Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)

Jerem Erzsébet - Metzner Nebelsick, Carola: Eine außergewöhnliche Grabausstattung aus dem urnenfelderzeitlichen Gräberfeld von Sopron-Krautacker = Egy különleges síregyüttes a Sopron-krautackeri urnamezős temetőből 313-325

ERZSÉBET JEREM - CAROLA METZNER NEBELSICK EGY KÜLÖNLEGES SÍREGYÜTTES A SOPRON-KRAUTACKERI URNAMEZŐS TEMETŐBŐL Az itt bemutatott 127. sír, fémleletek szempontjából a leggazdagabbak egyike, az 1977-1986. között SopronKrautacker lelőhelyen, leletmentés során feltárt későbronzkori 154 sírós, urnamezős temetőben. A szórthamvas sír fémmellékletei közé tartozott egy bordázott fejű, szárán díszített bronztű (Abb. 2. 2; 3a-b), egy karikában végződő nyelű bronzlemez borotva (Abb. 2, 3; 4a-b), egy nyéltüskés bronzkés (Abb. 2. 4; 5. la-b) és egy bronzlándzsa (Abb. 2. 1; 5. 2a-b). A viszonylagosan kis sírgödörben különösebb építmény vagy kőborítás nem volt. A lándzsát, amelyet a többi fémlelettől eltérő patina borít, a sírgödör szélére helyezték (Abb. 1.1, 4). A bronztű, borotva és kés viszont szorosan egymás közelében került elő, s egy kendőbe lehetett csavarva, a késen és borotván még látható textilmaradványok tanúsága szerint (Abb. 1. 2, 3). A sírkerámiát erősen töredékes állapot jellemezte, de egy hengeres nyakú nagyobb edény, vállán kanellura díszítéssel mégis rekonstruálható volt (Abb. 6.1). Egy tál és egy kisebb edény töredékén kívül (Abb. 6. 2, 3) hiányoznak a további kerámia mellékletek. A fémtárgyak párhuzamai és összehasonlító elemzése alapján az együttes a HaBl fázisra keltezhető. Az egyedülálló leletkombináció, azaz a lándzsa, kés és borotva együttes előfordulása eddig nem ismert a korabeli európai urnamezős leletanyagban. A 127. sír temetkezésének nagy edénye, mely archaikusnak tűnik a fémekhez képest, elsősorban Dél-Morvaországban és Nyugat-Szlovákiában található darabokkal hasonlítható össze. A fémleletek alapján is erre, sőt az ettől E-ra fekvő területekre vezetnek a Sopron-krautackeri urnamezős népesség kapcsolatai. A sír egyszerű volta és fémgazdagsága ellentmondásban áll egymással, ennek oka valószínűleg egy különleges rítusban keresendő, melyre a részleges edény mellékletek is utalnak. A rendkívüli együttes alapján a sír a Kr.e. 10. század előkelő rétegének temetkezéseként értelmezhető. Az Alpok keleti peremvidékén, Sopron-Krautacker lelőhelyen megtelepült későbronzkori népesség az átlagtól eltérő temetkezési és mellékletadási szokásával, melyet a temető egy másik, még publikálatlan, de rendkívül gazdag sírja is igazol, egyéni vonásokat tükröz és több szempontból is kiemelkedik az egykorú közösségek közül.* *A soproni későbronzkori urnamezős temető publikációra való előkészítését az OTKA T 037853-as számú pályázata támogatta. 320