Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)

Poroszlai Ildikó: A plastic ornamented vessel from Százhalombatta-Földvár : Vatya-Koszider phase = Plasztikus díszű edény Százhalombatta-Földvárról : Vaty-Koszider fázis 281-290

A PLASTIC ORNAMENTED VESSEL FROM SZÁZHALOMBATTA-FÖLDVÁR PLASZTIKUS DÍSZŰ EDÉNY SZÁZHALOMBATTA-FÖLDVÁRRÓL ( Va tya-Koszider fázis) Az 1989-1993 között a „Matrica" Múzeum által a fenti lelőhelyen folytatott ásatás fő célja a rétegek hitelesítése, továbbá a teli település szerkezetének vizsgálata volt vertikálisan és horizontálisan egyaránt. Ebből a célból két szelvényt nyitottunk a vatyai földvár délnyugati részén (Fig.T), az I. szelvényben 340-380 cm mélységben elértük az altalajt, míg a II. szelvényben a 3. szinten különböző okok miatt abba kellett hagyni a feltárást. Az I. szelvényben 6 települési szintet azonosítottunk, melyből a II. szint a Vatya kultúra Koszider fázisát reprezentálta, míg a III-IV. a Vatya kultúrához, az V-VI. szint pedig a Nagyrév kultúrához tartozott. Mind a vatyai, mind a nagyrévi népesség azonos típusú házakban - lekerekített sarkú tapasztott agyag falú és döngölt agyag padlójú-házakban élt. Az is megfigyelhető volt, hogy a házakat mindkét kultúrában pontosan egymás fölé építették, tehát a telep szerkezetét nem alakították át a két kultúra határán. A vatyai telepekre oly jellemző sok-sok gödör ezen a lelőhelyen is megnehezítette a munkát, összesen 26 gödör került elő az I. szelvényben, 7 gödör az első szintből, 10 gödör a II. szintből indult. A dolgozat egy különleges, plasztikus díszű edény vizsgálatát és szóba jöhető funkcióját tárgyalja, mely a 2. sz. gödörben került elő. A 2. sz. gödör a szelvény délkeleti részén nagyon puha, hamus, kb. 2 m x 2 m kiterjedésű foltként jelentkezett {Fig.2) és több száz edénydarabot és ép edényt - főleg különböző méretű Rákospalota típusú díszedényeket (Fig. 3, 5) tartalmazott. A legkülönlegesebb lelet a tárgyalt bikonikus urna, melynek hasán két női kar van, a csuklón 3-5 bekarcolt vonal karkötőket jelez. A két kar között az árkolt bütyök a mellett reprezentálják (Fig. 6). Ezt a plasztikus díszű edényt a nőiség megjelenítésének, szimbólumának tartjuk. Legközelebbi párhuzama a mendei tőrös edény ill. a Százhalombattán 1992-ben előkerült szintén tőrábrázolásos darab, melyek a „női" edény „férfi" párjai. A plasztikus díszű edények szimbolikájáról, ill. funkciójáról többen több félét írtak, de az biztos, hogy ezeket az edényeket valaki, vagy valami iránti tiszteletből készítették. Az eddig ismert darabok (Mende, Igar, Dunaújváros, Pákozd, Tószeg, Tiszafüred, Izsák)-és az új százhalombattai tőrábrázolásos töredék-valószínűleg a harcos férfi tiszteletére utalnak a társadalmon belül, vagy a termény védelmét kívánták ily módon kifejezni. A 2. sz.gödörben talált edény 5 darabban került elő, restaurálás során kiegészítésre szorult. Ez a tény továbbá az, hogy a gödörben ezen kívül több mint 50 edényhez tartozó töredék és több száz cserép került elő, azt a feltételezésünket erősíti, hogy vallási szertartás közben, vagy után dobáltak összetört edényeket és cserepeket a gödörbe. A vatyai paraszti társadalom életében a földművelés nagyon fontos szerepet játszott. Ezért a termény védelmét valamilyen istenséghez kötötték, sőt a jó és gazdag termés érdekében bizonyára termékenységi rítusokat, varázslásokat is bemutattak. Az is elképzelhető, hogy ez az edény magát a termékenységet megszemélyesítő „istennőt" szimbolizálja. A kezes edény darabjai között a gödörben néhány szem búzát (triticum dicoccon) is találtunk. A 2. sz. gödör közelében volt a 2. sz. tűzhely ahol a termékenységi rítus, vagy áldozati szertartás végbemehetett, ennek során bizonyára búzaszemeket pörköltek, égettek, s a szépen díszített és egészben a gödörbe helyezett rákospalotai típusú díszedényeket a szertartás során használhatták. A nőiséget megjelenítő kezes edényt - mely a termékenységi istennőt vagy a terményt védő istennőt ábrázolja - a szertartás során eltörték. A ceremónia befejeztével megásták a gödröt, beleszórták az edényeket, magvakat, edénytöredékeket, továbbá a tűzhely közelében keletkezett hamut, majd az egész gödröt betemették a hamus földdel. Az, hogy két kivételtől eltekintve (Tószeg, Tiszafüred) a plasztikus díszű edények a Vatya kultúra telepein, ill. temetőiben kerültek elő, megerősíti azon feltételezésünket, hogy az olyan paraszti társadalmakban, ahol a szántóföldi termelés jelentette az egyik fő megélhetési és kereskedelmi forrást, a gabonatermesztéssel, ül. termékenységgel kapcsolatos rítusok hamar kialakulhattak. A vatyai vallásos gondokozásban mind a férfi, mind a nő fontos szerepet játszott: a férfi (értsd: férfi istenség) biztosította a termény védelmét, ha kellett harc árán is, míg a nő (értsd: női istenség) biztosította a jó termést a következő évre. 285