Budapest Régiségei 36. (2002) – In memoriam Rózsa Kalicz-Schreiber (1929-2001)

Neugebauer-Maresch, Christine - Neugebauer, Johannes-Wolfgang: Speise- und Getränkebeigabensitten in der süddanubischen Frühbronzezeit Niederösterreichs = Élelem- és italmellékelési szokások Alsó-Ausztria dél-dunavidéki kora bronzkorában 257-274

SPEISE-UND GETRÄNKEBEIGABENSITTEN IN DER SÜDDANUBISCHEN FÜHBRONZEZEIT NIEDERÖSTERREREICHS ÉLELEM- ÉS ITALMELLÉKELÉSI SZOKÁSOK ALSÓ-AUSZTRIA DÉL-DUNAVIDÉKI KORA BRONZKORÁBAN A korai bronzkorban (Kr.e. 2300-1600) Alsó-Ausztria három kulturális régióra tagolódott, amelyek kapcsolódásuk szerint az Aunjetitz, a Gáta, és az Untervölbinger kultúra jelenléte határoz meg. A nagy leletmentésekkel 1981 óta feltárt temetők a Traisen völgyében: többek között Franzhausen I 716 sírjával, Franzhausen II1400 sírjával felvilágosítást nyújtottak a kora bronzkori étel- és italmellékletek szokásáról is. Egyes temetőkben megvannak a Veterov kultúra Böheimkirchen csoportjának átmeneti és klasszikus fázisa által képviselt dél-dunavidéki kora bronzkor III. fázisának emlékei is. A kora bronzkor komponensei a zsinórdíszes kerámiából, Kr.e. 2600/2500-tól jelentkeztek, másrészt Kr.e. 2500-tól felléptek szórányosan Harangedény kultúra klasszikus leletei is. A klasszikus harangedényeknél valamivel fiatalabb Ragelsdorf-Oggau típus a legutolsó fázist képviseli a tulajdonképpeni bronzkor kezdete előtt. A leglényegesebb harangedényes részvételt jelzi a következő Untervölbing kora bronzkori kultúra sírjaiban megfigyelt nemek szerinti megkülönböztetett fektetés és étel, ital mellékelése. Franzhausen I temetőjében a 714 sír közül 460 tartalmazott edénymellékleteket. A leggyakoribbak a tálak (417 sírban, 1. kép) 157 csésze főleg a tálakhoz kapcsolódott (2. kép). A különformák kizárólag gyermeksírokból származnak és a szerzők ezek jelenlétét a tej felhasználásával magyarázzák. Bár még a kémiai vizsgálatok hiányoznak, a különböző szerzők a csészéket és fazekakat ital tárolónak vagy ivóedénynek vélik. A szélesszájú edények az ételek tartására szolgáltak, hiszen 101 esetben tartalmaztak állatcsontokat. A szabadon talált csontmaradványokat feltehetően különféle szerves anyagból készült edényekben, tálcákon tárolták. Egy-egy temetőben az állatcsontok összetétele eltérő és standartizáltnak látszik a telepek hulladékaihoz képest. Az Unteren Traisental vidéki ásatások igen gazdag állatcsontanyaga még feldolgozatlan, de már végeztek állatcsont értékelést Alsó-Ausztria északi részéből a Veterov kultúra egyik településéről. A vadállatok 20,7%-a (különösen gímszarvas) áll szemben a háziállatokéval, amelyek között a szarvasmarha, a nagynövésû sertés, kutya is (főleg fiatal példányok), és juh figyelhető meg (az utóbbiak idős nőstények és feltehetően a tejtermelést jelzik). Az Unterhauzentalból származnak egy idős ló maradványai. Ez a keleti típusú kanca a legkorábbi házilovak közé tartozik Közép-Európában. Franzhausen I temetőben számos fiatal állategyed csövescsontjai kerültek elő töredékes állapotban, közöttük juh/kecske csontjai. A sírok 20 %-a tartalmazott állatcsontokat, mint ételmellékletek maradványait (3. kép), nem számítva az ehetetlen csontrészeket (koponya, állkapocs és fogak). Franzhausen II egyik női temetkezésének lábánál több marha állkapocslapot találtak. A betöltésben talált marhakoponyák a különböző szerzők szerint amulettek, áldozatok, állatáldozatot szimbolizáló halotti tor maradványai, töredékes ásóeszközök vagy mágikus hatású elhárító tárgyak lehettek. 117 esetben lehetett a csontmaradványok alapján az állati ételmaradványokat azonosítani. A legnagyobb csoportot (48,72%) a juh/kecske képviseli, ezt követi a juh (38,4%) (5. és 6. kép). Csekély számban van a marha, kecske és a sertés (7, 4, és 8. kép). Leggyakoribbak az alsó és felső karcsontok (összesen 67,5%) és ezen állatok teljes első részei (22,2%). A nagyobb csontvázrészek juhokból származtak. Egyik sírban előkerült egy felnőtt juh erediteleg teljes csontváza is (9. kép). A halott életkorához esetleg neméhez kapcsolódó szabályok a hústáplálék minőségét és mennyiségét is meghatározhatták (10. kép). A Franzhausen II temetőből számos famaradványon kívül a legkülönbözőbb vad- és kultúrnövényből származó magvakat és gyümölcsmagokat is meghatároztak. Egyik sírban egyéb gyümölcsmagokkal együtt egy szőlőmagot is találtak. A mag állapota miatt nem lehetett eldönteni, hogy vad, vagy termesztett szőlőből származott-e. A Franhausenhez hasonló Gemeinlebarn temetőjében F Bertemes meghatározása szerint a juh és kecske esetében csak a végtagok részeit (a lábvégekkel együtt) találták meg, és csak kevés esetben vállrészeket vagy koponya részleteket. Feltűnő ezzel szemben a szarvasmarha hússzegénysége a csontmellékletek alapján (koponya, állkapocsdarabok, lábvégek). Mivel a mellékletek táplálékértéke meglehetősen szegényes volt, ebből Bertemes inkább szimbolikus mint tényleges táplálék jellegre következtet és a halotti lakoma gyengébb maradványára gondol. Marha zápfogak, állkapocsok vagy koponyák egyúttal jelenthetik a pars pro totó elvét is és a marha kultuszt, amelyben a koponyának kiemelt szerepe volt. Figyelemreméltó, hogy a Gemeilebarn F temetőben, amely kizárólag a kora bronzkor III. fázisára keltezhető, az I és II. fázissal ellentétben a 258 sírból csak 8ban találtak „edénymellékleteket". Csak az egyik hamvasztásos sír táljában találták egy fiatal juh/kecske felső karcsontját. Az egyéb állatcsontmellékletek is messzemenően hiányoznak. A kora bronzkor végén a harangedényes temetkezési mód megtartása mellett a kulturális változások során (a Veterov kultúra befolyására) messzemenő változások történtek az étel- és italmelléklet adásában. 263