Budapest Régiségei 37. (2003)

Benda Judit: Előzetes jelentés a budai középkori karmelita kolostor feltárásáról 137-149

ELŐZETES JELENTÉS A BUDAI KÖZÉPKORI KARMELITA KOLOSTOR FELTÁRÁSÁRÓL helyen is előkerültek. Leleteik között meglepően sok volt a délnémet-osztrák import kerámia töredéke. Az Árpád-kori réteg alatt egy lelet nélküli, vastag humusz húzódott. A réteg észak felé erősen vastagodott, míg a legdélebbi sávban lényegében eltűnt. Itt egy köves felületet találtunk, melyet néhány római kori kerámia és egy római pénz keltezett. A terület közepén egy szürke pohár melléklettel eltemetett római kori gyereksírt tártunk fel. A sárga agyag altalajt csak a déli sávban találtuk meg, mert az északi részen erős szintesés és a mindenhol feltörő talajvíz miatt lehetetlenné vált a további mélyítés. A vékony török kori járószint, valamint a terület méretéhez képest kevés szemétgödör létéből azt feltételezzük, hogy a 150 éves uralom alatt a kolostor épületét és kertjeit nem mindig birtokolták muzulmán lakosok. Evlia Cselebitől

35 tudjuk, hogy Buda alsóvárosában, azaz az „Ásági városban" három oláh templom volt. Lehetséges, hogy a templomot és a rendházat a 17. században egy ideig még az ott maradt, illetve a betelepített keresztények használták. A kolostor falain belül csak a kis déli helyiség összeomlott kályhája mutatta az egykori életet. Ezenkívül más, török kori használatra utaló nyomot nem találtunk. A török kori járószintben és a vastag, tetőcserepes, bontási rétegekben azonban egy későgótikus díszítésű, un. salzburgi típusú kályha töredékeit találtuk. A szétrombolt díszkályha vegyesmázas festésű, szépen kidolgozott darabjai nagy területen szóródtak szét. Eredeti felállítási helyét nem lehetett megállapítani, valószínű, hogy ez kívül esett a feltárt terület határain. Az egyik legkülönlegesebb lelet egy palatábla több töredéke volt. A darabok kézírással írt, latin és német nyelvű szavakat, mondattöredékeket tartalmaznak, amik a lendületes írás miatt véletlenül belekarcolódtak az egykor viasszal bevont tábla felületébe. TERRAKOTTA SZOBROK Az ásatás másik meglepetése volt, hogy nagy mennyiségű terrakotta szobortöredék került elő. A több ládányi töredék egy nagyméretű, több alakos szoborcsoport létét feltételezi. Az egykor a kolostort díszítő - feltehetően a káptalanteremben, vagy a temetőkápolnában állt - későgótikus alkotást a török kor folyamán eredeti helyéről eltávolították, azaz szétverték és a töredékeket az akkor már részlegesen elbontott déli temetőfal csonkjára hordták. A barna, szemetes föld sok vasszöget, ablaküveg töredékeket és török kori kerámiát tartalmazott. Ez a „földkupac" sajnos elég szerencsétlen helyen feküdt, mert az újkor folyamán a telekhatárokat úgy húzták meg, hogy éppen ezen a helyen találkozott három telek kerítése. Később ezek közül kettőt teljesen beépítettek, így az itt mélyített pincékkel a szobortöredékeket tartalmazó föld legnagyobb részét eltávolították. A még így is tekintélyes mennyiségben megmaradt - bár fájdalmasan hiányossá vált - darabok részben az újkori falak között meghúzódó keskeny földsávban, részben az akkor még meglévő földhányásra ásott két török kori szemétgödör és két újkori meszesgödör betöltött földjébe kerültek. A legalább két ember nagyságú és több kisebb alakból álló szoborcsoport ikonográfiái jelentését eddig még nem sikerült megállapítani. A töredékeket eredetileg fehér alapozófestékkel vonták be, erre került a színes festés. Sajnos, mivel a festés vízben oldódik, ezért csak kevés darabon lehetett ezeket fellelni, nagy részük a földben elpusztult. Két apró töredéken aranyozás nyomai is megmaradtak. A restaurálás és konzerválás

36 folyamatának befejezése után külön publikációban fogjuk bemutatni a művészi értékű leletet. CSELEBI 1985. 285.p. A tisztítást Marinka Vera restaurátor végezte. 143