Budapest Régiségei 37. (2003)

Végh András: A Magyar Tudományos Akadémia budavári épületegyüttesének története a város alapításától 1686-ig 209-235

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXVII. 2003. VÉGH ANDRÁS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA BUDAVÁRI ÉPÜLETEGYÜTTESÉNEK TÖRTÉNETE A VÁROS ALAPÍTÁSÁTÓL 1686-IG BEVEZETÉS A Magyar Tudományos Akadémia budavári épületegyüttesének középkori és török kori helyrajzáról írni érdekes, ám nehezen teljesíthető feladat. Érdekes, hiszen a ma itt álló épületek javarészt két olyan barokk kolostorból fejlődtek II. József szekularizációja után kormányhivatalokká, amelyeknek közvetlen középkori előzményük nem volt. Az a polgári városnegyed pedig, amely a város alapításától fogva több, mint négyszáz évig élte ugyanitt az életét megsemmisült a török kor gondatlansága, az ostromok pusztítása, végül a szándékos bontás során. Ugyanakkor nehéz feladat is, hiszen oly kevés forrással rendelkezünk. Közismert, hogy Buda város középkori levéltára megsemmisült, okleveles forrásainkat más városok és intézmények levéltáraiból kell összeszedegetni. Nem áll rendelkezésünkre számunkra hasznosítható látkép, térkép sem a város visszafoglalásának idejénél korábbról. Végül nem folyt még a Várnegyed ezen területén forrásaink hiányát pótló régészeti ásatás, amely az eltűnt polgárházak falait, pincéit napvilágra hozta volna. Ásatások hiányában feladatunkat néhány rekonstrukció elvégzésével próbáltuk meg teljesíteni. Először a város legkorábbi házösszeírásának (1696), és telekfelmérésének (1686) adatait igyekeztünk felszerkeszteni a mai állapotokat rögzítő térképre, majd ezek segítségével kívántuk meghatározni azokat az elsődleges telkeket, amelyek még a város alapításának idejéből származtak és a középkori telekstruktúra alapját képezték. Ezt elvégezve bemutattuk a területre vonatkoztatható írott forrásokat, és azok alapján a birtoklástörténet megismerhető részleteit próbáltuk meg összeállítani. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a rekonstrukció mindig feltételezéseket fogalmaz meg és nem nyújt minden részletében bizonyított igazságot. Telek rekonstrukcióinkat a majdan elvégzendő ásatások, birtoklástörténetünket pedig a később előkerülő források fogják módosítani. Az MTA budavári épülettömbjének építéstörténetével már több kutató is foglalkozott korábban. Az alapvetést Paulinyi Oszkár végezte el tanulmányában, amely máig legrészletesebb feldolgozása az épületnek.

1 A város visszafoglalásának idejénél régebbi korokkal azonban nem foglalkozott. A helyrajzi irodalomban a területre vonatkozó középkori forrásokat először Rupp Jakab, majd nála jóval részletesebben Pataki Vidor jelentette meg úttörő munkájában.

2 A háború után a műemléki topográfia ismertette az épületegyüttest, majd a helyreállítás befejeztével Borsos Béla vázolta fel újból az építéstörténetet, aki már megemlékezett a középkorról és a török-korról is.

3 Az 1696-os ELSÓ HÁZÖSSZEÍRÁS (A „ZAIGER") REKONSTRUKCIÓJA Az 1696-ban felvett házösszeírás a legkorábbi ránk maradt ilyen jellegű emlék a Várnegyed területén. A középkori házak kutatása szempontjából nagy értéke, hogy beszámol az épületek akkori állapotáról is. Adatait és leírásait már számos helyszínen igazolta a kutatás, ezért megbízható forrásnak tekinthető.

4 Mint minden lajstromban, így ebben az összeírásban is találhatunk persze hibát, sajnos éppen területünkre vonatkozót is. Paulinyi Oszkár alapvető tanulmányában már felismerte, hogy a Zaiger adataiban a klarissza kolostor Uri utcai homlokzatán mintegy 10 öl (kb. 17 m) hiányzik a valósághoz képest, éppen egy átlagos vári telek mérete.

5 A klarissza kolostor helyén állt 18. századi polgárházakról több helyszínrajz, térkép is fennmaradt, amelyek segítségével a házakat egyeztethetjük a Zaiger telkeivel. Ezen helyszínrajzokból és a Zaiger utólagos bejegyzéséből ismert az a kis köz is, amelyet a ferences kolostor építkezésének meg1 PAULINYI 1938.16-61 2 RUPP 1686.; PATAKI 1950. 241-299. 3 BP. MŰEMLÉKEI 1955. 413-423., 564-569.; BORSOS 1974. 55-93. 4 Zaiger über die Vöstung und Wasser Statt. 1696. (Fővárosi Levéltár). NAGY 1971 Az alábbi jegyzetekben az 1696-os házösszeírás adatait Nagy Lajos forrásközléséből idézem. 5 PAULINYI 1938. 209