakhoz.

89 A várhegyi ház különleges jelentőségét az agyagpadló alatt talált állatvázak és emberi koponya adja. A házba temetkezés szokása a neolitikum időszaka óta egyaránt ismert a Közel-Keletről az Égeikumból, a Balkánról, de a magyar Alföldről is. A neolitikus párhuzamok többségénél megállapítható volt, hogy a házat a temetkezés után nem használták, az építmény a továbbiakban (vagy eleve) a halott házaként funkcionált, illetve a temetés után a házat felgyújtották.

90 A Várhegyen az állatvázakat és a koponyát a letapasztott padló alatt találták, azaz az állatok illetve a koponya eltemetése, pontosabban elhelyezése a sziklán a ház megépítése előtt történt. A levágott emberfej állattetemekkel egy ház padlója alá eltemetve önmagában valamilyen szertartásra utal. A rendelkezésre álló adataink alapján azonban rendkívül nehéz, vagy egyenesen lehetetlen pontosan megállapítani, hogy milyen szertartáshoz, vallási elképzeléshez köthető a fent leírt jelenség. Most csupán két lehetséges megoldásra utalunk, rögtön hozzátéve azonban, hogy számtalan más szakrális elképzelés állhat a jelenség mögött. Az egyik lehetséges magyarázat alapján az őskultusszal hozhatjuk kapcsolatba a várhegyi ház padlója alatt talált koponyát. Etnográfiai példák alapján tudjuk, hogy általánosan elterjedt szokás szerint a koponya egykori tulajdonosának lelkét, szellemét szimbolizálja. A paleolitikum óta ismert, hogy bizonyos közösségek megőrzik a szülők koponyáit és magukkal viszik azokat lakóhely-változtatásaikkor,

91 ugyanakkor a neolitikum időszakából a Közel-Keletről a fent említetteken kívül olyan példákat is ismerünk, amelyeknél a koponya padló alá temetése után a házat tovább használták, ami feltételezhetően az elhunyt emlékének megőrzésére, a halott tiszteletére utal.

92 A másik (talán valószínűbb) megoldás az, hogy a Várhegyen megfigyelt jelenséget építési áldozatként interpretáljuk. A házban lakó család talán ilyen módon próbálta meg a természetfeletti erők jóindulatát megnyerni, azaz állatokat és egy embert áldoztak a „szellemeknek', akiktől cserébe termé89 BÓNA 1992C; KALICZ-SCHREIBER 1995b; Pl.: Tiszaug-Kéménytető: CSÁNYI-STANCZIK 1992; Bölcske-Vörösgyír: POROSZLAI 1992a, 1999-2000; Százhalombatta-Földvár: POROSZLAI 1992, 2000. 90 RACZKY 1988. 21-26. 91 ELIADE 1988.15. 92 EUADE 1988. 45. 245