Budapest Régiségei 37. (2003)
Benda Judit: Előzetes jelentés a budai középkori karmelita kolostor feltárásáról 137-149
BENDA JUDIT keveset tudtunk megfigyelni. A Kapás utca 12. bérház udvarán fekvő temetőrészben, egy vékonyan elterített kősifrás, kavicsos járószinten kirajzolódott néhány beásási árok. Voltak olyan helyek, ahol a sírt az Árpád-kori objektumokba (pl. kemencébe) ásták. Három sírnál koporsódeszkákat is találtunk. Ezek mind a kerengő földjében feküdtek, a temetőkápolna nyugati fala előtt. A csontvázak egyharmada mellett találtunk koporsószöget. Valószínű, hogy a halottak többségét lepedőbe tekerve temették el 34 . Több olyan sír is előkerült, amelynél a testtartás, a kezek a testhez szorítottsága ezt a feltételezést támasztja alá. A koporsóban eltemétetteknél viszont meg lehetett figyelni a fej alátámasztottságát, sőt kivételes esetekben azt a tényt is, hogy a testet egy kisebb koporsóba helyezték el, így a fej és a végtagok helyzete megváltozott. A csontvázak kéztartása nagy változatosságot mutatott. Viszonylag kevésnél voltak a karok a test mellé egyenesen elhelyezve. Többségüknél a hason keresztbe fektették, vagy a medencén, hason ill. mellkason összekulcsolták. Néhány sírnál az áll alatt összekulcsolt kezet találtunk. Csak egyetlen sírban leltünk „mellékletet", egy bronz pántgyűrűt. A káptalanterem északi részében egy tömegsírra bukkantunk. A sír szomorú képet mutatott: egy ovális alakú gödörbe dobálták bele a holttesteket. A testek nagy összevisszaságban feküdtek egymáson, a férfi, női és gyermekcsontvázak egyike sem volt teljesen ép. A tömegsírt valószínűleg Buda egyik ostroma után ásták. Különleges meglepetésben volt részünk, amikor az egyetlen, kőlapokkal fedett sírt felbontottuk: alatta egy lefejezett férfi váza feküdt, akinek a feje helyére egy kerek követ helyeztek. (7. kép) A KERT A kert területe az ásatás középső harmadát foglalta el. Mészkőből rakott, málló habarcsú keleti és déli fala nem kapott alapozást, alig mélyült a középkori járószint alá. Északi falát a temető már ismertetett temető masszív kőfala alkotta. A kert szélessége 33 méter, hosszúságát nem ismerjük, de feltételezhető, hogy nyugat felé kiért a kolostor utcai homlokzatáig. A keleti falát a temetőkert keleti falának meghosszabbításaként építették, déli fala a temető déli falával párhuzamosan futott. Miután az ásatás területén egyáltalán nem találtunk gazdasági épületet, de ezek nemléte viszont teljesen valószínűtlennek tűnik, ezért feltételezzük, hogy ezek a még feltáratlan nyugati kertrészben állhattak. Az északi kertfallal párhuzamosan, attól 5 méternyire egy V alakú árok futott. Az árkot, bár nevezhetnénk a temető árkának is, mégis inkább vízgyűjtő árokként tudtuk meghatározni, amely az esővizet és a talajvizet összegyűjtötte és egyben a kert növényeinek locsolását is megkönnyítette. Az éles beásási vonalakból látható, hogy az árkot nem sokáig használták, hamar betöltötték, mert a szélein nem látszott eróziós nyom, az alján pedig nem találtunk leiszapolódott réteget. Az árok keleti vége belefutott egy nagyméretű beásásba. Azt, hogy az árok és a gödör együtt működött-e vagy sem, nem sikerült megállapítani, az is lehet, hogy a gödör ásásakor átvágták a már korábban feltöltött árkot. Földje 16. század eleji leletanyagot tartalmazott. A nagy mennyiségű háztartási edény töredéke mellett sok állatcsont és meglepően sok vas és egy palatábla töredékei hevertek a gödörben. A töredékek egy nagy háztartás darabjai voltak, így joggal gondolhatjuk, hogy a beásás leletei a kolostor hulladékát tartalmazták. A kertet a kolostor területéhez később csatolt gyümölcsöskertnek és egyben gazdasági udvarnak tarjuk, melynek földjébe olykor - a temető megszentelt földjébe nem kerülhető - holttesteket is temettek. RÉTEGEK, LELETEK Rétegtani szempontból megosztottságot mutatott a feltárt terület. Ennek egyik oka a már említett tereplejtő, amelyet az újkori talajmozgatások, feltöltések majdnem teljesen eltüntettek. Emiatt a déli oldalon viszonylag magasan találtuk meg az Árpádkori réteget, míg északon ez jóval mélyebben került elő. Ezen kívül a temető földjét, rétegeit a sírok beásásakor átforgatták, így itt igen bolygatott talajjal találkoztunk. A rétegek legépebben a középső sávban, a kolostor kertje alatt maradtak meg. Az itt ásott szelvényekben lényegében sikerült feltárnunk a teljes rétegsort a római kortól a 18. századig. A vastag újkori rétegek alatt egy vékony török kori járószintet találtunk, amely csak ott változott meg, ahol épületomladék feküdt rajta. A kolostor falainak bontása a török korban kezdődhetett, és ekkor bontották el a kőkerítéseket is. Az ostromok alatt megsérült kolostorépület egyes részeiben (káptalanterem, temetőkápolna) laktak a török korban, más helyeket (kerengőfolyosó) azonban nem használtak. Ez alatt több középkori járószint húzódott. A kolostor épületénél a sittes rétegek átépítés nyomait mutatták, míg a kertben a humuszrétegek terepegyengetésekre adtak bizonyítékot. A karmeliták letelepedése előtti idők nyomait - a 13-14. századi objektumokat - mindenhol megtaláltuk a területen. Faházak kősoros alapozásai, kemencék, szemétgödrök, járószintek több 34 Köszönöm Pap Ildikó Katalin hasznos észrevételeit. 142